French

Chloé Barreau Rómában élő rendező, kreatív producer és tanár. Televíziós pályafutása alatt számos rövidfilmet rendezett, mint az Acqua Passata (2000) és több televíziós dokumentumfilmet is, mint az Anna M. (2003) és a Blue Is the Colour (2004). Sikeres televíziós karrierje mellett sem hagyja abba az alkotást, gyakran együttműködik Andres Arce Maldonado rendezővel, például a Stardust Memories (2008) és a La Faute à Mon Père (2012) című dokumentumfilmeknél. Legújabb dokumentumfilm rendezése a Fragments of a Life Loved (2023).

Louis Hanquet francia rendező Délnyugat-Franciaországban és Párizsban nőtt fel. Párizsban dokumentumfilmes tanulmányokat végzett, majd a diploma megszerzése után több sikeres dokumentumfilm operatőreként dolgozott. A pásztor (2024) az első dokumentumfilm rendezése.

Raphaël Grisey Berlinben él és alkot. Videókon, szerkesztésen és fényképeken keresztül összeállított narratívái az emlékezés, migráció és építészet politikájáról szólnak. Where is Rosa L. című könyve (2001-2006) és National Motives című filmje (2011) különböző politikai rezsimek kísérteteit keresi Berlin és Budapest közterein. Grisey filmjei és installációi sokféle dokumentációs, fiktív vagy esszé jellegű formátumban dolgozzák fel a neokolonialista térpolitikát és a gyarmatosítást feloldó történeteket és gyakorlatokat a mezőgazdaságban és a városi terekben (Trappes, Ville Nouvelle, 2003; Cooperative, 2008; és Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive 2015–Bouba Touréval együttműködve). Együtt dolgozott Florence Lazarral a Prvi Deo és a Red Star című filmeken (2006), amelyek a balkáni háború utáni igazságszolgáltatással foglalkoznak a volt Jugoszláviában. Forgatott Franciaországban a diáksztrájkok idején (The Indians, 2011), Kínában mingong parasztmunkások között (The Exchange of Perspectives, 2011), a Pedregulho szociális lakhatást biztosító komplexumban Brazíliában (Minhocão, 2011), Rio de Janeiróban a brazil pozitivista egyházban (Amor e Progresso, 2014) és egykori szökött rabszolgák leszármazottainak hátországban élő közösségeiről Minas Gerais brazil államban (Remanescentes; A Mina dos Vagalumes, 2015). 2019 óta Bouba Touréval együttműködésben folytatott kutatásának és alkotásának eredménye a Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive, amelyet több országban bemutattak.

Mila Turajlić a jugoszláviai Belgrádban született, díjnyertes rendező. Filmjeit számos fesztiválon vetítették, de európai és észak-amerikai mozikban egyaránt bemutatták. The Other Side of Everything (2017) című filmje, amely az HBO Europe első szerbiai koprodukciója, 32 díjat nyert, köztük a legjobb dokumentumfilmnek járó IDFA-díjat. Mila első, egész estés dokumentumfilmje, a Cinema Komunisto (2011) több mint 100 fesztiválon szerepelt, és 16 díjat nyert, mint például a FOCAL Award for Creative Use of Archival Footage díjat is. Az archív anyagok alapján végzett munkája során Mila személyes emlékek és politikai narratívák metszéspontjában a történelem reprezentációjának kérdéseit vizsgálja, és a történelem elfeledett részeinek újraélesztésére törekszik. Kutatásokon alapuló művészi gyakorlata a MoMA New York megbízásából készült videóinstallációktól kezdve az élő dokumentumfilmes performanszokig terjed. 2020-ban Mila meghívást kapott az AMPAS (Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia) dokumentumfilmes tagozatába. Legutóbbi projektje, a 2022 őszén bemutatott Ciné-Guerrillas és a Non-Aligned: Scenes from the Labudović Reels kétrészes dokumentumfilm, egy archív utazás a harmadik világ filmes születésén át.