Köszöntő

Instabil elemek

A dokumentumfilm megörökít és elemez, programot alakít és akciózik, provokál és szimpátiát gerjeszt – a dokumentumfilmesek mindinkább a változások előidézői viharos világunkban.  A korábban kicsiny szerepet betöltő marginális iparág sebesen növekszik és egyre nagyobb befolyást gyakorol arra, hogyan lássuk és értelmezzük a bennünket körülvevő világot. Ma a dokumentumfilmesek az egyéb független művészekkel összefogva igyekeznek kitörni az alkotói szabadság feletti ipari és politikai kontroll alól. A művész- és dokumentumfilmek, mint ahogy Veszedelmes játékok c. nyitófilmünk is tanúsítja, szembeszállnak a gondolkodás és cselekvés monopolizálásával. Vagyis, ahogy a Belarusz Szabad Színház színészei viccesen mondják, a művészek lesznek az „instabil elemek” ha és amikor a politikai életet a stabil állam felügyelete alá vonja.

Idei programunkkal azt szeretnénk bemutatni, hogy a műfajok közti határok egyre átjárhatóbbak. Ami néhány éve még egész külön világnak számított, például a dokumentumfilm és az animációs film, ma izgalmas, hibrid formákká állnak össze, hogy valamilyen nagyon is valóságos téma fantáziadús és ötletes bemutatásával provokálják, lepjék meg és csigázzák fel képzeletünket. A 11. Verzió gazdag programja keretében 60 dokumentumfilmet láthatunk szerte a világból lelkes és elszánt alkotóktól, és reméljük, hogy megtalálják a közönséggel a hangot. A fesztivál alatt a nézők beutazhatják a földet, felfedezhetik India multikulturális gazdagságát, találkozhatnak a világ különböző tájain élő magyarokkal, közelről szemlélhetik az ukrán, román és arab és amerikai tiltakozásokat, szembesülhetnek az atomenergia következményeivel és megismerkedhetnek a digitális univerzum kínálta lehetőségekkel és a veszélyeivel.

Világunk állandóan alakul. Koncentráljunk a lényegre.

Oksana Sarkisova, fesztivál igazgató
Optikai pulzálás

A dokumentumfilmek készítői időként olyannak tűnnek, mint az arizonai Steward obszervatórium asztrofizikusai 1969 január 16-án. Azon az éjszakán, az obszervatórium teleszkópjai, sokadszorra rögzítettek egy ismeretlen forrásból származó pulzálást, amely az oszcilloszkóp monitorján ismétlődően ugyanolyan jelet hagyott. A fizikusok, akik egy ideig nem mertek hinni a szemüknek, egy idő után rádöbbentek, hogy a jelek függetlenek a megfigyeléstől, és valami olyat fedeztek fel, ami láthatatlanul, érzékelhetetlenül jelen volt: felfedezték annak a neutron csillagnak a középső elemét, amely annak a szupernovának maradványa, amit kínai asztronómusok figyelhettek meg és jegyezhettek fel 1054 július 4-én. Ami egészen addig csupán értelmetlen pulzálásnak tűnt, jellemezhetetlen és azonosíthatatlan zajnak, az hirtelen tárggyá vált: leírhatóvá, megnevezhetővé, amelyre rámutatni lehetett és megmutatni a nyilvánosságnak.

A dokumentumfilm készítője sokszor találja magát olyan helyen, amely (még) nem színhely: nem színtere sem forradalomnak, sem etnikai tisztogatásnak, az emberi jogok megtiprásának. Csak a forgatás, az események rögzítése, a pulzálás értelmezése során válik a forgatási helyszín egy megnevezhető esemény színterévé: ami első látásra csak erőszakos vagy jogszerűtlen cselekmények véletlen egymásutánjának tűnik, a filmes perspektíván keresztül, fokozatosan alakul át tárggyá, megnevezhető fogalommá, körülhatárolható kategóriává: genocídiummá, szex rabszolgasággá, szabadságharccá. A néző szemtanújává válik annak, miképpen születik a dokumentumfilm azonosítható tárgya.

Más alkalommal a dokumentum készítés iránya az előző folyamat fordítottja: a filmes úgy dolgozik, mint a társadalomtudós, az igazságügyi nyomozó vagy egy író, aki azt a folyamatot igyekszik rekonstruálni, amely a színhelyen megtalált, felfedezett, azonosított tárgyat – a gyarmati létet, a felszabadulást, a női egyenjogúságot, a szegregációt, az etnikai tisztogatást – létrehozta. A film olyan, mintha fordított alkotás lenne: a cél a tárgy, a fogalom részekre bontása, szétszerelése, dekonstrukciója, hogy bemutathatóvá váljék: a látszólag véletlenszerű, gyakran lényegtelennek tűnő cselekmények egymásutánja miképpen hozta létre a film tárgyát, a bemutatott és elemzett absztrakciót.

A dokumentarista dönthet úgy, hogy azokat a szinte láthatatlan részecskéket mutatja meg, amelyekből összeáll a sötét égbolt, de megmutathatja azokat a fekete fellegeket is, amelyek eltakarják a napot. Mi, laikusok, csak a látható, érzékelhető felhőtömegeket látjuk. A felhők azonban mindig különbözőek: formájukat azoknak a folyékony cseppeknek vagy megfagyott kristályoknak pillanatnyi konstellációja határozza meg, amelyeknek érzékeléséhez speciális eszközök és kompetenciák szükségesek. Ahhoz, hogy mi, nézők megérthessük a mindig egyedi, sajátos helyzetet, nem elégséges, hogy a filmkészítő csak a megnevezhető és könnyen átlátható tárgyat, a szörnyű vagy a felemelő esemény behatárolható és jól felismerhető fogalmát mutassa meg, de az egyedi, egyszerű, szinte láthatatlan és alig beláthatóan következmények nélküli eseményeknek azt a sorát is, amelyek – gyakran a szereplők akarata vagy céljai ellenére – oly sokszor, biztosan megnevezhető, de szinte leírhatatlan szörnyűségekhez vezetnek.

Rév István, igazgató, OSA Archívum
Tíz év elteltével

A Verzió immár tíz éve – és remélhetőleg még jó sokáig – hirdeti a nyitott társadalom, a demokrácia és a tolerancia fontosságát a kreatív dokumentumfilmezés bőséges terméséből szemezgetve. A Verzió egy olyan új fórumot teremtett, ahol a filmeket, a különféle témákat más és más szemszögből és értelmezésben vizsgálhatjuk kreatív és kritikus módon. A dokumentumfilmek és az emberi jogok iránti elkötelezettségünkből fakadóan, és az OSA Archívum nélkülözhetetlen intézményi támogatásával a Verzió továbbra is a filmek nyelvén szólal fel az emberi jogokért. 

A kezdeti néhány ezres lelkes közönségünk a legutóbbi Verzió fesztiválra 7 ezresre nőtt. Az évek során a közönség és a filmes szakma igényeinek teljesebb körű kielégítésének érdekében a Verzió filmes programja kiegészült a Doclab elnevezésű, dokumentumfilmes szakembereknek szánt workshoppal, mesterkurzusokkal, konferenciákkal, fotókiállításokkal, diákzsűrivel, a legjobb filmeket tavasszal még egyszer levetítő ingyenes Re-Verzióval és sok más érdekes programmal.  A fesztivál után a filmek tovább élnek az OSA gyűjteményeiben, ahol felhasználhatóak kutatásra és oktatási célokra (www.osaarchivum.org).

Hálás köszönetünk kritikusan gondolkodó közönségünknek, mindazoknak, akik már évek óta látogatóink, s azoknak is, akik most jönnek először. Köszönet mindenkinek, aki támogatott bennünket, és elküldte filmjét. Az emberi jogokról folyó magyarországi párbeszéd szellemében kívánok mindenkinek tartalmas, érdekfeszítő, felemelő, gondolatébresztő, és mindenek előtt szórakoztató fesztivált. 

Kövecsi Anikó, ügyvezető igazgató