A képírástudók felelőssége

A múlt század húszas éveinek végén, amikor sötét felhők kezdték beárnyékolni az európai horizontot, Julien Benda, majd nyomában Babits Mihály az írástudók árulásáról írt. Csaknem egy évszázad pergett le azóta. Korunk írástudói a kamerás emberek. Információinkat mozgóképek által szerezzük, még ez a szöveg is, amit éppen kopogok, kékesen villódzó monitoron formálódik: a betű, a szó is a képi világ részévé vált.

Minél nagyobb a veszély, annál nagyobb a képírástudók felelőssége. Ezen a sötétülő őszön, amikor menekülők százezrei vonulnak Európa útjain, nyakukba véve családot, odahagyva otthonukat, a puszta túlélésért, vagy egyszerűen az emberhez méltó életért, a gyerekeik jövőjéért, tisztábban megmutatkozik mindaz, ami az emberben jó, és az is, ami rossz. Segítő kezek az egyik oldalon, a gyűlölet vámszedői a másikon. Előbbiek kezében kis kamerás mobiltelefon, utóbbiak mögött a hatalom médiája, annak iszonyú fegyverzetével. Nehéz keserűség nélkül szólni róla, hogy jelenleg a világban a legismertebb magyar mozgóképkészítő az az „operatőr”, aki menekülő gyerekeket, kisgyerekes apukát rúgott föl, szóból tetté váltva a hon megvédésére buzdító kormánypropagandát. Cselekedetét egy másik kamerás ember rögzítette, így került ki a világba, ezzel is mentve, ha ezek után még lehetett, a honi képírók becsületét.

Természetes tehát, s a filmkészítők érzékenységére is vall, hogy a Verzió idei programjában olyan sok film foglalkozik a menekültkérdéssel. S, mint azt már megszokhattuk, társadalmunk többi megnyomorítottjával és megszomorítottjával is, akik helyett – időlegesen – most új ellenséget talált, aki keresett. Egyáltalán nem derűs az összkép. Szerettem volna vidámabb történeteket beválogatni, de nem sikerült, s ez aligha véletlen. Hiszen, mint az egyik filmből kiderül, még a lüktető pesti bulinegyed is, melynek romkocsmáiban, néhány sarokra a pályaudvar kövén heverő menekültektől, jókedvű magyar és külföldi fiatalok isszák a kézműves sört, gyűlölet felkorbácsolta múlt századi tömeggyilkosságok nyomait őrzi. A kamerás emberek, akik Verzión látható filmeket készítették, akárcsak hajdan az írástudók, a társadalom élő emlékezetének őrizői. Nélkülük csak a közterek plakátjai és a köztévé képei maradnának az utókorra, amely semmit nem értene abból, ami velünk és általunk történt.

Báron György
a magyar panoráma kurátora

A filmeket a Toldi Moziban és a Művész Mozi Buñuel termében magyar felirattal vagy szinkrontolmácsolással vetítjük. A filmeket a Cirko-Gejzír és KINO mozikban eredeti nyelven, angol felirattal vetítjük.