Vendégek
Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Közel harminc egész estés dokumentumfilmet rendezett. Ózd sorozatát 1987-1998 között készítette. Számos európai és tengerentúli fesztiválon szerepelt sikerrel, filmjeit több mint 40 országban láthatták. 2012 óta a DocNomads szakmai vezetője.
Ursula Ambach filmrendező és vágó. Kommunikációt tanult a würzburgi egyetemen és Ausztráliában a Bond University filmszakán. Rendezés- és projektfejlesztés diplomát szerzett a bolzanói Zelig Filmiskolában. Szerzőként és vágóként dolgozik Münchenben a bajor köztévénél és az ARD/BR külföldi stúdióiban Rómában, Athénben és Tel-Avivban. Dramaturgiát és vágást tanít Göttingenben, Würzburgban és Münchenben.
Gamma Bak 1965-ben született, Berlinben és Vancouverben nőtt fel. Filmes tanulmányait az SFU Művészeti központjában végezte. Televíziós újságíróként és line-producerként dolgozott, egy évtizedet töltött a JOURNAL FILM-nél Klaus Volkenbornnal. Jelenleg saját,1993-ban alapított cégénél dolgozik rendezőként és producerként, és főleg életrajzi és személyes filmeket készít; a legutóbbi teljes estés dokumentumfilmje, a HEAD COLD-ot az EURODOC égisze alatt készült el, és a Berlinálén mutatták be 2010-ben. A film DVD-n is nagy sikert ért el, és több mint 50 német városban vetítették.
Fedor Bakulin 1975-ben született Szibériában. Gyerekkora óta fotózik, képeit többek között a National Geographic és a Vedomotstyi nevű orosz üzleti lap jelentette meg. Az orosz Dokumentumfilm és Televíziós Szövetség tagja.
Báron György a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem professzora, a Nemzetközi Filmkritikus Szövetség Magyar Tagozatának elnöke, az Élet és Irodalom és a Filmvilág kritikusa. Számos intézmény, például a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Visegrad Documentary Library és a European Parliament Lux Prize Selection Panel kuratóriumának volt tagja. Az 1970-es évek óta több mint ezer kritikát, esszét és tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelven. Készített oktatófilmet különböző tévécsatornáknak, valamint rádióműsort filmes témában, a Hollywood és Marienbad, illetve az Alászállás az alvilágba című könyvek szerzője. Megkapta a Balázs Béla díjat, a Táncsics Mihály díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrendet, valamint az egyetem legjobb tanárának megszavazott Nyakkendő Díjat.
Bíró Bori 2012-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán, kommunikáció- és médiatudomány szakon. 2007 óta a Klubrádió munkatársa, a rádió társadalmi felelősségvállalással foglalkozó műsorának, a Szerepvállalásnak 4 éve szerkesztő-műsorvezetője. Bori jelenleg egy kommunikációs ügynökség PR-tanácsadója. 2014-től önkéntes újságíróként vesz részt az Északi Támpont Egyesület szakmai munkájában. Első filmes munkája szerkesztő-riporterként a Karmák – Hétköznapi hősök sorozat epizódjának részeként készült Józan babák című dokumentumfilm, amely gyermekvárás közben vagy szülés utáni szerhasználó nőkkel foglalkozik.
Joey Boink forgatott dokumentumfilmet az indiai gyerekmunkáról (Avro, 2007), a guatemalai oktatás helyzetéről (Llink, NL3, 2009) és a latin-amerikai Millenniumi Fejlesztési Célokról (VARA's Joop.nl, 2010). Társalapítója az amszterdami egyetem társadalomtudományi szakán oktatott Poldox dokumentumfilm-kurzusnak.
Eichner Hanna 1991-ben született Budapesten. Idén végzett az ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia szakán interkulturális szakértőként. Korábban az ELTE Filmtudomány szakára járt. Aktív résztvevője a magyar civil életnek, egyrészről filmes dokumentációval másrészt pedig a filmkészítés módszereit az integráció, felzárkóztatás eszközeként használva. Fontos számára a kreatív dokumentumfilmezés és a hátrányos helyzetű csoportok integrációjának fúziója. Az egyeNlŐ az első hosszabb dokumentumfilmje.
Gerő Marcell 2007-ben végzett a Budapesti Film- és Színművészeti Egyetem rendezői szakán, Szász János osztályában. Sokk című diplomamunkájával kivívta a nemzetközi szakma elismerését. Diplomája megszerzése óta dolgozik producerként. Első egész estés filmjét a Káin gyermekei címmel a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, ahol el is nyerte a Diákzsűri Legjobb Emberi Jogi Dokumentumfilmnek járó különdíját. A Campfilm produkciós iroda alapító tagja, és számos olyan dokumentumfilmes projektben vett részt, amelyek a kisebbségek és a társadalom perifériájára szorult emberek helyzetét dolgozzák fel.
1981-ben született. Filmrendezést és muzikológiát tanult. 1997 óta dolgozik zeneszerzőként filmekben, televíziós produkciókban, színházi előadásokban, játékokban, stb. Ezentúl több zenei projekttel és zenekarral lép fel rendszeresen, és elkötelezett a művészi hanginstallációk és a természetes elemeket felhasználó interaktív kompozíciók felé is. Jelenleg Brnóban, Csehországban él és dolgozik.
Haragonics Sári a Színház- és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilmrendező szak friss MA diplomása. BA Media Production diplomáját az Egyesült Királyságban szerezte 2007-ben. Azóta számtalan rövid- és dokumentumfilmen dolgozott, mint rendező vagy vágó. Számos filmjét vetítették különböző fesztiválokon (CEU20, Álomás, Laura Lackey, Once upon a time in Hungary), a Kultúrkép pedig elnyerte a Nemzetközi Dialektus Film Fesztivál fődíját. 2013-ban a Spektrumnak rendezett dokumentumfilm sorozatot Ötlettől a milliókig címmel. Szembenézés című diplomafilmjét idén fejezte be.
Hörcher Gábor egyetemi tanulmányait az ELTE pszichológia szakán kezdte meg, majd a jogi karon folytatta, végül az ELTE Filmtudomány MA gyakorlati szakirányán fejezte be. Dolgozott pincérként Londonban, és mixerként Görögországban. Élt az USA-ban, Franciaországban és Kambodzsában, ahol emberi jogokat és angolt tanított a helyi egyetemen. 2008-ban kezdett együtt dolgozni Iványi Marcell rendezővel, akivel közösen működtetik a filmeket és színházi darabokat gyártól produkciós cégüket, a KraatsFilmet.
Huszka Beáta a Közép-Európai Egyetemen végezte el a doktori képzést, disszertációját a nyugat-balkáni nacionalista mozgalmak diszkurzív keretéről írta. 2012 óta vezeti az ELTE-n az EU FP7 FRAME program keretében folyó kutatási projektet, melynek témája az emberi jogok szerepe az EU külpolitikájában. 2014-ig főmunkatársként dolgozott a Magyar Külügyi Intézetben, ahol nyugati-balkáni problémákkal foglalkozott. A Szecesszionista mozgalmak és etnikai konfliktusok – a nemzeti retorika fejlődése és hatása c. könyv szerzője (Routledge, 2013).
Krzysztof Kopczyński több filmben működött közre íróként és producerként, ő rendezte a Stone Silence című több díjat is elnyerő dokumentumfilmet. Három könyvet és rengeteg cikket írt a tizenkilencedik századi és kortárs lengyel kultúráról és médiáról. A varsói egyetem docense. 1997-ben megalapította az Eureka Mediát, aminek keretén belül több mint 50 filmet gyártottak, amelyeket világszerte vetítettek, és több mint 130 díjjal jutalmaztak különböző fesztiválokon. Az Európai Filmakadémia és a Lengyel Filmakadémia tagja.
Lisbeth Kovacic 1978-ban született. A bécsi Szépművészeti Egyetem Fotográfia és AV Média szakán végzett, fotográfusként és művészként dolgozik Bécsben.
K. Kovács Ákos vajdasági származású filmoperatőr hallgató Budapesten. Munkáiban különös hangsúlyt fektet a társadalmat lokálisan és globálisan érintő problémákra, mint például az elvándorlás vagy a nemzetek közötti különbségek. Az általa fényképezett El (2014) c. kisjátékfilm szerepelt a 64. Berlinale versenyprogramjában. Számos más elismerés mellett a Magyar Operatőrök Társaságának különdíját érdemelte ki.
Andrea Kuhn karrierjét akadémikusként és kutatóként kezdte filmtudományi területen. 2000-től 2010-ig volt a ,,StummFilmMusikTage Erlangen” némafilmfesztivál igazgatója, 2007 óta pedig a Nürnbergi Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál igazgatói feladatait látja el. 2008-ban ő töltötte be a Human Rights Film Network vezetői pozícióját, amely szervezet 42 emberi jogi fesztivál működését kíséri figyelemmel. Jelenleg a Bajor Filmfesztiválok Szervezetének elnöke, az Európai Filmakadémia tagja, és Dox Box közgyűlésének tagja. A Dox Box a szíriai Dox Box Nemzetközi Filmfesztiválból nőtte ki magát és feltörekvő vagy már ismert filmkészítőket támogat az arab világban, elősegítve olyan értékek és elvek terjedését, mint az igazságosság, az emberi méltóság és az emberi jogok.
Hana Kulhankova anglisztika és amerikanisztika szakon végzett a brnói Masaryk Egyetem művészeti karán. Számos filmfesztiválon dolgozott, tanított amerikai avantgárd filmtörténetet, gender-és queerelméletet, mindemellett LGBT jogképviseleti ügyek aktív résztvevője. 2005 óta dolgozik a People in Need szervezetnek, jelenleg pedig a One World Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál igazgatója.
1999-ben diplomázott az Észak-Oszétiai Állami Egyetem filológia szakán.1999-től 2002-ig a Szentpétervári Egyetem Filológiai Tanszékén tanult. 2005-től 2013-ig dolgozott a Szentpétervári Dokumentumfilm Stúdió nemzetközi osztályának vezetőjeként és executive producerként. 2013 óta a Cinedoc Film Company executive producere és igazgatója. Főképp fesztivál-promócióval, dokumentumfilm-forgalmazással és gyártással foglalkozik.
Sean McAllister, díjnyertes dokumentumfilm rendező az Egyesült Királyság egyik legünnepeltebb, izgalmas tehetsége. Mindkét korai filmjét a Working for the Enemy–t (1997), és a Minders-t (1998) is jelölték a Royal Television Society Award-ra, és később is hasonló sikerekkel folytatta pályafutását; a Liberace of Baghdad (2004) és a Japan: A Story of Love and Hate (2008) című filmjei elnyerték a Sundance zsűri díját. Sean munkájával folyamatosan inspirálja, meglepi és lenyűgözi közönségét. A filmjei különös intimitással és őszinteséggel rajzolnak portrét emberekről, akik a túlélésért küzdenek, és próbálják megérteni a politikai és személyes konfliktusokkal terhelt világukat. Legutóbbi filmje, a jemeni forradalmárról és idegenvezetőről szóló The Reluctant Revolutionary (2012) a Panorama Dokumente nyitófilmje volt a 62. Berlinalén.
Meggyes Krisztina a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakán kezdte tanulmányait, majd továbbtanult a dokumentumfilm-rendezői mesterszakon. Az elmúlt két évben rendezőként és szerkesztőként számos dokumentumfilm és dokumentumfilm-sorozat készítésében vett részt. A 791. nap című filmje 2014-ben elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó díjat a Budapesti Dokumentumfilm Fesztiválon. 2015 júniusában diplomázott Azok című rövid dokumentumfilmjével.
Vavřinec Menšl riporter-karrierje 13 évesen kezdődött, mikor megkapta első kameráját. Főként a National Geographicnak, az MF Dnesnek és az Instinctnek dolgozott. Leginkább a portré-filmek érdeklik, 2008-ban elindította We did not give up (Nem adtuk fel) című filmes projektjét, amelyben különböző emberi küzdelmeket dolgoz fel. A filmeket a One World Festival is programjára tűzte. Jelenleg televíziós riporterként dolgozik, és film tutorként részt vesz az "Aktivně do života" kísérleti projektben, amelyben figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral diagnosztizált fiatalokkal dolgozik.
Nagy Dénes 2009-ben rendezőszakon végzett Szász János osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Egy évet töltött a Berlini Filmakadémián, ahol Krassimir Krumov és Valeska Grisebach vezetése alatt tanult. Számos rövidfilmet készített, fikciós és dokumentumfilmes műfajban egyaránt, melyek jelentős fesztiválok programjaiban szerepeltek. Lágy eső című kisjátékfilmje 2013-ban Cannes-ban, a 45. Rendezők Két Hete (Directors’ Fortnight) válogatásban debütált. Másik Magyarország című dokumentumfilmjét a 43. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál „My Own Private Europe” programjában láthatta először a nemzetközi közönség. Elnyerte a Magyar Filmkritikusok „2013 legjobb dokumentumfilmje” díját. Legutóbbi, Seb című filmjét, az HBO Europe saját gyártású dokumentumfilmjeként készítette.
Ayat Najafi 1976-ban született Teheránban. 1995-ben alapított egy egyetemi színházi társulatot, rengeteg színházi produkcióban részt vett, majd 2000-ben rendezőként kezdett dolgozni. 2003-ban megalapította az Arta Ateliert, ahol egy interdiszciplináris, multimédiás eszközöket alkalmazó színházi formát igyekezett megteremteni, és rövid kísérleti, illetve dokumentumfilmekkel is foglalkozott. Szerepelt a Berlinale Talent Campuson 2005-ben, Move it (2004) című rövidfilmjével. Ayat Najafi több fesztiválon vett részt zsűriként, többek között a 2012-es Berlinale Amnesty International zsűrijében és a 2014-es dokumentART- European Film Festival for Documentaries csapatában is jelen volt. Rengeteg, különböző újságokban, magazinokban és internetes felületeken megjelent cikk és esszé szerzője.
Steffen Reck 1956-ban született, 1988-as disszidálásáig az NDK-ban élt. A kései ’70-es években az Ernst Busch Színiiskolában tanult bábszínészetet és rendezést. 1981-ben egyike a kelet-berlini Group Zinnober avantgárd színház alapítóinak, a ’90-es években részt vett egy web design tanfolyamon, és jelenleg video- és vizuális művészetekkel foglalkozik. Az utómunkában is van tapasztalata, az Engelbecken a második egész estés filmje.
Katy Scoggin Los Angeles mellett született. A szobrászat és a német nyelv iránti szenvedélyének hódolva Fulbright ösztöndíjjal Berlinbe került, ahol török nőkről készített dokumentumfilmet. A NYU-n tanult filmművészetet, és operatőri Graduate Assistantship pozíciót nyert. Rövid diplomafilmje a Haw House Production gyártásában készült és Sloan Foundation Production díjat kapott. A Sundance/Sloan Commissioning ösztöndíj segítségével a rövidfilmet nagyjátékfilmmé adaptálja, így a Flood lesz első egész estés filmje, Jelenleg a Hawk House Productionnál dolgozik íróként, rendezőként és producerként. Operatőrként és co-producerként részt vet Laura Poitras Edward Snowdenről szóló Citizenfour című filmjében, ami 2014-es bemutatásakor lelkes kritikákat kapott.
Jiri Stejskal 1985-ben született, 2008 ban szerzett BA fokozatot audiovizuális szakértőként Csehországban. A Baltic Film and Media Schoolban folytatta tanulmányait Tallinban, Észtországban, ahol MA diplomát szerzett filmrendező szakon 2010-ben. 2011-ben Csehországban a vágó és hangmérnök szakot is elvégezte. Pit-hole című filmje számos külföldi díjat nyert 2011-ben. Stejskal dolgozott vágóként a cseh televíziónak készült dokumentumfilmekben (Islám po Česku, Kultura.cz, Notes, Objektiv), és Dodo Gombár egész estés filmjében, a Smichov place, Brooklyn spi-ben. Rendező, ám mellette fotós és utazó is; több kiállítást rendezett (Iceland 2009, Estonia 2010, Kyrgyzstan 2011...), utazásairól számos cikket is írt. (iDnes-Chernobyl, iDnes-Estonia, Reflex...).
Takács Mária 2005-ben végzett adásrendezőként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szakmáját soha nem gyakorolta, inkább dokumentumfilmet rendez, jellemzően a hazai LMBT közösségről, illetve a civil világ izgalmas szereplőiről. Eltitkolt évek című filmjét számos ország közönsége szerette és díjazta. Rendezett a Magyar Televíziónak, videós újságíróként dolgozott a Népszabadságnak, majd az Origónak. Jelenleg szabadúszó, a Civil Művek Közművelődési Egyesületet vezeti, mely kiadta a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című interjúkötetet is.
Trencsényi Klára szabadúszó rendező és operatőr. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen végzett operatőr szakon. Egy egész estés dokumentumfilmet (Reményvasút, 2015), és rendezett egy rövid dokumentumfilmet (3 esküvő – Elena&Leo) rendezett. Sok nemzetközi produkcióban dolgozott operatőrként holland, amerikai és magyar rendezőkkel, és rengeteg díjra jelölték. Klára szervezte az első kreatív dokumentumfilm-workshopot 2010-ben, és több dokumentumfilm-készítő kurzust tartott a CEU-n és a DocuArt Filmművészeti Központban Budapesten. A DunaDock MasterClass program egyik koordinátora.
Keno Verseck 1976-ban született Rostockban, az akkori NDK-ban, 1984-ben költözött az NSZK-ba. Újságíróként kezdett el dolgozni 1988-ban. Mindig nagyon érdeklődött a kortárs történelem és politika iránt a kommunista és posztkommunista Kelet-Európában, így 1991-ben Magyarországra, majd 1994-ben Romániába költözött, ahol 2000-ig élt. Ebben az időszakban szabadúszó újságíróként dolgozott német nyelvű nyomtatott sajtótermékek, közszolgálati rádiók, és televíziók – pl. ARD, ZDF, Arte and Spiegel TV – számára Németországban, Ausztriában és Svájcban. 2000-ben Berlinbe költözött, Közép- és Dél-kelet Európa szakértőként dolgozik online médiaplatformoknak, köztük a Spiegel Online-nak, illetve közszolgálati rádiónak és televíziónak, és gyakran utazik a régióba. Egy román politikáról, történelemről és kultúráról szóló könyv szerzője. Keno Verseck folyékonyan beszél magyarul és románul. 2013-ban Otto von Habsburg díjra jelölték a kisebbségek, különösen romák helyzetéről tudósító munkájáért.
Független (webes) dokumentumfilmes, vágó, interjú-tréner és filmcoach. Több NGO-val is dolgozott, mint pl. az Orvosok Határok Nélkül, Oxfam Novib és az Amnesty International. Az Amnesty International-lel közösen gyártott Gaza, Gabbers, Graffity c. filmjét jelölték a Prix d’Europe-ra. a Hollandiában menedékjogot kérő migránsokról szóló 99 rövid portréfilmjével Moniek egyike a ‘26000 Faces’ nevű online platform létrehozóinak, ezen kívül társszerzője a ‘Lifeboat Project’ című online sorozatnak.