Belgium

Georg Götmark has a degree in film and cultural studies from Stockholm University and the Universidad Pompeu Fabra in Barcelona. He has also completed a post-graduate course at the Royal Academy of Arts in Stockholm. Georg is currently working as a producer and director at Filmfront Media AB, which he co-founded. He has worked with documentaries and in TV since 2001. He has worked on a number of international documentary projects, such as The Last Lacandones, a film about Mayan Indians, shot in Mexico; Transit Tanger, about Moroccans dreaming of a new life in Europe; and Citizen Oketch, about a family living in the Kibera slum outside of Nairobi. His first feature creative documentary, Bellum – The Daemon of War (2021), was about AI, robotics, and ethics. Georg has traveled extensively producing a number of TV series and reports for Swedish television, and educational films for universities, organizations and companies.

Cecilia Belén Sandoval argentin kép- és hangmérnök, aki a Buenos Aires Egyetemen végzett. Jelenleg a DocNomads MA programjában vesz részt. Munkáiban leginkább dokumentum- és kísérleti filmekre összpontosít, ahol rendezőként, operatőrként és kamerakezelőként vesz részt.

Elek Judit Sára az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett filmelmélet és filmtörténet alapszakos diplomát, majd egy év filmkészítés mesterszak után a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező művész mesterszakos hallgatója lett, diplomáját a University of Performing Arts-on, Pozsonyban szerezte meg. Jelenleg más tervek mellett, diplomafilmjét fejleszti tovább, dokumentumfilmek, fikciós rövidfilmekben dolgozik asszisztensként.

Magnus Gertten is a director and producer born in Limhamn, Sweden, in 1953. He was a television and radio journalist for several years before turning to filmmaking in 1998. He has made 15 documentaries for Swedish and international television, which have been broadcast and screened at festivals in more than 60 countries, and which have won numerous awards. He works as a director, producer, narrative consultant, and adviser for his film production company, Auto Images.

Ruslan Fedotow Belaruszban született, pályafutását operatőrként kezdte. Miután a minszki Állami Művészeti Akadémián diplomát szerzett, Moszkvába költözött. 2015-ben végzett a Moszkvai Új Filmiskolán, majd dokumentumfilm-készítéssel kezdett kísérletezni. Ugynabban az évben bemutatták első filmjét, a Salamancát az IDFA közép-hosszú versenykategóriájában, míg második filmje, a Songs for Kit ugyanebben a kategóriában a 2017-es IDFA-n szerepelt. Első, egész estés filmje, a Where are we headed? bemutatója 2021-ben volt az IDFA nemzetközi versenyében, ahol a Legjobb első film és a Legjobb operatőr díjait vehette át. Ezen kívül beválogatták a True/False, a MoMA Doc a Fortnight, a Docpoint (ahol a Legjobb dokumentumfilmnak járó díjat kapta), a Camerimage, az Artdocfest és a Hong-Kong filmfesztiválokra is. Számos más dokumentumfilm készítésében is részt vett, amelyeket többek között az LA Filmfesztivál, a Vision du Réel és a Hotdocs fesztiválokra válogattak be.

Annabel Verbeke a belgiumi Ypres-ben született 1987-ben, tanulmányait a brüsszeli RITCS Filmiskolában végezte. Diplomamunkája, A tenger gyermekei, 8 nemzetközi díjat nyert, és több mint 20 nemzetközi filmfesztiválra válogatták be. Filmkészítőként a minket körülvevő, szerényebb célú hétköznapi tárgyak szépségét keresi. Szívesen tár fel és bont ki olyan történeteket, amelyekre kevés figyelem irányul, és találja meg a költőit és abszurdot a látszólag közhelyes dolgokban.

Lars Edman Chilében született és Svédországban nőtt fel, majd visszatért Dél-Amerikába, hogy a Valparaiso Filmiskolában tanuljon. Első filmje, a Toxic Playground (Mérgező játszótér) 6 nemzetközi díjat nyert, több mint 30 fesztiválon vetítették és Európa-szerte több televízió is levetítette. A film befejezése óta Lars újraképezte magát, most beszédterapuetaként dolgozik Észak-Norvégiában. Az Arica a második egész estés dokumentumfilmje. Ebben Lars és rendezőtársa az első filmjükben elkezdett történethez térnek vissza, miután tizenöt évig követték az aricai lakosok életét.

Heddy Honigmann a világ egyik legjobb dokumentumfilmesének számít. Filmjei (rövid- és játékfilmek, rövid és egész estés dokumentumfilmek) az egész világot bejárták, továbbá számos rangos díjat és méltatást kaptak a teljesség igénye nélkül olyan helyeken, mint Toronto, a New York-i MOMA, Párizs, Berlin, Lisszabon, Minneapolis, Barcelona, Madrid, Valencia, Ontario, Utrecht, Graz, Chicago, Berkeley. Több életműdíj kitüntetettje, többek között az IDFA Élő legenda díja (2013), a Dortmund Legjobb dokumentumfilmnek járó kitüntetése (2013), a Hot Docs Kiemelkedő teljesítményért járó díja (2007), a San Francisco-i Filmtársaság Golden Gate Persistence of Vision-díja (2007), a hollandiai Humanista Szervezet J. Van Praag díja (2005) a Theszaloniki Filmfesztivál Dokumentumfilmkészítés művészetéért tanúsított hozzájárulás díja (2004), és a Televíziós Kulturális Filmek Holland Nemzeti Alapja jóvoltából a teljes életművéért odaítélt holland Jan Cassies-díj (2003).

Annabel Verbeke a belgiumi Ypres-ben született 1987-ben, tanulmányait a brüsszeli RITCS Filmiskolában végezte. Diplomamunkája, A tenger gyermekei, 8 nemzetközi díjat nyert, és több mint 20 nemzetközi filmfesztiválra válogatták be. Filmkészítőként a minket körülvevő, szerényebb célú hétköznapi tárgyak szépségét keresi. Szívesen tár fel és bont ki olyan történeteket, amelyekre kevés figyelem irányul, és találja meg a költőit és abszurdot a látszólag közhelyes dolgokban.

Olga Lucovnicova Belgiumban élő moldovai filmkészítő. A moldovai Zene-, Színház- és Képzőművészeti Akadémián filmművészetet tanult, valamint az Erasmus Mundus és a DocNomads közös mesterprogramjában dokumentumfilm-rendező képzésén vett részt. Filmkészítőként különösen olyan filmek érdeklik, amelyek hozzájárulhatnak a társadalmi változáshoz és közös párbeszédet indíthatnak el. Filmnyelve költői elemekkel ötvözi a megfigyelő típusú filmezést, amelyben az emberi érzelmek kulcsfontossággal bírnak. Arra törekszik, hogy az őszinteségen, az empátián és az együttérzésen keresztül közelebb hozza egymáshoz az embereket.

Gyimesi Anna 1985-ben született Budapesten. Orvosi diplomát szerzett 2011-ben, ezután fordult az érdeklődése a filmkészítés felé. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben diplomázott film-és televíziórendezőként, a DocNomads dokumentumfilm-készítő mesterképzésen pedig 2021-ben kapta meg dokumentumfilm-rendező művész diplomáját. Örökség című vizsgafilmjét a brüsszeli Luca School of Arts-on készítette.