Belgium

Annabel Verbeke a belgiumi Ypres-ben született 1987-ben, tanulmányait a brüsszeli RITCS Filmiskolában végezte. Diplomamunkája, A tenger gyermekei, 8 nemzetközi díjat nyert, és több mint 20 nemzetközi filmfesztiválra válogatták be. Filmkészítőként a minket körülvevő, szerényebb célú hétköznapi tárgyak szépségét keresi. Szívesen tár fel és bont ki olyan történeteket, amelyekre kevés figyelem irányul, és találja meg a költőit és abszurdot a látszólag közhelyes dolgokban.

Lars Edman Chilében született és Svédországban nőtt fel, majd visszatért Dél-Amerikába, hogy a Valparaiso Filmiskolában tanuljon. Első filmje, a Toxic Playground (Mérgező játszótér) 6 nemzetközi díjat nyert, több mint 30 fesztiválon vetítették és Európa-szerte több televízió is levetítette. A film befejezése óta Lars újraképezte magát, most beszédterapuetaként dolgozik Észak-Norvégiában. Az Arica a második egész estés dokumentumfilmje. Ebben Lars és rendezőtársa az első filmjükben elkezdett történethez térnek vissza, miután tizenöt évig követték az aricai lakosok életét.

Heddy Honigmann a világ egyik legjobb dokumentumfilmesének számít. Filmjei (rövid- és játékfilmek, rövid és egész estés dokumentumfilmek) az egész világot bejárták, továbbá számos rangos díjat és méltatást kaptak a teljesség igénye nélkül olyan helyeken, mint Toronto, a New York-i MOMA, Párizs, Berlin, Lisszabon, Minneapolis, Barcelona, Madrid, Valencia, Ontario, Utrecht, Graz, Chicago, Berkeley. Több életműdíj kitüntetettje, többek között az IDFA Élő legenda díja (2013), a Dortmund Legjobb dokumentumfilmnek járó kitüntetése (2013), a Hot Docs Kiemelkedő teljesítményért járó díja (2007), a San Francisco-i Filmtársaság Golden Gate Persistence of Vision-díja (2007), a hollandiai Humanista Szervezet J. Van Praag díja (2005) a Theszaloniki Filmfesztivál Dokumentumfilmkészítés művészetéért tanúsított hozzájárulás díja (2004), és a Televíziós Kulturális Filmek Holland Nemzeti Alapja jóvoltából a teljes életművéért odaítélt holland Jan Cassies-díj (2003).

Annabel Verbeke a belgiumi Ypres-ben született 1987-ben, tanulmányait a brüsszeli RITCS Filmiskolában végezte. Diplomamunkája, A tenger gyermekei, 8 nemzetközi díjat nyert, és több mint 20 nemzetközi filmfesztiválra válogatták be. Filmkészítőként a minket körülvevő, szerényebb célú hétköznapi tárgyak szépségét keresi. Szívesen tár fel és bont ki olyan történeteket, amelyekre kevés figyelem irányul, és találja meg a költőit és abszurdot a látszólag közhelyes dolgokban.

Olga Lucovnicova Belgiumban élő moldovai filmkészítő. A moldovai Zene-, Színház- és Képzőművészeti Akadémián filmművészetet tanult, valamint az Erasmus Mundus és a DocNomads közös mesterprogramjában dokumentumfilm-rendező képzésén vett részt. Filmkészítőként különösen olyan filmek érdeklik, amelyek hozzájárulhatnak a társadalmi változáshoz és közös párbeszédet indíthatnak el. Filmnyelve költői elemekkel ötvözi a megfigyelő típusú filmezést, amelyben az emberi érzelmek kulcsfontossággal bírnak. Arra törekszik, hogy az őszinteségen, az empátián és az együttérzésen keresztül közelebb hozza egymáshoz az embereket.

Gyimesi Anna 1985-ben született Budapesten. Orvosi diplomát szerzett 2011-ben, ezután fordult az érdeklődése a filmkészítés felé. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben diplomázott film-és televíziórendezőként, a DocNomads dokumentumfilm-készítő mesterképzésen pedig 2021-ben kapta meg dokumentumfilm-rendező művész diplomáját. Örökség című vizsgafilmjét a brüsszeli Luca School of Arts-on készítette. 

Anna Artemyeva Moszkvában született. A Moszkvai Állami Filmművészeti Egyetemen (VGIK) operatőrként és animációs rendezőként végzett. Masters fokozatát a DocNomads dokumentumfilm-rendező képzésének keretein belül kezdte meg 2019-ben. Volt egyszer egy anya vizsgafilmjét több mint 50 fesztiválra hívták el világszerte, és díjazták több alkalommal. Rendszeresen dolgozik együtt Elena Laskaki orosz rendezővel.

Lars Edman Chilében született és Svédországban nőtt fel, majd visszatért Dél-Amerikába, hogy a Valparaiso Filmiskolában tanuljon. Első filmje, a Toxic Playground (Mérgező játszótér) 6 nemzetközi díjat nyert, több mint 30 fesztiválon vetítették és Európa-szerte több televízió is levetítette. A film befejezése óta Lars újraképezte magát, most beszédterapuetaként dolgozik Észak-Norvégiában. Az Arica a második egész estés dokumentumfilmje. Ebben Lars és rendezőtársa az első filmjükben elkezdett történethez térnek vissza, miután tizenöt évig követték az aricai lakosok életét.

Heddy Honigmann a világ egyik legjobb dokumentumfilmesének számít. Filmjei (rövid- és játékfilmek, rövid és egész estés dokumentumfilmek) az egész világot bejárták, továbbá számos rangos díjat és méltatást kaptak a teljesség igénye nélkül olyan helyeken, mint Toronto, a New York-i MOMA, Párizs, Berlin, Lisszabon, Minneapolis, Barcelona, Madrid, Valencia, Ontario, Utrecht, Graz, Chicago, Berkeley. Több életműdíj kitüntetettje, többek között az IDFA Élő legenda díja (2013), a Dortmund Legjobb dokumentumfilmnek járó kitüntetése (2013), a Hot Docs Kiemelkedő teljesítményért járó díja (2007), a San Francisco-i Filmtársaság Golden Gate Persistence of Vision-díja (2007), a hollandiai Humanista Szervezet J. Van Praag díja (2005) a Theszaloniki Filmfesztivál Dokumentumfilmkészítés művészetéért tanúsított hozzájárulás díja (2004), és a Televíziós Kulturális Filmek Holland Nemzeti Alapja jóvoltából a teljes életművéért odaítélt holland Jan Cassies-díj (2003).

Sung-A Yoon francia filmes és művész, aki Dél-Koreában született és Brüsszelben él. A Paris-Cergy nemzeti művészeti főiskolán végzett 2005-ben, majd a brüsszeli INSAS filmes iskolában 2008-ban. 2001 és 2011 között között készített rövidfilmjeit különböző kiállításokon vetítették le, mint az Atelier du Jeu de Paume és a puszani Biennálé. Első rövid játékfilmjét, amelynek címe And I'll Keep in My Heart, beválasztották a Cannes-i Cinéfondation programjába. 2012-ben elindult megkeresni apját, akit gyermekkora óta nem látott, ebből született első egész estés dokumentumfilmje, a Full of Missing Links.