Számos más országhoz hasonlóan a lett dokumentumfilm is az 1960-as évek filmművészeti újításainak megjelenése idején született újjá. A Szovjetunióban, a hruscsovi desztalinizáció légkörében a filmesek új generációja csatlakozott a Riga Filmstúdióhoz. Köztük voltak az első, háború utáni nemzeti filmeket készítő szakemberek, akik az Össz-Szövetségi Állami Filmipari Intézetben szereztek diplomát. Az általuk forgatott filmek jelentős része a dokumentarista világ olyan szemléletéről tanúskodik, mely éles ellentétben áll elődeik fölfogásával. Ezek az alkotások különös érzékenységet mutatnak az elbeszélésmód és a témaválasztás iránt, nagyobb mértékben támaszkodnak a képi világra (kísérletezés a széles képformátummal, szerkesztés, hang és kép szokatlan társításai), illetve időnként mellőzik a beszédalapú magyarázatot, s helyette írott formát használnak sokkal személyesebb, humorosabb vagy költőibb stílusban.
A Riga-stílus kifejezés a korai hatvanas évek ilyen jellegű alkotásait takarja, de a hasonló természetű munkák leírására ennél is gyakrabban alkalmazzák a Poétikus Dokumentumfilm Rigai Iskolája (Riga School of Poetic Documentary Cinema) megjelölést. Ezeket a filmeket olyan, hasonló szellemben gondolkodó alkotók készítették, akik számos alkalommal működtek együtt kreatív partnereikkel. A Riga-stílus egyik legfőbb képviselője Uldis Brauns (1932–2017) operatőr és rendező volt. 1961 és 1963 között forgatott, építkezésekről és munkásokról szóló trilógiája kitüntetett figyelmet szentelt a keretkompozíciónak és a szerkesztésnek. Mindhárom filmet Armīns Lejiņš (1938–2015) forgatókönyvíróval közösen készítették, aki igen fontos vezető szerepet vitt több film kitalálásánál. Brauns legjelentősebb alkotása ebben az évtizedben a 235.000.000 volt (1967), amit a Szovjetunió számos helyszínén forgattak, összesen négy stábbal. A filmben nincs egyetlen dialógus sem. A forgatókönyvíró Hercs Franks (1926–2013) a későbbi évtizedek során is folytatta a költői/poétikus hagyományt mind saját filmművészeti alkotásaiban, mind elméleti munkáiban. A rendező és forgatókönyvíró Aivars Freimanis és az operatőr Ivars Seleckis több éven keresztül dolgozott komoly, kreatív együttműködésben. Közösen készítették A part (The Coast, 1963), az Egy év áttekintése (Year in Review, 1965), A csapda (The Catch, 1969) és más filmeket, melyek a tárgyalt hagyomány legfontosabb állomásait jelentik.
A program betekintést nyújt a lettországi dokumentumfilmek azon gazdag évtizedébe, melynek hatása mind a mai napig befolyásolja a nemzeti dokumentumfilm-készítést.
Zane Balčus
A Rigai Filmmúzeum igazgatója
A program kurátora