A Legjobb emberi jogi dokumentumfilmet a Verzió felhívására jelentkezett öt fős Fiatalok zsűrije választotta ki. A győztes a Sundance-nagydíjas Áttörni a sziklákon című alkotás (r.: Sara Khaki és Mohammadreza Eyni), mely egy nő küzdelmét mutatja be az iráni patriarchátus ellen. „A filmben egyszerre van jelen a nyugtalanság és a remény” – áll a zsűri indoklásában. „Egy rég elfeledett női tapasztalat történetét meséli el, erős, büszke, mégis érzékeny.” A film egy nőt követ, aki már születésétől hátrányos helyzetbe került pusztán azért, mert nő, és aki szembeszáll egy olyan társadalommal, amely szerint csak a férfiak képesek változást teremteni.

A Fiatalok zsűrije különdíját az idei Berlinalén két díjat is nyert Kartúm kapta, mely öt ember összefonódó sorsán keresztül mutatja be a szudáni polgárháborút. Egy olyan közösséget mutat meg, amely álmodik, énekel, táncol, és vágyik visszatérni a saját földjére, emlékeztetve arra, hogy az elnyomással szemben is kitart a remény, a bátorság és a változás iránti vágy. A zsűri tagjai Irem Aysin Deprem, Amina Ghazouani, Nádasdi Éva, Polecsák Botond és Solongo Soninbayar voltak.

A Nemzetközi versenyben a Legjobb dokumentumfilm díját a Szerződés kilenc hónapra kapta (r.: Ketevan Vashagashvili). A kereskedelmi béranyaság szabályozatlan világát bemutató georgiai film rámutat arra, hogyan válik minden – még a test is – áruvá, és hogyan nehezedik a széthulló társadalmi struktúrák súlya a családokra. „A film gesztusokra, csendekre és egy anya-lánya kapcsolat intim pillanataira bízza az érzelmi hatást. Finoman, mégis erőteljesen teszi láthatóvá, hogy a személyes és a politikai valójában soha nem válik el egymástól, különösen azok életében, akik összetett és egyenlőtlen rendszerekben kénytelenek túlélni” – indokolta döntését a zsűri.

Különdíjas lett a Hasszánnal Gázában című alkotás. A film időkapszula egy hely számára, amely már nem létezik, mégsem hajlandó eltűnni. „Párbeszéd aközött, amit látunk és tudunk, teret hagyva a nézőnek, hogy kitöltse a jelenlét és a hiány közti távolságot. Emlékeztet arra, hogy amikor egy föld és népe eltörlés veszélyével néz szembe, az emlékezés válik az ellenállás egyik legfontosabb formájává” – írja a zsűri, melynek tagjai: Eroll Bilibani, a DokuFest Kosovo DokuLab programjának koordinátora, Hack Júlia vágó és Anca Paunescu, a One World Romania kurátora voltak.

A Verzió Magyar versenyprogramja idén olyan családtörténeteken vezetett végig, amelyek az életről, a kitartásról és a túlélés akaratáról szólnak. A Legjobb magyar dokumentumfilm az Apám lánya lett, Podhradská Lea rendezésében. A film egy olyan főhős történetét mutatja be, akit korán elhagytak és bántalmaztak, mégis képes volt erőt találni a továbblépéshez. A film a személyes kutatás, a lírai képi világ és a nyers érzelmek elegáns összefonódásáért kapta a díjat. A Magyar verseny zsűrije Maria Krauss, producer, aktivista (Plesnar & Krauss Films), Truls Lie, a Modern Times Review főszerkesztője és Igor Stanojević a Beldocs Filmfesztivál programigazgatója voltak.

A Doc Future versenyt, melyben első- és második filmes alkotók versenyeztek, szintén nemzetközi zsűri értékelte, tagjai Mikulán Dávid intermédia művész, rendező, Oliver Sertić producer, a Liburnia Filmfesztivál koordinátora és Sofia Tocar forgalmazó (Square Eyes) voltak. A Doc Future díj nyertese az Álomélet stockfotóból (r. Danial Shah) megmutatja, hogyan képzelhetjük újra önmagunkat és a valóságot a kamera szemén keresztül. „A rendező érzékenysége és tiszteletteljes megközelítése egy közös alkotói tér megörökítésében - amely egyúttal tükörként is működik - lehetővé teszi, hogy ránézzünk saját magunkra, nevessünk is magunkon, és közelebb kerüljünk egymás álmainak és félelmeinek megértéséhez.” – indokolt a zsűri.

A Doc Future különdíjasa az Itt vagyok, Paczolay Zsófi és Dorian Rivière alkotása, a zsűri értékelése szerint egy minden részletében gondosan megalkotott film. „Erőteljesen mutatja meg a gondoskodás és a szolidaritás égető fontosságát, azokat az értékeket, amelyeket világszerte, különösen Európában, riasztó gyorsasággal veszítünk el.”

A fesztivál Közönségdíját Haragonics Sári Szia Sári! című filmje kapta, melyben jelen idejű és családi archív felvételek, hangüzenetek és álmok egymásutánisága érzékeny képet fest arról, hogyan működnek egyszerre a jelen és a múlt egymásra rakódó rétegei a családi viszonyainkban.