Németország

A költőnő

Stefanie Brockhaus müncheni független rendező. Londonban a Művészeti Egyetemen végzett 2002-ben film és televízió alapszakon, majd 2016-ban a müncheni film- és televíziószakon. Számos díjnyertes dokumentumfilmen dolgozott producerként és rendezőként.

Andreas Wolff Los Angelesben tanult a USC filmművészeti doktori programján és a müncheni HFF Tévé és Film Egyetemen. Első filmjét, az On the Other Side of Life-ot, amit Stefanie Brockhaus-szal rendezett együtt, 2010-ben mutatták be az SXSW fesztiválon. Második egész estés dokumentumfilmje, a The Captain and His Pirate (2013), megnyerte a német kameradíjat a legjobb vágásért a Berlinálén, valamint további díjakat Lipcsében, Zágrábban, Saarbruckenben, Münchenben és Brüsszelben.

Anya fegyverben

Nu Nu Hlaing egy bogale-i faluból származik a mianmari Ayeyarwaddy folyó torkolatvidékéről. A pusztító Nargis ciklon után, ami 2008-ban söpört végig a deltán, Yangonba ment újságírást tanulni, majd a Mianmari Békeközpontban dolgozott. Mióta 2012-ben felvették a Yangon Filmiskolába, számos dokumentumfilmben dolgozott hangmérnökként. A Mother at Arms az első filmje rendezőként.

Meuthen pártja

Marc Eberhardt a Potsdami Egyetemen végzett német filológia és filozófia alapszakon. Járt a Karlsruhei Művészeti és Design Egyetemre, most pedig dokumentumfilm-készítést tanul a Baden-Wuerttemberg Filmakadémián.

Sárga csizmák a jövőből

John Webster író és rendező, 1967-ben született Helsinkiben két angol tanár gyermekeként, akik Finnországba költöztek. 1996-ban a Helsinki Művészeti és Design Egyetemen végezte el a dokumentumfilm-készítő mesterszakot. 1990 óta független dokumentumfilmeket rendez, melyek számos díjat nyertek Finnországban és nemzetközileg egyaránt. 1993 óta vezeti saját produkciós cégét, a JW Documentaries-t.

Kinshasa Makambo

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Farkasok szabadon

Rupert Russell a Harvardon szerezte doktoriját, ahol az Országos Tudományos Alapítvány doktori kutatói ösztöndíjasa volt. Jelenleg egy animációs rövidfilmsorozaton dolgozik a politikai elmebaj felerősödéséről How the World Went Mad címmel, a Yaddo dokumentumfilmes oldal számára. A Freedom for the Wolf az első egész estés dokumentumfilmje.

El Manguito

Laurentia Genske dokumentumfilm-rendező és operatőr. 2010-16-ig járt a Kölni Médiaművészeti Egyetemre, 2012 és 2013 között cserediák volt a kubai Nemzetközi Tévé- és Filmiskolában. Legutolsó filmjével, az Am Kölnberggel (Robin Humboldt társrendezésével) megnyerte a Német Dokumentumfilm-díjat és számos más kitüntetést.

A vitatkozás művészete

Gereon Wetzel 1972-ben született Bonnban. A Heidelbergi Egyetemen régészetből szerzett diplomát, Münchenben pedig dokumentumfilm-készítést tanult. Jelenleg Münchenben él és szabadúszó filmesként dolgozik.

Melanie Liebheit szoicálantropológiát tanult Münchenben és Manchesterben, valamint dokumentumfilm-készítést Münchenben. 2011 és 2011 között a Documentary Campusnál dolgozott. 2007-ben a Nonfiktionale Dokumentumfilm Fesztivál társalapítója volt Bad Aiblingban, Németországban, melyet 2016 óta Tamara Daniciccsal igazgatnak.

Workingman's Death

Michael Glawogger was born in Graz, Austria, and studied at the San Francisco Art Institute and the Vienna Film Academy. He started as an assistant camera operator, and later worked as a cinematographer, screenwriter, and director. He made numerous internationally-acclaimed shorts, documentaries, and feature films. He had recently devoted himself to literary writing. Michael Glawogger died in Monrovia, Liberia, in April of 2014 while shooting Untitled.

Untitled

Michael Glawogger was born in Graz, Austria, and studied at the San Francisco Art Institute and the Vienna Film Academy. He started as an assistant camera operator, and later worked as a cinematographer, screenwriter, and director. He made numerous internationally-acclaimed shorts, documentaries, and feature films. He had recently devoted himself to literary writing. Michael Glawogger died in Monrovia, Liberia, in April of 2014 while shooting Untitled.

Monika Willi is a film editor who has worked with Michael Glawogger, Michael Haneke, Barbara Albert, and Florian Flicker. She was nominated for the Austrian Film Prize for her work on Whores’ Glory (Glawogger, 2011), and the German Film Prize for The White Ribbon (Haneke, 2009). She received the Austrian Film Prize for Best Film Editing for The Dead and the Living (Barbara Albert, 2012), and the Filmplus Award for Best Feature Film Editing for The White Ribbon (as well as for Barbara Eder’s Thank You for Bombing [2016]).

Oldalak

Feliratkozás Németország csatornájára