A SpeakEasy Project társalapítója, majd a SpeakEasy Project Berlin alapítója, 2012 óta több dokumentumfilmen dolgozott. Az Erasmus Euro Media díjas MENJEK/MARADJAK dokumentulmfilm-sorozat producere és több epizód rendezője.

Anne Scheschonk, born in 1977, studied Media Sciences and Cultural Anthropology with a focus on Visual Anthropology. She worked as an editorial assistant and set manager for television productions before finishing the Professional Media Master Class (PMMC) for documentary film in Halle, Germany, in 2011. Today, she works as a freelance author and filmmaker. Her documentary works portray those perceived as “other“, who are often socially stigmatized: the intellectually disabled mother, the transgender kid… Scheschonk believes that sensitive portraits of such individuals raise questions about identity and point to the relevant issues of our times: inclusion, equal rights, and transphobia. She lives with her son in Halle, Germany.

Ayse Toprak Isztambulban élő filmrendező. A New York University Tisch School of the Arts-on és a New Schoolban tanult filmezést és televíziózást. New Yorkban a Channel Thirteen/PBS-nek dolgozott, valamint Londonban, Dohában és Isztambulban az Al Jazeerának. Toprak érdeklődése középpontjában áll, hogy a dokumentumfilmek, illetve azok alanyai és sokszínű karakterei hogyan gyakorolhatnak hosszútávon hatást a társadalomban. Olyan filmek érdeklik, melyek nemzeti szinten tudnak párbeszédet indítani mellőzött témákról, előítéleteket bontanak le, vagy tabutémákat feszegetnek. Lenyűgözik a társadalom perifériájára szorult emberek élénk és magukkal ragadó történetei. Filmrendezői hitvallása abból a vágyból fakad, hogy elmesélhesse ezeknek az embereknek a történetét, és megmutassa különleges, egyedi látásmódjukat.

Adrian Oeser Frankfurtban élő újságíró és filmes. Televíziós újságírást tanul a Baden-Württembergi Filmakadémián 2015 óta. Az elmúlt években dokumentumfilmeket készített, mint például a "With heads held high. Living and surviving in kibbutz Ma'abarot" (www.docview.org), illetve az "An exception" (www.eine-ausnahme.de) című cross-media projekt. Oeser felismeri az alulreprezentált nézőpontok közbeszédbe való emelésének fontosságát, egyaránt hangsúlyt helyezve a politikai dimenzióra és az emberi tapasztalások ambivalenciájára. Szeret történeteket hallgatni, saját filmjeit pedig az interjúalanyai által képviselt perspektíva megnyilvánulási formájának látja.