Németország

Alina Gorlova rendező és vágó. Ukrajnában született és nőtt fel, diplomáját a kijevi Karpenko-Kary Színművészeti, Film-és Televízióművészeti Egyetemen szerezte. A dokumentumfilmezésen kívül rövid filmekben, valamint társadalmi és kereskedelmi témájú reklámfilmekben szerzett tapasztalatot.

Nebojša Slijepčević számos kreatív dokumentumfilm rendezője (Srbenka, Szerelem gengszter, Something About Life, Real Man’s Film, In 4 Years, Of Cows and People). Filmjeit számos nemzetközi fesztiválon díjazták, a Szarajevói Filmfesztiválon négyszer kapott díjat. Legutóbbi dokumentumfilmjét, a Srbenkát, Európai Filmdíjra jelölték. 2019-ben Nebojsa megkapta a Vladimir Nazor-díjat, amely a horvát Kulturális Minisztérium minden évben a legjelentősebb filmnek adományoz. Nebojsa előadó a zágrábi Drámaművészeti Akadémián.

Franz Böhm Stuttgartban született, 16 éves korában rendezte első filmjét, a Mások harmóniája-t. A Német Ifjúsági Filmdíj nyitófilmjének választotta Karácsonyi jókívánságok című második filmjét, amelynek készítése során Franz hajléktalanságot megtapasztaló fiatalokkal élt együtt. A Nemzeti Film & Televíziós Iskola és a 1185 Films produkciós cég számára készített munkái óta új projekteket készít elő Londonban. A jövő gyermekei az első egész estés filmje.

Aliaksei Paluyan 1989-ben született Belaruszban. 2012-ben Németországba költözött, ahol a kasseli Művészeti Akadémián játék- és televíziófilm-rendezést tanult. 2019-es rövid fikciós drámája, Az öröm tava, német-belarusz-spanyol koprodukcióban készült, Clermont-Ferrand-ban mutatták be, számos nemzetközi fesztivál díjazottja volt, és 2020-ban a 33. Európai filmdíj Európai rövidfilm díjára, valamint a 2021-es Oscar-díjra is jelölték. Első egész estés dokumentumfilmje a Kurázsi.

Salomé Jashi Tbilisziben, Grúziában született 1981-ben. Újságírást tanult, azután riporterként dolgozott éveken keresztül. 2005-től a British Council ösztöndíjával a Londoni Egyetem Royal Holloway intézetében tanult dokumentumfilm-készítést. A naplemente kápráztató fénye (The Dazzling Light of Sunset) című filmje fődíjat nyert a Visions du Réel fesztivál Regard Neuf versenyében, valamint a ZagrebDox, a Jih.lava IDFF, a Valdivia IDFF, és más fesztiválokon is sikerrel szerepelt. Egy korábbi munkája, a Bakhmaro (2011), fiatal dokumentumfilmes tehetségeknek járó különdíjat kapott a DOK.Leipzigen, és a legjobb közép- és kelet-európai dokumentumfilmnek járó díjat a Jih.lava dokumentumfilm fesztiválon. Salomé két filmgyártó cégnek is alapítója, a Sakdoc Filmnek, illetve a Microcosmos-nak; mindkettő művészi igényű dokumentumfilmeket és játékfilmeket készít. 2017-ben Nipkow ösztöndíjat, 2020-ban DAAD-ösztöndíjat kapott. A naplemente kápráztató fénye című filmjét 2019-ben vetítette a Verzió.

Sai Nyi Min Htut Mianmar északi san államában található Kyaukme-ből származik. Miután a Lashiói Egyetem angol szakán diplomát szerzett, hét éven keresztül írt aktivistaként LMBTQI és más, emberi jogi kérdéseket érintő problémákról, majd 2020-ban beiratkozott a Yangon Filmiskolára. A Boy Queen első rendezése, amelyet a filmiskolából ismert Nang Cho Lae Yee Theinnel vágtak közösen.

Yana Ugrekhelidze 1984-ben született a grúziai Tbilisziben, ahol fordító és nyelvész szakon szerzett diplomát. Ezt követően kommunikációs tervezés BA szakra ment a düsseldorfi Peter Behrens Művészeti Iskolára, és a kölni Médiaművészeti Akadémia film és animáció szakán szerzett diplomát. Első animációs filmjét, a Nyári történet-et, 2017-ben mutatták be az oberhauseni Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, és válogatták be a Diák Oscar elődöntőjébe. Diplomamunkáját, a Fegyveres altatódal-t a 69. Berlinale Generációk szekciójában mutatták be. Az Instrukciók túléléshez Yana első egész estés filmje.
 

Suhaib Gasmelbari 1979-ben született Szudánban, ahol 16 éves koráig élt. A francia Saint-Denis-i Vincennes Egyetemen színházművészetet tanult. Számos fikciós és nem-fikciós rövidfilmet írt és rendezett. Kutatóként is tevékeny, rátalált több régen elveszettnek hitt szudáni filmre, és aktív szerepet vállal a szudáni filmművészet munkáinak megmentésében és digitalizálásában.

Marc Wiese (született 1966-ban) 25 éve készít dokumentumfilmeket, a Rendezők Szövetségi Egyesületének tagja. Világszerte több konfliktuszónában dolgozott, filmjei számos nemzetközi díjat nyertek.

Ai Weiwei (szül. 1957, Peking) nemzetközileg is elismert művész és politikai aktivista. Különösen nagyra tartják erős esztétikai állásfoglalást megfogalmazó munkái miatt, amelyek korunk geopolitikai helyzetére időszerű jelenségként rezonálnak. Ai a művészeti kifejezésmódok széles palettáját használja az építészettől az installációkig, a közösségi médiától a dokumentumfilmekig annak érdekében, hogy a közönség számára társadalmunkat és annak értékeit tanulmányozza. Az Amnesty International 2015-ös Ambassador of Conscience díját, továbbá a Human Rights Foundation kreatív különvéleményt méltató 2012-es Václav Havel díját vehette át. Társadalmi és politikai kérdéseket vizsgáló dokumentumfilmjei, a Disturbing the Peace (2009), a One Recluse (2010), a So Sorry (2012), az Ordos 100 (2012) és az Ai Weiwei’s Appeal ¥15,220.910.50 (2014), rangos filmfesztiválok kitüntetéseit nyerték el. A 2010-es évek közepén több projektjével is reflektált a globális menekültválságra, beleértve a 2017-es Human Flow első egész estés dokumentumfilmjét, amely a 74. Velencei Filmfesztiválon került bemutatásra. Ai jelenleg Berlinben él.