Németország

Salomé Jashi Tbilisziben, Grúziában született 1981-ben. Újságírást tanult, azután riporterként dolgozott éveken keresztül. 2005-től a British Council ösztöndíjával a Londoni Egyetem Royal Holloway intézetében tanult dokumentumfilm-készítést. A naplemente kápráztató fénye (The Dazzling Light of Sunset) című filmje fődíjat nyert a Visions du Réel fesztivál Regard Neuf versenyében, valamint a ZagrebDox, a Jih.lava IDFF, a Valdivia IDFF, és más fesztiválokon is sikerrel szerepelt. Egy korábbi munkája, a Bakhmaro (2011), fiatal dokumentumfilmes tehetségeknek járó különdíjat kapott a DOK.Leipzigen, és a legjobb közép- és kelet-európai dokumentumfilmnek járó díjat a Jih.lava dokumentumfilm fesztiválon. Salomé két filmgyártó cégnek is alapítója, a Sakdoc Filmnek, illetve a Microcosmos-nak; mindkettő művészi igényű dokumentumfilmeket és játékfilmeket készít. 2017-ben Nipkow ösztöndíjat, 2020-ban DAAD-ösztöndíjat kapott. A naplemente kápráztató fénye című filmjét 2019-ben vetítette a Verzió.

Sai Nyi Min Htut Mianmar északi san államában található Kyaukme-ből származik. Miután a Lashiói Egyetem angol szakán diplomát szerzett, hét éven keresztül írt aktivistaként LMBTQI és más, emberi jogi kérdéseket érintő problémákról, majd 2020-ban beiratkozott a Yangon Filmiskolára. A Boy Queen első rendezése, amelyet a filmiskolából ismert Nang Cho Lae Yee Theinnel vágtak közösen.

Yana Ugrekhelidze 1984-ben született a grúziai Tbilisziben, ahol fordító és nyelvész szakon szerzett diplomát. Ezt követően kommunikációs tervezés BA szakra ment a düsseldorfi Peter Behrens Művészeti Iskolára, és a kölni Médiaművészeti Akadémia film és animáció szakán szerzett diplomát. Első animációs filmjét, a Nyári történet-et, 2017-ben mutatták be az oberhauseni Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, és válogatták be a Diák Oscar elődöntőjébe. Diplomamunkáját, a Fegyveres altatódal-t a 69. Berlinale Generációk szekciójában mutatták be. Az Instrukciók túléléshez Yana első egész estés filmje.
 

Suhaib Gasmelbari 1979-ben született Szudánban, ahol 16 éves koráig élt. A francia Saint-Denis-i Vincennes Egyetemen színházművészetet tanult. Számos fikciós és nem-fikciós rövidfilmet írt és rendezett. Kutatóként is tevékeny, rátalált több régen elveszettnek hitt szudáni filmre, és aktív szerepet vállal a szudáni filmművészet munkáinak megmentésében és digitalizálásában.

Marc Wiese (született 1966-ban) 25 éve készít dokumentumfilmeket, a Rendezők Szövetségi Egyesületének tagja. Világszerte több konfliktuszónában dolgozott, filmjei számos nemzetközi díjat nyertek.

Ai Weiwei (szül. 1957, Peking) nemzetközileg is elismert művész és politikai aktivista. Különösen nagyra tartják erős esztétikai állásfoglalást megfogalmazó munkái miatt, amelyek korunk geopolitikai helyzetére időszerű jelenségként rezonálnak. Ai a művészeti kifejezésmódok széles palettáját használja az építészettől az installációkig, a közösségi médiától a dokumentumfilmekig annak érdekében, hogy a közönség számára társadalmunkat és annak értékeit tanulmányozza. Az Amnesty International 2015-ös Ambassador of Conscience díját, továbbá a Human Rights Foundation kreatív különvéleményt méltató 2012-es Václav Havel díját vehette át. Társadalmi és politikai kérdéseket vizsgáló dokumentumfilmjei, a Disturbing the Peace (2009), a One Recluse (2010), a So Sorry (2012), az Ordos 100 (2012) és az Ai Weiwei’s Appeal ¥15,220.910.50 (2014), rangos filmfesztiválok kitüntetéseit nyerték el. A 2010-es évek közepén több projektjével is reflektált a globális menekültválságra, beleértve a 2017-es Human Flow első egész estés dokumentumfilmjét, amely a 74. Velencei Filmfesztiválon került bemutatásra. Ai jelenleg Berlinben él.

Monica Lăzurean-Gorgan volt Adina Pintilie Arany Medve-díjas Touch Me Not című filmjének megbízott producere. Ő rendezte az A Mere Breath című filmet, amely a LET'S CEE Film Festen és Szarajevóban elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját. Nemrég alapított filmvállalata, a Manifest Film, készítette az Acasă - My Home című filmet, amely a legjobb fényképezés díját nyerte a 2020-as Sundance Fesztiválon.

Ebba Sinzinger producer, forgatókönyvíró és rendező. Producerként, illetve koproducerként jegyzi például Patric Chiha Brothers of the Night és Domaine, Noël Burch és Allan Secula The Forgotten Space című filmjét és a Pianomania-t, amelyek díjakat nyertek Berlinben, Velencében és Locarnóban. Rendezői munkásságáért 1997-ben megkapta a Felső-Ausztriai Kulturális Filmdíjat.

Karin de Miguel Wessendorf (szül. 1974, Barcelona) filmkészítő, számos televíziós dokumentumfilmet és rádióadást írt társadalmi és környezetvédelmi kérdésekben. 2005-ben a Heinrich Böll Alapítvány ösztöndíjasaként Mexikóba utazott, hogy a Promedios civil szervezettel közösen dokumentumfilmeket készítsen a Zapatista közösségek őslakosainak védelmében. A társadalmi mozgalmak médiahasználatáról szóló kutatását publikációk, előadások és műhelymunkák követték a videó aktivizmus, a közösségi média és a politikailag elkötelezett dokumentumfilmek tematikájában.

Suhaib Gasmelbari 1979-ben született Szudánban, ahol 16 éves koráig élt. A francia Saint-Denis-i Vincennes Egyetemen színházművészetet tanult. Számos fikciós és nem-fikciós rövidfilmet írt és rendezett. Kutatóként is tevékeny, rátalált több régen elveszettnek hitt szudáni filmre, és aktív szerepet vállal a szudáni filmművészet munkáinak megmentésében és digitalizálásában.

Marc Wiese (született 1966-ban) 25 éve készít dokumentumfilmeket, a Rendezők Szövetségi Egyesületének tagja. Világszerte több konfliktuszónában dolgozott, filmjei számos nemzetközi díjat nyertek.