Németország

Az 1970-ben Mariupolban született Svitlana Lishchynska több mint huszonöt évig dolgozott Ukrajna legnagyobb televíziós csatornáinál. 2014-ben új fejezetet nyitott az életében és forgatókönyvírással és filmkészítéssel kezdett el foglalkozni. Első dokumentumfilmes munkája az Invisible Battalion (2017) című antológiafilmben volt, ahol Alina Gorlovával és Iryna Tsilykkel az orosz megszállás ellen harcoló ukrán nők történetét örökítették meg. Egy kissé idegen (2024) című alkotása az első egész estés dokumentumfilmje, amely személyes történetén alapul.

Pedro Harres rendező, animátor, forgatókönyvíró és multimediális művész. Porto Alegre-ben született, jelenleg Berlinben él. Az UNISINOS-nál (Universidade do Vale do Rio dos Sinos) filmművészetből és az UFRGS-nél (Universidade Federal do Rio Grande do Sul) filozófiából szerzett diplomát, mindkettőt Brazíliában; valamint animációs rendezői MA végzettséget a németországi Babelsberg Film Universität-nál. Korábbi munkái között szerepel az “A Smaller Animal (Um Animal Menor)” című rövidfilm, amely Brazíliában több díjat is kapott; Az “Ego Machine (EgoMáquina)” videoinstalláció és a “Castillo y el Armado” című rövidfilm, amely 2015-ben Oscar-minősítést kapott és a Velencei Filmfesztivál Orizzonti versenyén mutatkozott be. A “From the Main Square (A Főtérről)” című alkotás a rendező mesterdolgozata és első interaktív VR produkciója, a 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál immerzív zsűrijének nagydíjának győztese.

Peter Nestler 1937-ben született, a háború utáni Németország egyik legkülönlegesebb és legkiválóbb filmrendezője. Az 1960-as évek elején költői filmek sorozatát készítette a vidéki és ipari területek változó valóságáról, valamint a munkásosztály közösségeiről, főként Németországban, de az Egyesült Királyságban is, ahol az 1965-ös A Working Men's Club in Sheffield című filmet forgatta. Ugyanebben az évben rendezte a Görögországból (1965) című, a fasizmus felemelkedéséről és a fasizmus elleni küzdelemről szóló filmjét, amelyet a kíméletlen és szigorú Ruhr-vidéken (1967) követett. Politikai nézeteivel és filmesztétikájával szembeni ellenállás Nestlert Svédországba vitte, ahol főként a televíziónak dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve tovább bővítette első filmjeinek formáját és témáit, rendkívüli rendezői munkássága történelmi kérdéseket, a munkásosztály, az antifasizmus, a munka és a termelés, valamint a bevándorlás kérdését vizsgálják. Az elmúlt 20 évben Nestler filmjei továbbra is a változásra, az emlékezésre és a megóvásra összpontosítottak, ahogy az Észak-Kalotaszeg (1991) figyelemre méltó útirajza is, amely az iparosodásnak az észak-európai szaami közösségekre és tájra gyakorolt káros hatásait követi nyomon.

Raphaël Grisey Berlinben él és alkot. Videókon, szerkesztésen és fényképeken keresztül összeállított narratívái az emlékezés, migráció és építészet politikájáról szólnak. Where is Rosa L. című könyve (2001-2006) és National Motives című filmje (2011) különböző politikai rezsimek kísérteteit keresi Berlin és Budapest közterein. Grisey filmjei és installációi sokféle dokumentációs, fiktív vagy esszé jellegű formátumban dolgozzák fel a neokolonialista térpolitikát és a gyarmatosítást feloldó történeteket és gyakorlatokat a mezőgazdaságban és a városi terekben (Trappes, Ville Nouvelle, 2003; Cooperative, 2008; és Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive 2015–Bouba Touréval együttműködve). Együtt dolgozott Florence Lazarral a Prvi Deo és a Red Star című filmeken (2006), amelyek a balkáni háború utáni igazságszolgáltatással foglalkoznak a volt Jugoszláviában. Forgatott Franciaországban a diáksztrájkok idején (The Indians, 2011), Kínában mingong parasztmunkások között (The Exchange of Perspectives, 2011), a Pedregulho szociális lakhatást biztosító komplexumban Brazíliában (Minhocão, 2011), Rio de Janeiróban a brazil pozitivista egyházban (Amor e Progresso, 2014) és egykori szökött rabszolgák leszármazottainak hátországban élő közösségeiről Minas Gerais brazil államban (Remanescentes; A Mina dos Vagalumes, 2015). 2019 óta Bouba Touréval együttműködésben folytatott kutatásának és alkotásának eredménye a Sowing Somankidi Coura, a Generative Archive, amelyet több országban bemutattak.