Norvégia

Deeyah Khan Emmy- és Peabody-díjas dokumentumfilm-rendező. 2016-ban ő lett az UNESCO első jószolgálati nagykövete a művészi szabadságért és kreativitásért. Banaz: A Love Story (2012) című dokumentumfilmje egy fiatal, Nagy-Britanniában élő kurd nő történetét beszéli el, aki úgynevezett becsületbeli gyilkosság áldozata lett. Khan második, Jihad című filmjéhez két éven át forgatott radikális iszlamisták, elítélt terroristák és korábbi dzsihadisták között. Khan több nagysikerű zenei albumot is készített, ilyen például a Listen to the Banned; ehhez olyan zenészeket hozott össze szerte a világról, akik üldöztetést, cenzúrát vagy bebörtönzést éltek meg.

Deeyah Khan Emmy- és Peabody-díjas dokumentumfilm-rendező. 2016-ban ő lett az UNESCO első jószolgálati nagykövete a művészi szabadságért és kreativitásért. Banaz: A Love Story (2012) című dokumentumfilmje egy fiatal, Nagy-Britanniában élő kurd nő történetét beszéli el, aki úgynevezett becsületbeli gyilkosság áldozata lett. Khan második, Jihad című filmjéhez két éven át forgatott radikális iszlamisták, elítélt terroristák és korábbi dzsihadisták között. Khan több nagysikerű zenei albumot is készített, ilyen például a Listen to the Banned; ehhez olyan zenészeket hozott össze szerte a világról, akik üldöztetést, cenzúrát vagy bebörtönzést éltek meg.

Ugis Olte lettországi rendező és vágó. Sokféle tévéműsort, videoklipet, reklámot készített, ezen felül három rövid játékfilmet (The Red Spot, KK2678, King Of The Wild Things), dokumentumfilmeket (Stuck in Stikine, 2007; Double Aliens, 2015) és Traavikkal közösen a Liberation Day (2016) című filmet.

Dieudo Hamadi Kisanganiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban született 1984-ben. 2005 és 2008 között orvosi tanulmányokat folytatott, majd több dokumentumfilmes workshopon vett részt. Két rövidfilmje, a Ladies in Waiting és a Zero Tolerance számos európai (Berlin, Párizs, Amszterdam) és észak-amerikai (Toronto) filmfesztivál figyelmét felkeltették. A Ladies in Waiting ‘‘Pierre and Yolande Perrault’’ ösztöndíjban részesült a Cinema du Réel fesztiválon Párizsban, 2009-ben. 2013-ban az Atalaku, Hamadi első egészestés dokumentumfilmje, mely a 2011-es kongói választásokat örökíti meg, elnyerte a legjobb filmnek járó Joris Ivens díjat Marceline Loridan (Cinema du Réel) prezentálásában, a legjobb külföldi film díját a San Diego Black Film Festival-on az Egyesült Államokban, a zsűri díját a FIDADOC-on Agadirban, Marokkóban, valamint további három díjat. 2014-ben a National Diploma című film elnyerte a SCAM nemzetközi díját, és a Cinema du Réel Potemkin-díját, valamint beválogatták a torontói TIFF-re és közel 60 másik fesztiválra világszerte. 2015-ben legutóbbi munkája, a Mama Colonel utómunkálatai a Sundance Intézettől és az IDFA-Bertha Fundtól részesültek támogatásban.

Maya Zinshtein díjnyertes izraeli filmkészítő és újságíró. Gyerekkorában emigrált Oroszországból, jelenleg Tel-Avivban él. A Tel Aviv Egyetemen szerezte diplomáit filmtudományból és franciából BA szinten, illetve biztonságpolitikából és diplomáciából MA szinten. A Beitar Jerusalem F. C. futballcsapatról szóló díjnyertes dokumentumfilm, a Forever Pure rendezője és producere, de számos más dokumentumfilm is fűződik a nevéhez, többek között a Thieves by Law (r.: Alexander Gentelev, ARTE/ZDF), mely az orosz maffiáról rántja le a leplet. Zinshtein szakmai háttere az oknyomozó újságírás. A neves izraeli lap, a Haaretz számára dolgozva az izraeli társadalom legnagyobb gondjairól tudósított, és televíziós csatornáknak rendezett oknyomozó történeteket.

Zaradasht Ahmed kurd/norvég filmrendező és operatőr. Észak-Irakban született és nevelkedett.  Számtalan évek tapasztalatát tudhatja maga mögött a dokumentumfilmes szakmában. Dolgozott Közel-Keleten, Észak-Afrikában, Ázsiában, a helyieket sokszor tréningek keretében tanította a dokumentációra. A Road to Diyarbakir című dokumentumfilmje díjakat nyert. Legújabb filmjének, a Fata Morgana-nak az illegális bevándorlás Európába a tematikája. A filmet számtalan elismert filmfesztiválon levetítették.