Egyesült Királyság

Deeyah Khan Emmy- és Peabody-díjas dokumentumfilm-rendező. 2016-ban ő lett az UNESCO első jószolgálati nagykövete a művészi szabadságért és kreativitásért. Banaz: A Love Story (2012) című dokumentumfilmje egy fiatal, Nagy-Britanniában élő kurd nő történetét beszéli el, aki úgynevezett becsületbeli gyilkosság áldozata lett. Khan második, Jihad című filmjéhez két éven át forgatott radikális iszlamisták, elítélt terroristák és korábbi dzsihadisták között. Khan több nagysikerű zenei albumot is készített, ilyen például a Listen to the Banned; ehhez olyan zenészeket hozott össze szerte a világról, akik üldöztetést, cenzúrát vagy bebörtönzést éltek meg.

Deeyah Khan Emmy- és Peabody-díjas dokumentumfilm-rendező. 2016-ban ő lett az UNESCO első jószolgálati nagykövete a művészi szabadságért és kreativitásért. Banaz: A Love Story (2012) című dokumentumfilmje egy fiatal, Nagy-Britanniában élő kurd nő történetét beszéli el, aki úgynevezett becsületbeli gyilkosság áldozata lett. Khan második, Jihad című filmjéhez két éven át forgatott radikális iszlamisták, elítélt terroristák és korábbi dzsihadisták között. Khan több nagysikerű zenei albumot is készített, ilyen például a Listen to the Banned; ehhez olyan zenészeket hozott össze szerte a világról, akik üldöztetést, cenzúrát vagy bebörtönzést éltek meg.

Peiman Zekavat Londonban élő rendező és operatőr. Mind fikciós, mind megfigyelésen alapuló dokumentumfilmjei társadalmi és humanitárius témákra koncentrálnak. 2016-ban felvett és rendezett egy dokumentumfilm-sorozatot a környezeti károkozásról az Amazonasi esőerdőben. 2018-ban a Canon UK felkérte egy dokumentumfilm-sorozat forgatására a világ első női expedíciójáról az Amazonashoz.

Stephen Loveridge Londonban alkotó digitális művész és filmrendező. A MATANGI / MAYA / M.I.A. az első egészestés dokumentumfilmje.

Miranda Pennell eredetileg kortárs tánccal foglalkozott, majd filmezett, később vizuális antropológiát tanult. Filmes és videós munkáit, melyek a közös előadás különböző formáit tárják fel, széles körűen vetítették nemzetközi fesztiválokon és galériákban. Újabb mozgóképei archív anyagokat használnak kiindulópontként, és a gyarmatosítás képeire reflektálnak. A Why Colonel Bunny Was Killed (2010) a legjobb külföldi film díját kapta a 2011-es torontói Images Festivalon és a ghenti Courtisane Festivalon. Egészestés hosszúságú filmje, The Host (2015), amely az Anglo-Iranian Oil Company (ma BP) archívumából származó anyagot dolgozza fel, 2017-ben Pamplonában elnyerte a legjobb filmnek járó Punto de Vista díjat. Kortárs táncosként, szabadúszó reklámfilm rendezőként és kurátorként is működik, mellette írással foglalkozik. https://mirandapennell.com/

Miranda Pennell worked in contemporary dance before making films, and later studied visual anthropology. Her film and video work exploring different forms of collective performance has been broadcast internationally and presented in festival and gallery contexts. Her recent moving-image work uses archival materials as the starting point for a reflection on the colonial imaginary. Her film Why Colonel Bunny Was Killed (2010) was awarded best international film at the 2011 Images Festival, Toronto, and Courtisane Festival, Ghent. Pennell’s feature-length film The Host (2015), which reworks material drawn from the archive of the Anglo-Iranian Oil Company (now BP), won the Punto de Vista Award for Best Film (Pamplona) in 2017. She has worked as a contemporary dancer, a freelance commercials director, a teacher, and she also writes and curates.

Sarah Pucill 16mm-es rövidfilmeket készít, miután 1990-ben MA fokozatot szerzett a Slade School of Arton. Munkáit világszerte vetítették galériákban, és díjazták a nemzetközi fesztiválokon. Első egészestés fekete-fehér filmje a Magic Mirror (2013), amelynek a Tate Modernben volt a premierje, nemzetközi turnéra vitte a LUX és a filmből vett fotókat 2015-ben kiállította a The Nunnery Gallery. A Magic Mirror folytatása, a Confessions To the Mirror (2016) szintén 16mm-es, a Londoni Filmfesztiválon volt a premierje, majd több más fesztiválon és múzeumban vetítették (Alchemy Film Festival, Creteil Film Festival, National Portrait Gallery, White Cube Gallery London). Doktorátust szerzett és tanít a Westminster Egyetemen. A Cahun-filmekről szóló következő fejezetet a Palgrave Macmillian jelenteti meg a jövő évben, V. Smith és N. Hamlin szerkesztésében. Műveit vezető nemzetközi forgalmazók terjesztik, köztük a LUX, a British Film Institute (BFI) és a Light Cone Paris. http://www.sarahpucill.co.uk/