Napváros
A világon felhasznált nélkülözhetetlen nyersanyag, a mangánérc 50%-át egykor a nyugat-grúziai Chiaturában bányászták. Ami ma úgy fest, mint egy apokaliptikus kísértetváros. A film a megmaradt lakosok közül mutat be néhányat. A zenetanár Zurab romos betonépítményeket bont le, hogy eladja a vasat; Archill még a bányában dolgozik, de az amatőr színjátszás az igazi szenvedélye; két alultáplált fiatal sportolónő sztoikusan tovább edz a következő olimpiára. Az elsőfilmes Rati Oneli lenyűgöző betekintést ad ebbe a világba, amelyhez a lepusztult iparvidék szolgáltatja a díszletet. A kusza villanyvezetékek és az öreg drótkötélpályák úgy hálózzák be a várost, akár egy beteg szervezet eldugult erei, amelyekben elakadt az éltető nedv. Ebben a városban, ahol mintha sosem sütne a nap, a lakók jelentik a legértékesebb erőforrást – az emberséget.
Rati Oneli a Georgia-ai Tbilisi-ben született. 1999 és 2014 között New York-ban élt, majd a City of the Sun dokumentumfilm elkészítése miatt Georgia-ba költözött vissza. Szakterületeként közel-keleti és nemzetközi tanulmányokat folytatott a Tbilisi Szabadegyetemen és a Kolumbiai Egyetemen New York-ban. Jelenleg a doktori disszertációján dolgozik az European Graduate School filozófia szakán. 2014-ben társ szerkesztőként és producerként részt vett az Invisible Spaces rövidfilm elkészítésében, amely a Cannes-i Filmfesztiválon mutatkozott be és a Palme d’Or díjra jelölték. 2016-ban a Cannes-i Director’s Fortnight-on láthattuk a Lethe című filmjét először. Az első egész estés dokumentumfilmje a City of the Sun.