Klímaváltozás idején

A program újabb kanadai, dán, német, grönlandi, norvég és orosz dokumentumfilmeket gyűjt egybe a globalizált Északisarkvidékről. A sarkkörön felmerült különböző emberi jogi kérdések rámutatnak az eltérő regionális és nemzeti sajátosságokra. A filmek – amelyek egy részét őslakos rendezők készítették – sokféle belső és külső, történelmi és kortárs, kísérleti és aktivista, személyes és politikai nézőpontból közelítik meg az emberi jogi témákat. Kitérnek a környezeti hatások, a geopolitika, a gyarmatosítás és az őslakosi jogok kérdéseire, és közben átformálják a nézők elvárásait, akik nem látják többé üres, sivár, változatlan és elszigetelt helynek az Arktiszt.

Az északi-sarki dokumentumfilmezés döntő eszköze a klímaváltozás hatásával összefüggő ismeretek, szaktudás és információk megosztásának. Ebben a kontextusban fontos rámutatni, hogy több, sarki őslakosok készítette film irányítja rá a figyelmet arra, hogyan mellőzik rutinszerűen a helyiek tudását, tapasztalait és szempontjait, mert a Nyugat a saját racionalitása és tudományos szakértelme paradigmáin keresztül próbálja meg értelmezni a klímaváltozás hatását. Más kortárs északi-sarki dokumentumfilmek a régió gyarmatosításának történetével foglalkoznak. A gyakran elhallgatott, háttérbe szorított történeteket előásó művek stílusa széles skálán mozog a hibrid dokutól a rockumentaryig. Nem egy példa van őslakos és telepes filmesek együttműködésére, akik ezzel is hidat építenek a közösségek között.

Az északi-sarki dokumentumfilmezés egész története során kiemelkedő szerepe volt az ethosznak és az emberi jogi vonatkozásoknak. A sarkkutatók felhasználták – és kihasználták – a dokumentumfilm erkölcsi hitelességét, hogy bizonyítsák utazásaik és expedícióik jelentőségét. Robert Flaherty Nanuk, az eszkimója (1922) óta az etnográfusok a dokumentumfilm ethoszára támaszkodva hangoztatják az európai és nyugati előjogokat Észak és a sarkvidék ábrázolásában és leválasztásában az őslakosairól. Ezzel a gyakorlattal szemben a női és feminista film genderre reflektáló szemlélete a sarkkutatásról kihívást intéz az uralkodó patriarchális Arktisz-bemutatáshoz. A részvételre építő dokumentumfilm vagy a videoaktivizmus erőre kapásával az utóbbi években már megjelenhetett az őslakos rendezők saját hangja, és végre felhívhatták a figyelmet arra, milyen óriási és aránytalan hatásai vannak a klímaváltozásnak a távoli Északon. A 21. században az arktiszi film teret adott a helyi és a globális emberi jogi küzdelmeknek.

Scott MacKenzie & Anna Westerståhl Stenport,
a program kurátorai