A halálra mutató nyílvessző

Térey János nyitóbeszéde a 10. Verzió Filmfesztiválon.

 

...mindenki másokat torzít, mások által torzíttatván.
Gombrowicz: Esküvő (Spiró György fordítása)

minden nevetséges, ha a halálra gondolunk.
Bernhard: Díjaim (Adamik Lajos fordítása)

1

Tisztelt Egybegyűltek,

az emberi helyzetek jelentős részében valaki rákényszeríti akaratát a másikra. A kisebbre, a gyöngébbre pakolja a súlyt. Vagy a nálánál nagyobbra: ez az igazi truváj. Ráerőlteti a közönséges hülyeségét, liliomártatlanságú vagy éppen mocskos vágyát, a testnedveit és az anyanyelvét. A szimpátiáját, a pártját. Rendjét, ízlését, szokásait. Kicsorbítva az alattvalók apró akaratát, mindig valamilyen Jóléti Bizottság diktál. A machiavellista hős, aki ráadásul karizmatikus is, látványosan áttör, eléri a teljes lefedettséget. És boldog, ha kényszeríthet. Teheti szép szóval, nyíltan csalva vagy mosolyogva, manipulálva. Erőltetheti az ötletét gyöngéden, sőt szerelemben. Terroristaként fegyverrel a kézben.

Bárkinek szabad rosszul döntenie. Ember, tehát joga van a bűntudatához, ha valamit elront. Márpedig elrontja. Hagyjuk őt morgolódni! Joga van az enyhülethez is. Kipihenni a társait. Az érintkezést e túlzsúfolt porondon. És mindenki igen rossz néven veszi, ha például nem fordulhat a szájíze szerint való kultúrához, valamilyen mesterséges akadályoztatás folytán. Dühöng, ha beleszólnak a teste csomagolásába és csendőrködnek a tettei fölött. Ha úgy nyomják le, hogy nem veszi észre, akkor tapintatosan jártak el vele.

2

Vizsgáld azokat, akiknek kettős akarat volt
A születése, nem baleset;
Létük mégis a halálra mutató nyílvessző,
Megrezdítve az apák, az anyák szándékával;
Akiknek létükkel kell válaszolniuk
Két egybehangzó akaratra:*

Mit kezdjen magával, akit nem olyannak akartak, amilyen? Az orvos genetikushoz küldi a kismamát, kiszűrendő a fejlődési rendellenességeket; de a nő nem akar menni, mivel a kromoszómavizsgálat során át kellene szúrni a magzatburkát, és ilyenkor egy százalék a vetélés kockázata. Nem veszélytelen aktus, nem is kötelező. És az orvos nem írat alá vele papírt, amely szerint ő ugyan küldené a nőt, de az passzív.

És a kismamának Down-kóros gyermeke születik. Mire aztán szíve minden keserűségével és fájdalmával beperli az orvost vagyoni és nem vagyoni kár okozásáért – nem mellesleg egy előkelő ingatlan árára perli be –, és ez a kár, ha nem is maga az új élet**, de annak hibás kibontakozása. Az anya úgy nyilatkozik, orvosától sohasem kapott tájékoztatást a kockázatról. Váltig állítja: ha tudta volna, mi vár rá, biztosan megszakíttatja a terhességét. Családtervezési és önrendelkezési joga súlyosan csorbult az orvos életbevágó mulasztása miatt.

Beszámolója közös életükről valóban szívhez szóló. Elképzelhetetlen kínokat élnek át naponta: egyszerűen joguk van a jóvátételhez. Nem mintha bármit helyre lehetne ütni. Képzeljük el, hölgyeim és uraim, ha – fölrúgva a törvényt – a felperes nem az anya, hanem saját jogán maga a gyermek volna, aki azért részesülne kártérítésben, mert megszületett és él. Vagyis paradox módon elmaradt haláláért kapna kártérítést.

„Édes gyermekem! Kinyilvánítom, hogy púp vagy a hátamon, fejfájást okozol nekem az élethez és méltósághoz való jogoddal. És még hazudni is kényszerülök miattad. Bárcsak meg se születtél volna. Szülni különben is annyi, mint szaporítani a szomorúságot a Földön, nem?”

Nem.

3

Az emberi jogok megléte természetes, mint a levegőé. Ahol emlegetni kell őket, ott eleve baj van. Én például nem szajkózom őket szívesen. Hiszen eddig is annyi betűt áldoztam a bajra. Baljós benyomásokat fogalmaztam meg nem föltétlenül udvariasan. Most már az örömre szeretnék koncentrálni.

A legnagyobb szabadság: igent mondani. Pedig nagy nemeket mondani mennyire jó és milyen hasznos is. Mindenki kamaszkorában tanul meg választani. A kézenfekvő, gyermeki tagadás évei után akkor kóstol bele az igenlésbe, akkor kap rá a bólintás jóízére. Bassár el-Aszad édesapja például az orvosi pályát szánta fiának, aki bólintott, és a szemészetet választotta, mivel nem állhatja a vér látványát.

A fesztivált megnyitom.

Térey János

 

*Önidézet: A sértettek. In: Moll, Budapest, 2013

**Az élet jogi értelemben nem tekinthető kárnak.