A guberálók és én
Agnès Varda „gyűjtögetőket” keres: olyan embereket, akik kidobott ételeken élnek – és különleges történeteket gyűjt össze. Egy bárpultos visszaemlékszik arra, hogy régen aratás után összeszedte a mezőn maradt szemeket, mert semmi sem veszhet kárba. Vannak, akik elkérik a bortermesztőktől a törmeléket, amit nem szedtek össze szüretkor. Egy Michelin-csillagos séf mélyen tiszteli az ételt és gyakran kimegy a hegyekbe érett gyümölcsöt és friss fűszernövényeket szedni, amelyeket azután ételeihez használ fel. Ugyanakkor a burgonyatermesztők rengeteg túlméretezett vagy furcsa alakú krumplit dobnak ki, a kukázók pedig nagyszerűen megélnek a gyorséttermekben kidobott ennivalón. Varda játékos és szeretetteli ábrázolással mutatja be szereplőit, és nem bánja, ha egy-egy érdekes téma eltéríti eredeti céljától. Elbűvölően kalandozó technikája egyfajta rejtett önarcképpé teszi az alkotást – hiszen valahol a filmkészítés is gyűjtögetés.
Agnès Varda was born in Ixelles, Belgium in 1928. She studied at the École du Louvre and took evening classes in photography at the École de Vaugirard. She became a photographer for Jean Vilar when he founded the Avignon Theater Festival in 1948, then for the Théâtre National Populaire at the Palais de Chaillot in Paris. She held her first personal exhibition in 1954 in the courtyard of her home. That same year, Agnès Varda made the move to cinema without any formal training. She founded Ciné Tamaris (a cooperative) to produce and direct her first feature, La Pointe Courte. She directed short films and features, both fiction and documentaries. In 2003, she began her third career as a visual artist at the Venice Biennale.