Sári hat évvel anyukája halála után próbálja egyben tartani a családot. Úgy veszi át az aktív, szervezkedő és a 80-as évek VHS kamera-lázában égő anya szerepét, hogy elkezdi filmezni, ahogy három legközelebbi férfi rokonának életét terelgeti, akikről úgy érzi, szorongással, magánnyal vagy önpusztító mintákkal küzdenek. A forgatás során Sári rájön, hogy nem csak anyja filmkészítői ambícióit örökölte, hanem azt is, hogy szeretne mindent mások helyett megoldani. A személyes hangvételű dokumentumfilmben jelen idejű és családi archív felvételek, hangüzenetek és álmok egymásutánisága fest érzékeny képet arról, hogyan működnek egyszerre a jelen és a múlt egymásra rakódó rétegei a családi viszonyainkban.