Kollektív freskó a háború peremén: az ukrajnai Marioupol városa fegyverekkel és mindenre elszánt élni akarásával száll szembe az agresszióval. A hétköznapok eseményei háborús cselekményekkel fonódnak össze, miközben kísérletek zajlanak a háttérben, hogy az acélművek és szénbányák tevékenységét folytatni tudják. „A film alaptétele, hogy esztétika és politika elválaszthatatlanok egymástól, és a filmnyelv egy adott választása már maga is állásfoglalás. Ugyanakkor a mindennapi élet apró részleteinek hosszú távú filmes megfigyelése pontos képet adhat a politikai közösség átalakulásában meghúzódó összetett történetiségről és kulturális erőkről.” Mantas Kvedaravicius érdeklődése középpontjában gyakran a hiány, a materializmus és a test állnak. Egy megtépázott város megrendítő portréját tárja elénk fegyverszünet idején, egészen közelről, annak teljes emberségével.