Árnyékvirágok. „Nem egy disszidens vagyok. Phenjani polgár vagyok. // Verzió x ELTE
A dokumentumfilm egy összefoglaló célú bevezetővel indul, amelyben megtudhatjuk, hogy pontosan mi történt, mik a vádak, kik az érintettek, a főszereplő, Kim Ryun-Hee pedig személyesen is elmeséli, hogyan került ebbe az elképzelhetetlen szituációba. Elképzelhetetlen, hiszen a médiában sosem hallani olyanról, hogy egy Észak-Koreából disszidált személy visszavágyik oda, mindig pozitív történeteket hallunk, és mi magunk is kezdjük elhinni azt, hogy minden észak-koreai számára megváltást jelent az, ha Dél-Koreába sikerül jutnia. Ez lenne az álmuk, az egyetlen remény egy új életre – de nem Kim Ryun-Hee számára.
Fotó: Árnyékvirágok
A rendező igyekszik nyomon követni a protagonista életét, bemutatni a küzdelmeit, és ahogy a képsorokat nézzük, úgy érezthetjük, mintha csendes megfigyelőként ülnénk, és árnyékként kísérnénk őt végig a megpróbáltatásain. Ha a főhősünk elbukik, akkor mi magunk is, a kamera képe pedig megmerevedik, és vele együtt gondolkodunk, hogyan tovább. Végignézhetjük, ahogy interjút készítenek vele, érdeklődést mutatnak története felé, de segítség sehonnan sem érkezik. Halljuk és olvassuk, ahogy emberi jogokról és értékekről beszélnek, miközben azt látjuk, hogy egy embert elszakítottak a családjától és látszólag mindenki, a valóságban azonban senki sem foglalkozik az ügyével.
A film során egyértelművé válik a számunkra, hogy Kim Ryun-Hee hazavágyik, azonban idővel megtanult alkalmazkodni az új életmódjához. Meglátja, és elfogadja azokat az előnyöket, amiket Dél-Korea tud nyújtani a számára, és bár hangosan nem mondja ki, tettei elárulhatják a néző számára, hogy szereti az új környezetét. Viszont a fókuszt sosem veszíti el, hiszen semmit sem ér az egész, ha nincs kivel megosztania mindezt, ha nincs mellette a családja. Az Észak-Koreában készült felvételek során – amiket a rendező barátja készített – láthatjuk, hogy ott sem állt meg az élet. A férje továbbra is ellátja az orvosi teendőit, a lánya felnőtt és immár dolgozik, rengeteg dolog változott az elmúlt évek alatt. Az egyetlen, ami változatlan, az a törés a családban, az űr, amit nem lehet semmivel sem betölteni.
Fotó: Árnyékvirágok
A film különleges módon, sztereotípiákat felülírva mondja el a főszereplő történetét. Nem próbálkozik meg azzal, hogy döntést hozzon, melyik a jobb, Észak- vagy Dél-Korea. Az ország, ami egykor egy volt, immár közel 70 éve vált ketté, ezzel szétszakítva családokat és tönkretéve életeket. 2017-ben mutatkozott remény arra vonatkozóan, hogy az ellenséges viszony megszűnik, és élhetővé válik a két ország kapcsolata, amikor az akkori államfőt korrupciós botrányai miatt lemondatták, és kormányváltásra került sor. Azonban ez ugyanúgy szertefoszlott, mint Kim Ryun-Hee reménye, aki érvényes útlevéllel rendelkezik hét év küzdelem után, azonban minden hónap végén érkezik számára egy levél, melyben ott szerepel az utazási tilalom.
Fotó: Árnyékvirágok
Kim Ryun-Hee 2011-ben akarata ellenére került Dél-Koreába, mely hamarosan a börtönévé vált – hogy mikor ér véget a fogsága, az a mai napig kérdéses marad. A filmet 2019 szeptemberében vetítették először Dél-Koreában, majd két hónappal később az egyik legnagyobb európai dokumentumfilm-fesztiválon, az IDFA-n is bemutatták. Az Egyesült Államokban 2020 februárjában vált elérhetővé, idén novemberben pedig a Verzió Filmfesztiválra is elérkezett.
Módis Dóra
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója
