Fiam. „Ugye tudod, hogy mindketten elrontottátok a gyerekkoromat?" // Verzió x ELTE

A Fiam című film főszereplője egy tizennyolc éves fiú, Marcin, aki tizenkét évesen nevelőintézetbe került szülei alkoholproblémái miatt. Mivel édesanyja nem tudott lemondani az alkoholról a terhesség alatt sem, Marcin magzati alkohol szindrómában szenved. Ez a betegség számos problémához vezet; többek között kihat a gyermek fejlődésére, agyi károsodást és növekedési problémákat okoz. Ezenkívül tanulási nehézségekhez, rossz ítélőképességhez vezet, továbbá az ilyen problémával küzdő gyerekek nehezebben szereznek barátokat, illetve nehezebben illeszkednek be egy közösségbe. 

Marcin édesanyja már nem él, bátyja pedig külföldre költözött; így az egyetlen közeli rokona az édesapja. 18. életévét betöltve a fiú kikerül az állami gondozásból, és elhatározza, hogy megpróbálja rendezni a kapcsolatát az apjával. Az édesapja még mindig nem tudott leszokni az alkoholról, ami több konfliktushoz is vezet a filmben. Annak ellenére, hogy Marcin beteg, ez ránézésre nem igazán látszik rajta. Noha kicsit fiatalabbnak tűnik a koránál, és egy lányon kívül nem látjuk más korabelivel barátkozni; sokszor inkább ő gondoskodik az apjáról, nem pedig fordítva. Nem szeretné magára hagyni az apját, de a film végére ráébred, hogy a lengyel faluban, az alkoholista apja mellett nincs jövője. Elhatározza, hogy elköltözik a bátyjához a városba, ahol új életet kezdhet. 

Fotó: Fiam

A film vége nyitva marad, a néző fantáziájára van bízva, hogy milyen jövőt képzelünk Marcinnak. Nem tudjuk meg, hogy boldogul-e egyedül a városban, a felnőttek között, lesz-e munkája, megáll-e majd a saját lábán. Ez is egy olyan eszköz, amitől a film néha jobban hasonlít a játékfilmhez, mint a dokumentumfilmhez. Hiányzik belőle az a feloldás, hogy látjuk, mi történt a szereplőkkel a forgatás után. Itt a képzeletünkre van bízva Marcin további sorsa. 

A film kissé vontatottnak tűnhet, mivel a család szürke hétköznapjait mutatja be. A rendező hozzátesz ehhez a hangulathoz a színek használatával, melyek tovább erősítik ezt a szürke hangulatot. A szereplők közötti párbeszéd igen csekély, mely érzékelteti a monotonságot és a szakadékot apa és fia között. A film inkább Marcin belső útjára koncentrál, és a lelkivilágát mutatja be, nem pedig a külső események hangsúlyosak. A rendező eszközei által könnyen átérezhetjük, milyen lehet Marcin élete, mivel nagyon jól érzékelteti a monoton és nyomasztó hangulatot, amelyet ez a vidéki közeg és az alkoholista apja megteremt.

Fotó: Fiam

Szerintem a film nagyon jól bemutatja, hogy menyi problémához vezet, ha az édesanya nem ügyel a magzat egészségére a terhesség alatt, és hogyan ront el a függőség egy családot. Nekem nagyon tetszett a filmben, hogy végül Marcin úgy döntött, hogy új életet kezd annak ellenére, hogy mennyi sérelem érte, megpróbálja ezt maga mögött hagyni. Ezzel megmutatja a nézők számára, hogy bármilyen nehézséggel is küzdünk, bármilyen trauma is ért, van kiút belőle, csak elég erősnek kell lennünk, hogy tovább tudjunk lépni.

A film rendezője Paweł Chorzępa lengyel operatőr és rendező, 2008 óta készít filmeket. A Loneliness of Sound (Samotnosc dzwieku) című film, melyen Chorzępa operatőrként dolgozott, 2012-ben elnyerte a Legjobb dokumentumfilm díját a Krakkói Filmfesztiválon, illetve a zsűri különdíját a Camerimage fesztiválon. A Fiam című film Magyarországon először a 2020-as Verzió Filmfesztiválon került vetítésre, a Diák-és Elsőfilmes verseny szekcióban, ahol elnyerte a Legjobb elsőfilm díját. 

Bajmóci Vivien
Az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék hallgatója