A filmeket nem köti össze egy visszatérő motívum vagy ismétlődő téma, de mindegyik alkotásban közös elem a magas technikai színvonal, és az igényes operatőri munka. A rendezők olyan súlyos társadalmi problémák és személyes drámák bemutatására vállalkoztak, mint a kvótanépszavazást övező médiahadjárat, a külföldön dolgozó huszonévesek kallódása, a hajléktalanság, és a több generáción átívelő bántalmazás és nők elleni erőszak.
Mégsem katatonikus szomorúságban távozunk az SZFE-ről, mert valami változóban van. Ugyan társadalmi problémákból nem lett kevesebb, de az azokra reagáló igényes dokumentumfilmek száma nőtt. Talán megtörik a csöndet - ez pedig mindenképpen jó hír.
Iborfia (rendezte: Bakony Alexa)
Iborfia Magyarország legkisebb települése, ami saját önkormányzattal rendelkezik, választókörzete tíz főből áll. Hogyan szavaznak a 2016-os népszavazáson a menekültügyi kvótáról a falu lakói? Iborfia mozdulatlanságába beszivárog a politika a referendumon keresztül. A falubelieket csak távolról szemléljük, a költői közelképek elidőznek a főszereplő hiányos vakolatú házfalán, földjén, szeretett szőlősén és a házában található személyes tárgyain - a régi fénycsöves tévén éppen az MTVA híradóját láthatjuk.
A film bepillantást nyújt abba, hogyan ér el a média keze még a fővárostól 240 km-re fekvő kis faluba is.
Schrott (rendezte: Mészáros Balázs)
Bencét egy München melletti apró városka hosteljének havas udvarában pillantjuk meg először, ahol részegen és beszívva bulizik barátaival. Elmondása szerint: „Csak élek. Semmilyen más funkciót nem töltök be”. Tízezer eurós adósság nyomasztja, amit az elmúlt években halmozott fel, családi tartozásokból és külföldi diákhitelből. Ennek ellenére a Vapianóban megkeresett fizetését leginkább fűre költi. Napról napra él, nem igazán tudja mit akar, vagy hogy mihez akar kezdeni. Ezzel párhuzamosan megismerhetjük a főszereplő jó barátját, az eminens Ádámot, aki Münchenben tanul, dolgozik és céltudatosan készül doktori képzésére. Mészáros Balázs filmje érzékenyen bontja ki és építi fel a két fiú karakterét és barátságát. Néha kegyetlen őszinteséggel mutat rá a főszereplők közötti különbségekre, a jámborlelkű Ádámmal szemben főleg Bencét az átmulatott éjszakák után láthatjuk számos kiszolgáltatott helyzetben. Számomra a Schrott, - magyarul hulladék (a fiúk bevett szlengje) - az egyik legőszintébb film volt az öt közül, mert a huszonévesek nagy része magára ismerhet Bence kilátástalan, megrekedt helyzetében.
Ajtótól ajtóig (rendezte: Podhradská Lea)
Archív felvételek, családi videók, fotók, fiktív jelenetek, animáció és dokumentumfilm keverékében bontakozik ki Podhradská Lea személyes vallomása apahiányról, magányról és elmúlásról. Lea, a nyomasztó londoni szürke égbolt alatt ajtótól ajtóig vándorol, hogy angol hölgyeket (néhol rigolyás asszonyokat) gondozzon és szolgáljon ki. Az ápolásra szoruló idős emberek közül van, aki néha elküldi, mert nem ismeri fel őt, Mr. Pault, rég halott macskáját keresi vagy némán üldögél egész nap a magas toronyház magányos szobájában, miközben szól a rádió. Ebben a fullasztó helyzetben kezdi vezetni Lea a piros füzetet, amelyet „A halál archívumának” is nevez. Történeteket, üzeneteket, búcsúlevelet ír gyerekkorában elhunyt édesapjának, de ez sehogy sem sikerül, helyette az animáció, családi és archív felvételek segítségével elmerülünk Lea emlékeiben, érzéseiben és leginkább apja elvesztése miatt érzett fájdalmában. Az Ajtótól ajtóig a vizsgafilmek között a legszemélyesebb és leginkább kísérletező alkotás, amely könnyed és abszurd humorral oldja fel a legszívbemarkolóbb jeleneteket.
Underdogs (rendezte: Székely Róbert Levente)
A hajléktalanság egy nagyon fontos téma, de talán pont ezért, sokszor nem könnyű klisék nélkül megközelíteni. Az Underdog egy hajléktalan emberekből álló zenekarról szól - így a fókuszban nem hajléktalanságuk, hanem zeneszeretetük áll. A zenekar a Máltai szeretetszolgálat egy lelkes szociális munkása szervezésében valósult meg, tagjai saját számokat játszanak, és egy budapesti pincében próbálnak hetente.
Néhány interjún keresztül kicsit mindannyiuk életét és motivációit megismerhetjük - miközben az élet megy tovább, a zenekar fellépésre készül, igyekszik fejlődni, és a tagok összetétele is cserélődik. A film fő konfliktusa, hogy az egyik főszereplő, ‘Janika’, a szólógitáros kikerül a csapatból, ami számára jóval több, mint egy délutáni hobbi. Ahogy egy másik szereplő megfogalmazza, a zenéléstől újra embernek érezhetik magukat.
Az Underdogban nem ‘hajléktalanokat’, hanem embereket látunk, akiket a hobbijuk köt össze, és közösen szeretnének elérni valamit.
Mindenem megvan (rendezte: Zolnai Eliza)
2015. januárjában egy budapesti férfi brutálisan meggyilkolta hat hónapos kisfiát, majd ő maga is öngyilkos lett - a történetet ismerhetjük az akkori sajtóból. A Mindenem megvan az újrakezdés, vagy talán inkább a folytatás filmje - hogyan folytatódhat az élet ilyen tragédia után? Folytatódik. Barbara és édesanyja együtt élnek, és együtt készülnek egy újabb fordulópontra életükben - a főszereplőnek ugyanis hamarosan kislánya születik.
A film tankönyvi módon mutatja be egy (illetve valójában több) bántalmazó kapcsolat dinamikáját, azonban túlmutat azon, hogy egy figyelemfelhívó kampányvideó legyen, és ez főleg a szereplők és a rendező látszólag nagyon bizalmas viszonyának köszönhető. Azt gondolom, nehezen lehetne fontosat mondani a témáról kizárólag a múltbeli gyilkosság körüljárásával, de a film túllép ezen- a jelenről és a hogyan továbbról is szól.
A személytelen újsághír szereplők hús-vér emberekké változnak, és bizalmas (talán kicsit zavarba ejtően közeli) ismerősként válunk el tőlük.
Eichner Hanna, Orosz Anna
