Nincs hová bújnod a Verzió elől

A Verzió nyitófilmje egy iraki kórházi ápolóról szól és arról, hogyan élte túl a az ISIS és más iraki milíciák között zajló háborút. Kifejező nyitánya ez egy olyan fesztiválnak, ahol a körülöttünk lévő társadalmi problémákkal, a terhes múlttal és a saját legemberibb dolgainkkal nézhetünk szembe.

Minden nap van arra lehetőségünk, hogy körbenézzünk a bennünket körülvevő világban. Ha kimegyünk az utcára már akkor láthatjuk azt a rengeteg társadalmi feszültséget, ami közvetlenül vagy közvetve, de befolyásolja a mi életünket is. Az emberi életek a szomszédból, a jelenetek az utcáról, a tragédiák, amelyek a városunkban megtörténnek mind, mind tünetei a kornak, amiben élünk és következményei a múltnak, amit soha nem hagyunk igazán magunk mögött. Ezek azok a jelenségek amiket a saját magunktól is észrevehetünk, ha nyitott szemmel járunk.

A világ azonban nagyobb és szélesebb és előbb-utóbb a távoli folyamatok rezdülései is eljutnak hozzánk. A máshol kidobott étel, a távoli országokat felperzselő háború, a múltból kísértő diktatúra mind részei a mi életünknek is.

A Verzió egy alkalom arra, hogy sokféle valódi témában elmélyedhessünk, egy lehetőség, hogy észrevegyünk másokat is. Észrevegyük, mások kiszolgáltatottságát, kivetettségét, nyomorát és bánatát. Hogy észrevegyük, a világ nem jól van elrendezve. Egy lehetőség ez a szembesülésre és a szembenézésre magunkkal, a jelennel, a múlttal és a lehetséges jövőinkkel.

Mégsem fájdalmas a Verzió, mert az észlelést tett követheti. Ha kimerészkedünk az utcára és nyitott szemmel figyeljük az embereket és jelenségeket, akkor lesz esélyünk a folyamatok megértésére. Ha szétnézünk és felismerjük, hogy mennyi minden történik körülöttünk, akkor lesz esélyünk arra is, hogy a saját szerény kereteink között befolyással legyünk a környezetünkre.

Felszabadító az emberek és az emberi viselkedések megértése, hiszen csak így van esélyünk értően véleményt formálni ezekről. Ha ezt a megértési munkát nem végezzük el, akkor az előítéleteink fogják a véleményünket kialakítani helyettünk. Ez kényelmes lehet ugyan, de nem tisztességes, még magunkkal szemben sem. Ha rászánjuk az időnket ezeknek a filmeknek a megnézésre, akkor közelebb juthatunk a bennünk élő őszintén kíváncsi emberhez és esélyünk lesz megélni azt az autonómiát, hogy valóban mi magunk értünk meg dolgokat és formálunk azokról véleményt, nem pedig a minket megvédeni akaró előítéleteink.

A Verzió egy lehetőség arra, hogy másokkal együtt vágjunk bele Magyarország és a világ problémáinak szemlélésébe, hogy lássunk sok izgalmas, fájdalmas, bíztató és lehangoló történetet. Minél többet látunk ezekből, annál inkább érezzük majd magunkat elveszve eleinte, de csak ez az elveszettség lehet a saját autonómiánk megtalálásának kiindulópontja. Ne bújjunk el ez elől a lehetőség elől, hiszen valójában úgysincsen hová bújnunk!   

Szabó Attila