„Sok időbe fog telni, amíg itt megváltozik a rendszer”

Az Ininnawa: a sziget hívószava (Ininnawa: an Island Calling) című dokumentumfilmben Arfan Sabran indonéz rendező és stábja egy távol eső szigetközösséghez látogat el, az Indonéziához tartozó Flores-tengeren található szigetcsoportra, hogy az ott élő emberek egészségügyi helyzetébe adjon a nézőknek betekintést.

Ezeknek a szigeteknek az egyik fontos jellemzője, hogy hat szigetrészből áll és csupán két ápoló foglalkozik ezzel a területtel. A film központi alakja Rabiah, egy már nyugdíjba vonult, de ápolói tevékenységét tovább folytató idősebb nő, akinek mindennapi munkáját követve hamar rájövünk arra, hogy mennyire sokrétű problémával áll szemben ez a közösség. A dokumentumfilmből az is kiderül, hogy Rabiah, lányának, Miminek szeretné tovább adni életének ezt a részét, hogy majd ő folytathassa az emberek ellátását tekintve, hogy a sziget máshonnan nem kap segítséget.

Jelenetkép a filmből

A rendező stílusa kiemelkedő, a film narratív struktúrája és vágása egyedi és megkapó. A rendező mesterien használja a montázst ahhoz, hogy átadjon egy érzelmekkel teli történetet, miközben megőrzi a sziget szépségét és lélegzetelállító világát.  A film során gyakran előforduló kameraállás, amikor a főszereplőt a háta mögül követi, így egy olyan nézőpontból figyelhetjük az eseményeket, ahonnan maga Rabiah is. Ez egy olyan eszköz, amivel minket is képes beszippantani ez a világ és annak ellenére, hogy milyen távoli, olyan érzés mintha mi is részesei lennénk.

A becoming egy olyan kifejezés, amely gyakran a társadalomtudományokban, azon belül az antropológiai tanulmányokban használatos. Amikor leülünk egy ilyen dokumentumfilm elé, akarva-akaratlanul is részei leszünk egy folyamatnak, amelyben a saját kultúránktól távolodunk és a másikéhoz közeledünk. Persze itt azon van a hangsúly, hogy egy olyan filmről van szó, ami egy Magyarországtól távoli közösségről szól, aminek kultúrája és hagyományai nem egyeznek a miénkkel.

A becoming az azonosulásról szól, amelynek kiváló példája az Ininnawa.  A már korábban említett kameraállás is egyfajta becoming. Az operatőrök (ezáltal mi is) képesek voltak azonosulni Rabiahval, hiszen az ő szemszögéből mutatják be a sziget valós képét. Ugyanígy viszont az is annak számít ebben a közegben, ahogy Mimi azonosul az anyjával, követi a már letaposott utat, azokkal a megpróbáltatásokkal néz szembe, mint ő.

Ez a kifejezés nem csupán akkor merül fel, amikor a filmkészítők olyan „egzotikus” közösséggel próbálnak kapcsolatot teremteni, amelyik eltér saját kultúrájuktól, hanem azokban az esetekben is, amikor a film alkotói a társadalmi távolságot igyekeznek áthidalni. A társadalmi távolság meghatározó akadály lehet a filmkészítés során, amelyet nehéz leküzdeni. Egyes alkotók számára a társadalmi vagy kulturális különbségek miatt nehéz lehet megértést és közelséget teremteni a film főhősével vagy azzal a közösséggel, amelyről a film szól.

Ezen kívül a szerkesztés során is szerepet játszik a becoming folyamata. A film elkészítésekor a szerkesztőknek fontos feladatuk van abban, hogy az anyagot úgy rendezzék, hogy a néző számára érthetővé és azonosulhatóvá tegyék a szereplők történetét. Ezáltal a filmkészítők megpróbálják a nézőket közelebb hozni a film világához, és megkönnyíteni az azonosulást. Az Ininnawa című film esetében fontos szempont, hogy a rendező ugyancsak Indonéziából származik, emiatt is képes hitelesebb képet adni és tiszteletben tartani a szigeten élőket.

Visszatérve a film kulcskaraktereihez, Rabiah és Mimi motivációjáról is fontos szót ejteni. Mind a ketten életük hatalmas részét szentelik az egészségügynek, rengeteg erőt és energiát feláldozva. De munkájuk nem csak az ő életükre van kihatással. A cselekmény és interjúk során kiderül, hogy Miminek már gyermekkorától kezdve hatással volt az életére az egészségügy. Anyja egymaga végezte az orvosi ellátást, elhanyagolva családját.

Jelenetkép a filmből

A film végére egyértelművé válik, hogy az anya-lánya páros mekkora érzelmi intelligenciával rendelkezik. Vállukon viselnek egy olyan terhet, amit segítség hiányában csak ők képesek elvégezni. Az is kiderül, hogy ezek az ápolók nem csupán általános kórokkal és betegségek kezelésével foglalkoznak. Csónakkal beutazva a szigeteket számos terhesgondozást is ő maguk végeznek el, és a szülésekhez is ők asszisztálnak.

Tekintve, hogy a film forgatása a COVID-19 alatt zajlott, így abba is betekintést nyerhetünk, hogy egy Magyarországtól távoleső kultúra hogyan birkózik meg ennek a világszintű vírusnak a nehézségeivel. Figyelembe véve, hogy az egészségügyi ellátás két ember feladata, végzetes következményekkel is járna, ha a COVID ott is erőre kapna. A maszkhordást és a hajók fertőtlenítését komolyan veszik, illetve a csoportosulásokat is a minimális szintre csökkentik.

A filmből nem csak a sziget egészségügyét ismerhetjük meg, hanem annak hagyományait is. A forgatás ideje alatt is megrendezésre kerül egy Aqiqah nevet viselő ceremónia. Célja, hogy a nemrégiben megszületett csecsemőket névvel láthassák el. A szokásokról szólva egy-két alkalommal említést tesznek egyfajta sámáni szerepkörről is, akikről annyit tudunk meg, hogy ők is gyógyítók a közösség szemszögéből. De mivel ők kívül esnek a film látóterén, róluk nem esik több szó.

A kérdés az, hogy az Arfan Sabran által bemutatott állapot továbbra is fennmarad, vagy sikerül fejleszteni az egészségügyet, és a jövőben egy olyan egészségügyi rendszer épül ki, amely mindenki számára elérhető és megfelelő ellátást biztosít. Amelyben az egészséghez való jog valósággá válik minden ember számára.

Jelenetkép a filmből

Arfan Sabran elismert indonéz dokumentumfilm-rendező és az indonéz InDocs intézmény öregdiákja. Makassarban született, debütáló dokumentumfilmje, a Suster Apung elnyerte a legjobb film díját az Eagle Awards-on 2006-ban. Arfan filmjei arról ismertek, hogy erős vizuális esztétikájuk van és erőteljes, egyedi és színes karaktereket mutatnak be, akikkel a közönség személyes kapcsolatot érez.

Arfan dokumentumfilmje, a The Flame a 2021-es svájci Visions du Réel Filmfesztiválon, a 2021-es dél-koreai DMZ Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon és a 2021-es Szingapúri Nemzetközi Filmfesztiválon (SGIFF) mutatkozott be. Az Ininnawa: a sziget hívószava című filmből ismert anya-lánya párosáról szóló rövid dokumentumfilmje, Rabiah and Mimi címmel, megnyerte a 2019-es Tokyo Docs Filmfesztivál „Colors of Asia” pitching fórumát.

Sárközi Lili
ELTE BTK Kommunikáció és médiatudomány

A film weboldala:
https://www.arfansabran.id/project-rabiah

További információk:
https://www.arfansabran.id/filmography
https://www.imdb.com/name/nm8404098/
https://www.aljazeera.com/program/witness/2023/9/14/ininnawa-indonesias-remote-island-nurses