Verzió..BLOG

A múlt az ember életének meg nem változtatható része. Ennek ellenére sosem marad néma, a legapróbb hibák is fülsiketítően kiáltanak az embernek, egyes sebek sosem gyógyulnak be. Hegedűs Péter dokumentumfilmjében is ez a téma kap hangot akkor, amikor bemutatja a 84 éves Lili történetét, aki anyaként egyetlen döntésével nemcsak saját, hanem leszármazottai életét is megváltoztatja. A film egy család többszörösen összetett traumájáról szól, így az egyes esetek nem választhatóak el és nem érthetőek meg külön-külön – vagyis bonyolult, szövevényes háló bomlik ki a szemünk előtt, amiből még a résztvevők maguk is csak keveset érthetnek. 

Szabó Réka, a Tünet Együttes alapítója, maga is táncos, koreográfus, színházi rendező. A létezés eufóriája című első egészestés dokumentumfilmjével filmkészítőként is sikeresen mutatkozott be: a Sóvirág c. előadás próbafolyamatát végigkövető alkotása rangos díjakat nyert a szarajevói és locarnói filmfesztiválon. A darab koncepciója szerint a 90 éves holokauszttúlélő, Fahidi Éva egy fiatal profi táncossal, Cuhorka Emesével duettet alkot, így tanúi lehetünk annak, ahogyan két eltérő életkorú nő, két önálló személy együtt táncol, egymásra hangolódik testileg, mentálisan és érzelmileg. 

A 3,7 millió népességű Grúzia lakosságának közel 11 százaléka muszlim felekezetű, amely az állam legnagyobb vallási kisebbsége. Az országra mindig is jellemző volt a vallások békés együttélése, azonban a 2008-as orosz-grúz háború után az iszlám egyik radikális irányzata, a vahhábizmus sok követőre talált, főleg az ország északkeleti részén található Pankiszi-szoros környékén. Innen származott Tarkhan Batirashvili, vagy ismertebb nevén Abu-Omar al-Shishani, az Iszlám Állam egykori katonai vezetője, és innen származik Eva és Iman, két fiatal lány, az Amíg apa haza nem ér főszereplői, akiknek szemszögéből megismerhetjük a radikalizálódás társadalmi következményeit. Mindkét lány apja, ahogy még sok fiatal férfi a közösségből, Szíriában harcol az Iszlám Állam oldalán. Hogyan élnek, milyen kihívásokkal néznek szembe azok, akiknek családtagjaik a radikális iszlám szolgálatára tették fel az életüket?

2011, Szíria. Itt kezdjük a betekintést két barát; Saeed és Milad mindennapi életébe.
Mindketten művészek. Szabadgondolkodású srácok, akiket hosszú hajviseletükért még az utcán is csúfolnak, ezt néha kamera is rögzíti.
2011, Szíria. Itt kezdődött a háború. A két forradalmár egy árva kézi kamerával vezeti körbe az érdeklődőt, mint egyfajta látogatót Damaszkuszból Doumába, viszontagságokkal teli mindennapjaikon. A tüntetéseknek induló polgárháború reformok követeléséből nőtte ki magát, a Bassár el-Aszad elleni rezsimváltás irányába. 

A 16. Verzió Emberi jogi versenyprogramjának része a venezuelai egészségügyi válságról készült megrázó és személyes dokumentumfilm, az Está todo bien. Elnyerte 2019-ben a legjobb filmnek járó díjat mind a One World in Brussels, mind a Mostra Ecofalante Sao Paolo fesztiválon, valamint nyert a DOK.HORIZONTE Dok.fest München eseményen is. A sokkoló egészségügyi körülményeket a főszereplők iránti érzékeny körültekintéssel bemutató dráma személyes, sorsfordító döntéseken és emberi kapcsolatokon keresztül mutatja be egy ország sebzett vergődését és kiútkeresését a krízisből. A film rendezőjével, Tuki Jencquellel beszélgettünk a film fesztiválpremierjének napján.

Képzeljünk el egy filmet, aminek a címe: „Magyarország”! Nagy valószínűséggel valamilyen vaskos társadalom- vagy korrajzot várnánk ettől a filmtől. Egy ország neve szerepel a fiatal svéd dokumentumfilmes Anna Eborn filmjének címében is: Transnistra, vagyis hivatalos nevén a Dnyeszter Menti Köztársaság, egy Magyarországnál is kevésbé ismert állam, ami már csak el nem ismertsége miatt is lehet ismeretlen sokak számára – egyetlen ENSZ-tagállam sem tekinti önállónak.

Egy késelő gyerek vagy egy öngyilkos merénylő nő számunkra eléggé idegen lehet, mégis az ő bőrükbe kell bújnunk, hogy kiderítsük, miért követték el tettüket. Vagy talán nem is követték el, és akár még a szándék sem fordult meg a fejükben? Ha kellően a dolgok mögé nézünk, kiderülhet az igazság. Ezt teszi Lea Tsemel is, Az ügyvéd (Advocate) című dokumentumfilm kitartó és bátor izraeli ügyvédnője, aki azonban legtöbbször magára marad ebben a harcban. A harcban, mely egy olyan egyenlőségért folyik, amiben talán csak ő hisz egyedül igazán.

A 8. kerület szívében, egy elszigetelt, összetartó közösségként működik a Mandák Ház - teljes nevén Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Ház. Az épület valamikor udvarház volt, amíg a Mandák család meg nem vásárolta, majd a későbbiekben az egyházra hagyta. Így került a gyülekezet tulajdonába, ma pedig számos civil és önkéntes szervezetnek ad otthont. A Mandák Házban tevékenykedik az evangélikus egyház menekültszolgálata, továbbá a házban kialakított apró lakásokban egyetemistáknak és időseknek biztosítanak lakóhelyet.

Ingyenes terápia mozivásznon 

Bing Liu olyan nagy hollywoodi blockbustereken dolgozott segédoperatőrként, mint A beavatott, a Transzcendens és a Jupiter felemelkedése című látványos, hatalmas költségvetéssel operáló álomgyári robusztusok, miközben rendszeresen visszatért saját, személyes dokumentumfilm-projektjéhez, melyet 12 évig forgatott. 

Mi marad számunkra, ha minden reményünket az online világba helyezzük?

Mibe kapaszkodhatunk egy olyan társadalomban, ahol már csak a felszínes boldogságot tudjuk üldözni? Hao Wu filmje a kínai lakosság mindennapjait mutatja meg, ahogyan az embertelen világban igyekeznek emberi kapcsolatokra találni az online térben. Ebben az elidegenedett, felületes közegben nem csoda, hogy miközben a jövőről fantáziálunk utópiáról álmodva, észre sem vesszük, hogy az már itt van.