Szójáték adta a mentális (és fizikális) egészség témája köré szervezett szekció címét. Bár általánosan elfogadott álláspont, hogy a legfontosabb kincsünk a testi-lelki épségünk, mely nélkül nem tudunk teljes életet élni, de életünk során előbb vagy utóbb kénytelenek vagyunk megküzdeni ennek a törékeny egyensúlynak a felbomlásával. A valóságban ritkán adódik meg ez az összhang, szinte privilégiumnak számít, mégis van egy nagyon erős társadalmi nyomás, amely megpróbálja normalizálni ennek az ellenkezőjét. E filmek segítségével olyan élethelyzetekkel szembesülhetünk, melyeket a többségi társadalom jellemzően négy fal közé rejt, pedig a problémákra adott különböző válaszokat megosztva egymáson is segíthetünk és társadalmunk mentális állapotán is javíthatunk.
A főszereplők szellemi és lelki képességeibe vetett hit vezérli e hat történet fonalát, melyeket a kihívások és traumák úgy tűnik, még inkább megerősítenek. Emberi kapcsolataink, a művészet, a kreativitás vagy az alkotás öröme mind olyan tényezők, melyek támaszaink lehetnek e folyamatokban, nem kisebb szerepet vállalva életünkben, mint esélyt adni a boldogságra – de legalábbis a boldogulásra.
Eva, Az első nő (The First Woman) c. spanyol dokumentumfilm karizmatikus női hőse minden erejével azon van, hogy szabaduljon a pszichiátriai intézet fizikai korlátaiból és visszatérjen a külvilág – az ő szavaival élve – „normális emberek” által uralt hétköznapiságába, megkapva a lehetőséget egy új életre, mely számára egyenlő az emberi kapcsolatok szabadságával: esély arra, hogy gondoskodjon édesanyjáról, partnert találjon és felvegye a kapcsolatot a rég nem látott fiával. A félelem nyomában (Young and Afraid) c. norvég filmben a fiatal rendezők bátran megmutatják saját, és kortársaik mentális küzdelmeit, egyfajta vészjelzést adva a külvilágnak, hogy nincsenek jól, valami nem működik, segítségre van szükségük, melyet egymásban és a kamera biztonságot nyújtó, minden határt átívelni képes tanútételi képességében találnak meg.
Az Éjszakai felvétel (Night Shot) egy chilei művészeti hallgató kreatív, képi vallomása arról a hosszú évek óta húzódó tortúráról, amit azóta szenved, hogy megerőszakolták egy tengerparti buli éjszakáján. Egy ilyen tett nem múlik el nyom nélkül, szorongást és pánikrohamokat hagyott maga után. A feljelentés bürokratikus procedúrája és a tárgyilagos kihallgatások tovább mélyítik a sebeket. A trauma feldolgozásának módszereit egy fiatal művész lencséjén keresztül látjuk, a képek kaleidoszkopikus kollázsa elsöprő erejű.
A bátyám történetének (He’s My Brother) szereplői, Christine és családja a mentális és súlyos fizikai hátrányokkal született fiútestvér hétköznapi létezésének kihívásait hatalmas szeretettel és elköteleződéssel gyűrik le, új nyelvet kitalálva az egymás közti kommunikációra és folyamatosan harcolva az állami segítségért, mely mintha pont a legnagyobb hátrányokkal küzdőket rekesztené ki a szociális ellátórendszerből. Az ő nehézségeikkel rezonál az Elveszve az emlékekben (Lost in Memories) c. holland film. Christine szintén társrendezője volt a családjáról készült filmnek, Ruud Lenssen pedig saját édesapjáról forgatott, hogy megörökítse a még el nem múlt emlékeit és szeretnivaló személyiségét, melyek fokozatosan törlődnek ki elméjéből, amint a demencia megállíthatatlanul elhatalmasodik felette. A Miért Ugrom (The Reason I Jump) c. film autista emberek látás- és gondolkodásmódjával ismerteti meg a nem autista nézőket, Naoki Higashida azonos című könyvéből kiindulva.
Itt a lehetőség, hogy az empátia lencséjén és a filmkészítők egyedi szűrőjén keresztül elmerüljünk hat különböző világban, melyek mind a valóságunk részét képezik.
Programkurátor: Gyureskó Enikő
