Eluned Zoë Aiano filmrendező, szerkesztő és fordító, eredetileg vizuális antropológus, aki elsősorban Közép-Kelet-Európával foglalkozik. Anna Bennerrel közösen készített rövid animációs dokumentumfilmje, az All Her Dying Lovers, először a Hot Docson volt látható, és megjelent a New York Times Op Docs szekciójában is. 2022-ben az IFDA Academy hallgatója volt. Több különböző rezidenciát is elnyert, például a Wapping Artist rezidenciát Berlinben, a Pépinières Européennes de Création rezidenciát Quebecben és az ENOA rezidenciát az Aix- en-Provence-i operafesztiválon. Filmes tanulmányokat is ír, rendszeres szerzője az East European Film Bulletinnek.

Otilia Babara moldovai dokumentumfilm-rendező, jelenleg Brüsszelben él. A Docnomads európai mesterprogramon (Belgium, Magyarország, Portugália) szerzett dokumentumfilmes diplomát, a Berlinale Talents 2013-as ösztöndíjasa. Rendezőként és producerként jegyzett rövidfilmjei az Irene (2015), amelyet több nemzetközi filmfesztivál programjába beválogattak, valamint a Women on Canvas (2009), amely díjat nyert az Astra Filmfesztiválon és a Cronograf Filmfesztiválon. Vonzza az, amit az emberek általában nem vesznek észre. Filmjei feltárják az apró részletekben rejlő mély sebeket, és lenyűgözik őt a nők el nem mondott történetei.

Daria Badior kulturális szerkesztő, kritikus és újságíró. 2017 óta a Kijevi Kritikusok Hete Filmfesztivál társ-kurátora, amelyet minden év október végén rendeznek meg. 2018-ban társalapítója volt az Ukrán Filmkritikusok Szövetségének, amely Kinokolo-díjjal jutalmazza a legjobb ukrán filmeseket. 2011-től 2021-ig az LB.ua nevű, egyik legjelentősebb ukrán online kiadvány szerkesztőjeként dolgozott. 2016 óta kulturális szerkesztő, filmekről, kultúrpolitikáról és emlékezetpolitikáról írt. Daria tagja volt a FIPRESCI és az ukrán Oscar-bizottságnak. Szabadúszóként ukrajnai és nemzetközi médiaorgánumoknak dolgozik: LB.ua, Korydor, Osteuropa, The Independent, Der Tagesspiegel és OKO press.

Bereczki Csaba filmrendező, forgatókönyvíró, producer. 2011 óta a Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi igazgatója. Az Európa Tanács filmes koprodukciós szervezetében, az Eurimages-ban, Magyarország képviselője, 2010 óta. 2014-től a szervezet igazgatótanácsának állandó tagja.

2014-ben forgatta a SOUL EXODUS című kreatív dokumentumfilmet, amely egy identitástörténet klezmerzenével elmesélve, öt amerikai születésű, de kelet-európai származású zenész sorsán keresztül. A filmet 2016 decemberében mutatták be a magyar mozikban. 2017 márciusában, a 2. Magyar Filmdíj-gálán, az alkotás elnyerte a Legjobb Dokumentumfilm díját.

Arun Bhattarai’s first feature-length documentary The Next Guardian premiered at IDFA at the First Appearance Competition in 2017. Since then it has been screened at more than 40 international festivals (True/False, San Francisco IFF, MOMA DocFortnight, Camerimage, Docs Against Gravity, DOK.fest.München, Ambulante etc.), had theatrical releases and broadcasted around the world. His recent short documentary Mountain Man, premiered at IDFA 2022 in the short documentary competition. The film during its project stage won the Best Pitch Prize at If/Then Global Short Pitch and received funding from the International Documentary Association (IDA). Before becoming an independent filmmaker, he worked as a TV director at the Bhutan Broadcasting Service (BBS) for more than 5 years. His television documentary, Kelden won ‘The Asia Pitch’. He graduated from the 1st edition of DocNomads Joint Master in documentary directing in 2014 for which he was awarded full Erasmus Mundus scholarship in Lisbon, Budapest and Brussels. His second feature-length documentary Agent of Happiness is currently in post-production. The project was pitched and developed at Marché du Film Cannes Film Festival and TFI Network market. The project has also received funding from the Sundance Film Institute and the catapult film fund among others. Arun is a Berlinale Talent 2021.

Zuzana Bielikovát 2018. június 1-jén nevezték ki a Szlovák Filmbizottság (SFC) - a Szlovák Audiovizuális Alap szervezeti egységének - vezetőjévé. Vezetése alatt egy olyan platform jött létre, amely aktívan bemutatja a szlovákiai filmforgatási lehetőségeket, figyelemmel kíséri a piaci pozíciójukat erősíteni szándékozó filmes szakemberek tevékenységét, és folyamatosan együttműködik a Szlovákiában forgatni kívánó hazai és külföldi producerekkel. Az SFC az indulása óta a filmipar környezetbarátabbá tételét is támogatja, és létrehozott egy enviro platformot a filmes szakemberek számára, ahol hasznos információkat találhatnak arról, hogyan lehet az audiovizuális alkotásokat úgy forgatni, hogy a környezetterhelés csökkenjen. Az SFC a Flandriai Audiovizuális Alappal és a ProMalagával közösen részt vesz egy hozzáférhető és felhasználóbarát szén-dioxid-kalkulátor létrehozásában: EURECA.

Chiara Boschiero a bolognai Biografilm Fesztivál oktatási projektjeinek vezetője és vezető programszervezője. A római Nemzeti Filmiskola filmgyártás szakán szerzett diplomát, majd Buenos Airesben az emberi jogok és demokratizálódás Latin-Amerikában (LAT.MA) mesterképzést végezte el. 18 éves tapasztalattal rendelkezik nemzetközi koprodukciós filmes projektek fejlesztésében, továbbá filmes és emberi jogi oktatóként tevékenykedik Olaszországban és Argentínában. A Biografilm Fesztivált megelőzően az argentin Buenos Aires-i Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál produkciós vezetője volt.

Pascale Bourgaux az elmúlt években a Közel-Kelet összes konfliktusáról és válságáról filmezett. Szíriáról, Irakról, Iránról és Afganisztánról szóló híradásaiért, dokumentumfilmjeiért és könyveiért számos nemzetközi elismerésben részesült.

Noah Cohen gyerekkora óta kiolthatatlan vágyat érzett a filmkészítésre, és már 21 évesen csatlakozott a CinéFabrique produkciós részlegéhez. Ott mind a játékfilm- mind a dokumentumfilm-rendezésben kipróbálhatta magát, és ebben az irányban szeretné folytatni karrierjét.

Pamela Cohn szabadúszó film- és videókurátor, művészeti szakíró, ismeretterjesztő művek konzultánsa, film- és videóművészek dramaturgja. Az Open City London's Assembly és a British Council / Scottish Documentary Institute Connecting Stories mentora. Pamela a Lucid Dreaming: Conversations with 29 Filmmakers (OR Books New York & London, 2020) című könyv szerzője, valamint a londoni Lono Studióval együttműködésben, ő a Lucid Dreaming Podcast: Conversations on Cinema, Art & Moving Image podcast házigazdája és producere. Írásai megjelentek az MIT Open Doc Lab IMMERSE blogoldalán, a Filmmaker Magazine-ban, a BOMB Magazine-ban, a The Calvert Journalban, a Senses of Cinemaban, a Documentary Association Europe felületén és számos más nyomtatott és online kiadványban, valamint katalógusban. Pamela hozta létre a 2007 és 2015 között működő Still in Motion dokumentumfilmes blogot. Számos nemzetközi fesztivál panelbeszélgetéseinek volt házigazdája, moderátora és résztvevője.

Marion Czarny kurátor és projektmenedzser, oktatási és mentorprogramok tervezésével és megvalósításával foglalkozik. A Sorbonne Nouvelle Egyetem kulturális projektmenedzsment szakán szerzett posztgraduális diplomát, tanulmányai egy részét az Egyesült Államokban (Columbus, Ohio) és Írországban (Dublin) végezte. Szerkesztőségi asszisztensként dolgozott három filmes magazinnál és programszervezőként több fesztiválon, mielőtt 2008-ban csatlakozott a FIPA-hoz. A FIPADOC CAMPUS vezetőjeként a fiatal közönségnek, a hallgatóknak és a feltörekvő rendezőknek szóló tartalomért felel. Ő irányítja a különböző oktatási és képzési programokat, mint például a Fiatalok európai zsűrije vagy a regionális elsőfilmek, és ő a fesztivál New Talent válogatásának kurátora is. Jelenleg három európai filmfesztivál hálózatában vesz részt, és dokumentumfilmeken alapuló innovatív képzési programokat fejleszt és tervez. Munkájával Marion folyamatosan részt vesz a fiatalok megerősítésében a dokumentumfilmek prizmáján keresztül.

Tea Vidović 1986-ban született Zágrábban. Alapdiplomáját szociológiából szerezte, mesterdiplomáját a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Karán. Társszervezője volt a What Is Balkan? – Balkan Bude című fotós, vizuális és zenei kiállításnak, amelynek célja az volt, hogy a helyi közösségben tudatosítsa a bevándorlók jelenlétét. 2011-ben beiratkozott Zágrábban az informális béketanulmányok programra, amelynek gyakorlati részeként közreműködött Đuro Gavran We Wanted Workers, Instead We Got People című filmjének előkészítő kutatásában. 2013-ban elkezdte a Restart dokumentumfilmes iskoláját, és ekkor fogalmazódott meg benne első dokumentumfilmjének ötlete is. 2012 óta a Béketanulmányi Központ munkatársaként bevándorlókkal és a bevándorló közösségekbe való beilleszkedésükkel foglalkozik.

Deák Dániel Budapesten született, ahol jelenleg is él. 2007-ben alapította a MEDIA program által támogatott Daazo.com online rövidfilm-megosztó weboldalt, amely számos kiváló minőségű rövidfilmet tett elérhetővé. 2013-ban elindította a Friss Hús Fesztivált, amely azóta Magyarország legnagyobb rövidfilmes fórumává vált. 2015 és 2020 között a Filmalap Inkubátor Program szakmai vezetője volt. 2019 óta szervezi a Budapest Debüt Filmfórumot, egy workshopot elsőfilmes alkotók számára Közép-Európában. Részt vett különböző kiadványok és magazinok létrehozásában, többek között a World of Shorts, a Magyar Film Magazin, valamint a Friss Hús Future Cinema magazin kiadójaként és szerzőjeként.

Dokumentumfilm-rendezőként végzett a DocNomads nemzetközi MA programban. Első egész estés filmje, az Anyáim története (társrendező: Haragonics Sári), több mint 30 ország nemzetközi filmfesztiváljain szerepelt és számos díjat nyert, köztük a legjobb film díját a DOKER Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon és a linzi Crossing Europe Filmfesztiválon. A film koprodukcióban készült az HBO-val és a Sundance Institute támogatta. Eddigi filmjeivel részt vett a ZagrebDox Pro, a CIRCLE Women Doc Accelerator, East Doc Platform, Cannes Docs és a Docu Rough Cut Boutique-on. A Kassák Lajos életéről szóló A magunk módjára üvölteni (2022) című dokumentumfilm rendezéséért 2023-ban megkapta a berlini FilmArte művészeti filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díját. Jelenleg doktori disszertációját írja, és tanít a DocNomads nemzetközi MA programban. A Magyar Dokumentumfilmesek egyesülete (MADOKE) és a Filmművész Szövetség elnökségi tagja.

Goran Dević jogot és régészetet tanult, valamint filmművészetet a Zágrábi Egyetem Színművészeti Akadémiáján. Jelenleg ugyanitt oktat a dokumentumfilm mesterszakon. Dokumentum- és játékfilmjei díjakat nyertek Pulában, Cottbusban, Prizrenben, Prágában, Szarajevóban, Oberhausenben, Lipcsében, Motovunban és Zágrábban. Első egész estés játékfilmje a The Blacks, amelyet Zvonimir Jurić-csal közösen írt és rendezett, és amely igen jó kritikákat kapott. Korábbi dokumentumfilmjeiből válogatásokat vetítettek az Arsenal Berlinén, a MAXXI Román, a Crossing Europe linzi filmfesztiválon, a Beldocson és Zágrábban. Egyik alapítója a Petnaesta umjetnost produkciós irodának.

Dobray György (szül. 1942, Budapest) 1965-ben végzett a Film Akadémia Filmművészeti tanszékén. A Magyar Televízió megbízásából készített dokumentumfilmet, ismeretterjesztő filmet és filmadaptációt, a Magyar Filmprodukciós Vállalat számára pedig fikciós filmeket. 2010-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki.

Ádám Dombovári is a student of communication and media studies at the Budapest Metropolitan University. He has been interested in film criticism since his high school years. His favorite documentaries include The Social Dilemma, 100 Years of Warner Bros, and Navalny.

Els van Driel szabadúszó dokumentumfilmes. A gyermekjogokról szóló Just Kids díjnyertes dokumentumfilm-sorozat alkotója, és Eefje Blankevoorttal közösen alapította és rendezte 2017-ben a The Asylummachine és The Deal című multimédiás projekteket, amelyek az EU és Törökország közötti megállapodás következményeit elemzik. 2020-ban társrendezője volt a Shadow Game című transzmédiás dokumentumfilm-projektnek, amely számos díjat nyert.

Fuchs Máté magyar dokumentumfilm-rendező. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett 2019-ben. 2021-ben kezdte meg DLA tanulmányait a salzburgi Mozarteum Egyetemen. Számos játék- és dokumentumfilmen, illetve egyéb projekten dolgozott. Alapító tagja a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének (MADOKE), valamint a Freeszfe Egyesületnek.

Gazdag Gyula forgatókönyvíró, film-, színház- és televízió-rendező. A UCLA School of Theater, Film and TV nyugalmazott professzora. 1997 óta a Sundance Filmmakers Lab művészeti vezetője. 2006 óta dolgozik fiatal forgatókönyvírókkal a Berlinale Talents Script Station programjában, 2015 óta pedig fiatal tehetségek mentora a Sarajevo Talents-nél. Rendezői és forgatókönyvírói workshopokat vezetett számos országban. Számos filmet rendezett, köztük dokumentumfilmeket: A Poet on the Lower East Side – A Docu-Diary on Allen Ginsberg, Chroniques Hongroises, Társasutazás, A bankett, A határozat [Ember Judittal közösen], A válogatás és Hosszú futásodra mindig számíthatunk … Gazdag legtöbb filmjét a kommunista Magyarországon különböző időszakokra betiltották és megtiltották külföldi bemutatásukat.

Lea Glob (1982) rendezőként diplomázott a Dán Nemzeti Filmiskolában 2011-ben. Az Olmo & The Seagull című filmet együtt rendezte Petra Costával 2014-ben. Szintén társrendezője volt Mette Carla Albrechtsen mellett 2016-ban a szexualitást női szemszögből tárgyaló Venus című egész estés dokumentumfilmnek, amelynek során a szexualitással és az identitással kapcsolatos gondolatokat osztottak meg azzal a céllal, hogy kialakítsanak erre egy nyelvet és visszaköveteljék a női testet. Mindez idő alatt Glob nyomon követte Apolonia Sokol történetét is, így az Apolonia, Apolonia kettős portré, saját fiatalkori énjét is bemutatja. Ez az első önálló egész estés dokumentumfilmje.

Kardelen Gökçedağ a törökországi Izmirben született, és az Ege Egyetem angol nyelv és irodalom szakán végzett 2014-ben. Később az Eötvös Loránd Tudományegyetem filmtudományi szakán mesterdiplomát szerzett, majd magyarországi és törökországi média- és kommunikációs intézményeknél dolgozott. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem kommunikáció és média szakán tanul. Kutatás mellett rövidfilmek készítésével is foglalkozik.

Jessica Gorter holland dokumentumfilmes. Az amszterdami Holland Film- és Televíziós Akadémián tanult rendezést és vágást. Tinédzserként az Egyesült Államokban élt, majd tanulmányai befejeztével hosszabb ideig Oroszországban dolgozott és utazott. Ebben a két különböző világban szerzett tapasztalatai, és a fotózás iránti szenvedélye fontos alapjául szolgálnak további munkáinak. Díjnyertes filmjeit világszerte vetítik filmfesztiválokon és egyetemeken, valamint nemzetközi moziforgalmazásban és televízióban is bemutatták már. Rendezett a holland televíziónak (Human, VPRO), és vágóként számos dokumentumfilmben közreműködött. A 900 Days (2011) című dokumentumfilmjét a 2011-es IDFA-n a legjobb holland filmnek járó díjjal tüntették ki.

Gyenge Zsolt a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense. Az egyetemen filmelemzést, az avantgárd film történetét, filmelméletet, filmtörténetet és vizuális kommunikáció-elmélet oktat. Kutatási területei közé tartozik a fenomenológia és a hermeneutika, a mozgóképes installációk és a videóművészet, valamint a román filmművészet. Ő a Kép, mozgókép, megértés: A filmelemzés fenomenológiai elmélete című könyv szerzője. Több mint 20 éve dolgozik szabadúszó filmkritikusként, jelenleg a Disegno című dizájnkultúrával foglalkozó tudományos folyóirat szerkesztője.

Gyimesi Anna 1985-ben született Budapesten. 2011-ben végezte el az orvosi egyetemet, majd a filmrendezés felé fordult. 2019-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán, majd 2021-ben a Docnomads Erasmus Mundus közös mesterprogramján dokumentumfilm-rendezőként. Érdeklődési köre olyan tabusított társadalmi dilemmák, amelyeket személyes drámákon keresztül ragad meg, elsősorban a női lét, az anyaság és a társadalmi marginalizáció témakörében. Legutóbbi rövidfilmje, az Affrikáta – amelyet a Szarajevói Filmfesztivál rövidfilm-versenyében mutattak be először, és többek között játszották a 2022-es PÖFF Shortson, a Seattle-i Nemzetközi Filmfesztiválon és az OFF-Odensei Nemzetközi filmfesztiválon – egy mozgáskorlátozott tizenéves lányát egyedül nevelő anya története, aki szembesül saját elfojtott szükségleteivel. Jelenleg első egész estés filmjén, a Soft Hourson dolgozik a Midpoint Feature Launch 2023 keretében. A Falling a diplomafilmje volt a DocNomads mesterprogramban.

Bregtje van der Haak dokumentumfilmes és újságíró, 2023 óta az amszterdami Eye Filmmuseum igazgatója. Van der Haak táncot tanult Párizsban, politológiát és jogot az Amszterdami Egyetemen és a New York-i New School for Social Research-ben, valamint újságírást a Columbia  Egyetem. Számos nemzetközi dokumentumfilmet rendezett a társadalmi változásokról, köztük a VPRO Backlight  sorozatát, valamint a Philip Johnson: Two of a Kind (1998), Lagos Wide & Close (2005), Saudi Solutions (2006), Satellite Queens (2007), Grand Paris: The President and the Architects (2009), California Dreaming (2010), Aftermath of a Crisis (2011) és DNA Dreams (2013) című filmeket.

Catherine Haigh szenvedélye az antropológia és a néprajzkutatás. Egyetemi tanulmányai során a nők egészségének helyzetére specializálódott, aminek keretében szíriai menekültek csoportjával végzett kutatásokat. A közös munkából díjnyertes diplomamunkát készített, amelynek témája a migráció és a termékenység voltak. Cat jelenleg a L'Oréal értékesítési vezetője. A munka és a filmgyártás világán kívül megszállott utazó, többek között járt egyedül Indiában vagy önkéntes munka keretében segített a nepáli földrengés utáni helyreállítási projektben.

Hajnal Gergely kísérleti, kisjáték- és dokumentumfilmek rendezője, melyek közül több sikerrel szerepelt különböző fesztiválokon. Szereplői gyakran szélsőséges élethelyzetben lévő emberek, akik pozitív irányba törekszenek. Tíz éven át szervezett médiaképzéseket, filmklubokat, filmfesztiválokat. Az elmúlt több mint két évtizedben többféle médiumnál és stúdiónál is dolgozott, valamint számos dokumentum-, játék-, reklám-, és oktatófilm, illetve televízióműsor elkészítésében közreműködött. Készít videóklipet, tudományos ismeretterjesztő filmet, koncert- és színházi közvetítést rendez. Filmkritikákat, recenziókat ír, filmes oktatási anyagokat készít, dolgozik hazai és külföldi fesztiválok zsűrijében.

Pedro Harres rendező, animátor, forgatókönyvíró és multimediális művész. Porto Alegre-ben született, jelenleg Berlinben él. Az UNISINOS-nál (Universidade do Vale do Rio dos Sinos) filmművészetből és az UFRGS-nél (Universidade Federal do Rio Grande do Sul) filozófiából szerzett diplomát, mindkettőt Brazíliában; valamint animációs rendezői MA végzettséget a németországi Babelsberg Film Universität-nál. Korábbi munkái között szerepel az “A Smaller Animal (Um Animal Menor)” című rövidfilm, amely Brazíliában több díjat is kapott; Az “Ego Machine (EgoMáquina)” videoinstalláció és a “Castillo y el Armado” című rövidfilm, amely 2015-ben Oscar-minősítést kapott és a Velencei Filmfesztivál Orizzonti versenyén mutatkozott be. A “From the Main Square (A Főtérről)” című alkotás a rendező mesterdolgozata és első interaktív VR produkciója, a 79. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál immerzív zsűrijének nagydíjának győztese.

Hörcher Gábor pszichológiát, jogot és filmművészetet tanult, jelenleg pedig művészeti és design területen doktori tanulmányokat folytat. Élt az Egyesült Államokban, Franciaországban és Kambodzsában, ahol emberi jogi kurzusokat tartott egy helyi egyetemen. Iványi Marcell rendező-producerrel 2008 óta közösen működtetik a KraatsFilm nevű céget. Gábor első nagyjátékfilmes projektjét, a Driftert Európai Filmdíjra jelölték, elnyerte a legjobb elsőfilmes díjat az IDFÁ-n, több mint 40 nemzetközi fesztiválon vett részt, és a mozikban is vetítették. Legutóbbi kisjátékfilmje, a Ricsi több mint 20 fesztiválon szerepelt versenyben, és elnyerte a magyarországi Mediawave legjobb kisjátékfilm díját. Második egész estés filmje, az Emma és Eddie (munkacím) utómunkálatait most fejezi be. A filmet az HBO-val és Christine Le Goff Oscar-díjas francia producerrel koprodukcióban készítették.

Armel Hostiou politikatudományi tanulmányai után a párizsi La Fémis művészeti iskola operatőr szakán tanult filmművészetet. SoLoS című diplomafilmjét több helyen bemutatták, valamint nemzeti és nemzetközi szinten is nyert díjakat. Azóta a rendezésnek szenteli munkásságát, elsősorban rövidfilmeket, de installációkat és zenei videókat is készít. Első nagyjátékfilmje, a Rives az ACID Cannes programjában szerepelt. Második, New Yorkban forgatott nagyjátékfilmjét, az Une Histoire Américaine-t a New York-i Lincoln Centerben mutatták be a RDV with French Cinema programszekcióban. Első dokumentumfilmje, a La Pyramide Invisible 2019-ben a Cinema du Réelben debütált. Legújabb dokumentumfilmje, az A másik profil a CPH:DOX fő versenyprogramjában szerepelt, és 2023 júniusában került a franciaországi mozikba a Météore Films forgalmazásában. Armel Hostiou jelenleg következő fikciós filmjének forgatókönyvén dolgozik.

Jesper Jack díjnyertes producer és társalapítója a skandináv dokumentumfilmesek kiemelkedő kollektívájának, a House of Real-nek. 2021 és 2023 között a The New York Times Op-Docs nemzetközi szerkesztője volt. Jesper olyan rangos programokban vett részt, mint az EAVE, a Screen Leaders és a Doc Campus. Rendszeres vendégprofesszor a NYU Tisch-en és a dán Nemzeti Filmiskola előadója. 2009 és 2011 között a Dán Filmintézet dokumentumfilmes tanácsadói pozícióját töltötte be, mely idő alatt több mint 30 filmet rendelt meg, köztük az Oscar-díjra jelölt Az ölés aktusa (The Act of Killing) és a Tribeca Filmfesztivál legjobb dokumentumfilmjének választott Demokraták című filmet. Pályafutása során Jesper több mint 20 film producere volt, köztük olyan figyelemre méltó alkotásokkal, mint a The Reformist – a Female Imam, amely a CPH:DOX 2019 nyitófilmje volt. Jesper szakértelme kiterjed a dokumentumfilmek és koncepciók rendezésére, vágására, fejlesztésére és gyártására különböző platformok számára, többek között az ARTE, az Al Jazeera, a The Guardian, a NYTimes, a BBC, a Canal +, az NHK és az összes jelentős dán műsorszolgáltató számára. Jesper emellett jelenleg pszichoterapeuta képzést folytat, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a dokumentumfilmes szakmában a mentális egészség javulásához.

Joób Klára Kamilla az ELTE kommunikáció és médiatudomány szakán szerette meg a dokumentumfilmeket, ahol jelenleg is tanul. Az UNICEF Magyarország Fiatal Nagyköveteként már 3 éve dolgozik azért, hogy a gyerekek és fiatalok megismerjék a jogaikat, tanuljanak a klímaváltozásról és arról, hogyan lehetnek aktív szereplői a pozitív változásnak.

Mohammad Reza Jurabchian works as an independent filmmaker and cinematographer based in Tehran. He received his BA in photography from Azad University. He was among the best photographers of the year in the 10th Iranian National Biennial of Photography and had several group exhibitions in and outside Iran. He made several short films and documentaries which have been selected for a number of international film festivals. Jurabchian's films are heavily indebted to photography. He tries to depict his relationship with the world around him and his lived experience. He and his sister, Farnaz Jurabchian, started an independent film company, F&M Productions, where they work as co-directors and producers. They directed Overruled and Silent House together.

Michal Kabat, PhD. a nagyszombati (SK) UCM Egyetem videojáték karának a tanára. A videojátékok posztszocialista országokbeli emlékezetét valamint a virtuális világokat kutatja.

Hanka Kastelicová az HBO Europe dokumentumfilmekért felelős alelnöke és vezető producere. A prágai irodában dolgozik szorosan együtt az HBO Europe produkciós központjaival, és felelős az HBO Europe dokumentumfilmjeinek fejlesztéséért és gyártásáért.  Az HBO Europe dokumentumfilmes programjainak megrendelője és társproducere, elsősorban egészestés produkciókat és olyan dokumentumfilm-sorozatokat készít, amelyek szoros kapcsolatban állnak azokkal az országokkal, ahol az HBO Europe sugározza műsorát.

Kis Anna 2002-ben kezdte filmes pályafutását. Egy évtizednyi tanári, fordítói és újságírói munka, valamint az ELTE reneszánsz és barokk angol irodalom szakán végzett doktori képzés után a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett rendezői és filmvágói diplomát. Gothár Péter és Enyedi Ildikó tanítványa volt. Azóta rövidfilmek (pl.: Enyedi Ildikó: Első szerelem), dokumentumfilmek és televíziós koncertműsorok szerkesztőjeként és forgatókönyvírójaként tevékenykedik. Rendezett rövidfilmeket és megfigyelő dokumentumfilmeket, amelyek többször nyerték el a legjobb dokumentumfilm díját magyar fesztiválokon (Házi Paradicsom, Csak családról ne). A közelmúltban Somogyvári Gergő Fanni kertje című filmjében mint story editor tevékenykedett, saját nagyjátékfilmjét forgatta Practices in Harmony munkacímmel, Földes András 80 dühös újságíró című filmjének társrendezője és vágója, valamint Groó Diana személyes dokumentumfilmjének vágója volt.

Volodymyr Kolbasa filmrendező és médiaművész, klasszikus filmművészeti, és immerzív XR és médiaművészeti háttérrel. A kölni international filmschule digitális narratívák mesterszakán és a Viewfinder Erasmus Mundus mesterszakán is diplomázatt operatőrként, utóbbi program keretében a National Film School @ IADT, Írország, SZFE, Magyarország és a Baltic Film School, Tallinnban is tanult. A filmes munkái mellett múzeumi terek AR-projektjeinek és VR interaktív filmek fejlesztésében is közreműködik.

Magda Kopańska is művészettörténetből és kulturális menedzsmentből diplomázott a Varsói Képzőművészeti Akadémián (2018-2021), valamint antropológiából a Varsói Egyetemen (2020-2023). Jelenleg Bécsben él. Különböző magazinoknak és médiaplatformoknak dolgozik (SZUM 2022, ENRS 2022). Jelenleg a vizuális és részvételi alapú etnográfiai módszerekkel kapcsolatos tudását bővíti. Bécsben a Közép-európai Egyetemen szociológiát és szociálantropológiát hallgat.

A rendező Ukrajnában, Zaporizzsjában született 1987-ben. A kijevi Karpenko-Kary Egyetemen és a varsói Wajda Schoolban tanult dokumentumfilm-készítést. Első egész estés dokumentumfilmjét, Alisa in Warland címmel, az IDFA-n mutatták be 2015-ben; a Hazai pályán című filmje több mint 100 fesztivál programjában szerepelt és számos díjat nyert. Ő állítja össze a kijevi Molodist filmfesztivál nemzetközi dokumentumfilmes versenyprogramját. Amikor 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, Alisa elhagyta a Nem tűnünk el vágószobáját, és csatlakozott az ukrán hadsereg egy önkéntes alakulatához, amely közvetlenül a fronton harcolt Kijevben és Harkiv környékén. Négy hónapon át a lövészárokban harcolt, csak ezután tért vissza befejezni a Nem tűnünk el munkálatait. A Nem tűnünk el világpremierje a 2023-as Berlinale Generation fesztiválon volt. Mivel közben folytatódik az ukrajnai háború, Alisa a 2022-es IDFA Forumon egy újabb projektet mutatott be, amely a fronton töltött időszakban forgatott felvételein alapul és a Chicken & Egg Pictures és a Netflix támogatásával jött létre.

Réka több mint két évtizedes filmes és televíziós tapasztalattal rendelkező vágó. Olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint az Oscar-díjas Szabó István vagy Jerzy Skolimowski. Munkájáért számos elismerést kapott, többek között a Legjobb magyar vágó díját, a Kritikusok díját vagy lengyel filmakadémia díját. Mesterdiplomáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte, emellett a Pannon Egyetem Színháztudományi Karán színháztudomány szakon diplomázott. Oktatóként és mentorként 2015 óta dolgozik, többek között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Freeszfén, a Sapientia Filmművészeti Egyetemen Kolozsváron és a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Nemzetközi zsűrik zsűritagja és nemzetközi dokumentumfilmes workshopok válogató bizottságának tagja volt.

Zhao Liang független dokumentumfilmes, valamint fotó- és videóművész. Az I’m So Sorry (2021) című filmje a történelmi eseményekre és az emberiség nukleáris katasztrófájának jelenlegi helyzetére összpontosít a globális klímaválság kontextusában. A Behemoth 2015-ben történelmet írt azzal, hogy beválasztották a Velencei Filmfesztivál fő versenyszekciójába. A Panaszbíróság című 2009-es dokumentumfilmje szerepelt a New York Timesban, beválogatták a 62. Cannes-i Filmfesztiválra és a 61. Locarnói Filmfesztiválra, valamint elnyerte a 34. Hongkongi Nemzetközi Filmfesztivál Humanitárius Díját (dokumentumfilm kategória) és a 7. Doclisboa Filmfesztiválon a legjobb film díját.

Natalia Libet filmproducer és társtulajdonosa a női vezetésű "2Brave Productions" produkciós cégnek, amelynek székhelye Kijevben, Ukrajnában található. Több sikeres játékfilmes debütáló film producere és társproducere volt, köztük Kateryna Gornostai Stop-Zemlia (2021, Kristály Medve díj a Berlinale Generation 14+ szekciójában), Mantas Kvedaravičius Parthenon (+2019, Velencei FF Nemzetközi Kritikusok Hete), Marta Smerechynska Diary of a Bride of Christ (2022, Sarajevo FF) és Anna Buryachkova Forever-Forever (2023, Velencei FF Orizzonti) című filmjének. Natalia tagja az Európai és az Ukrán Filmakadémiának, és részt vett az EURODOC 2021-es programjában. Jelenleg a Tatino Films First Cut programmenedzsere, amely egy félévente megrendezésre kerülő, a játékfilmek marketingjére és pozicionálására összpontosító workshop.

Lina Damaszkuszban született, dokumentumfilm-rendező, újságíró és operatőr, aki az elmúlt tíz év során Jordániában, Libanonban, Szíriában és Törökországban dokumentálta az eseményeket. Az Essexi Egyetemen szerzett dokumentumfilmes mesterdiplomát. Több rövid és középhosszú dokumentumfilmet készített; első egész estés alkotása A forradalom öt évszaka, amelyet a 2023-as Sundance Fesztivál világdokumentumfilm-versenyében mutattak be.

Lőrinczy Lia kortárs, képzőművészeti kurátori diplomát szerzett, majd szabadúszó szerkesztőként televíziós műsorokon dolgozott, később érdeklődése a mozgóképek felé fordult. 2020-ban csatlakozott a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező MA képzéséhez. Az elmúlt két évben több mint öt rövid dokumentumfilmet készített kooperációban és önállóan egyaránt.

Damir Markovina 1973-ban született a jugoszláviai Belgrádban. A zágrábi Színművészeti Akadémián szerzett film- és televíziós rendezői diplomát (dokumentumfilmesként) 2022-ben, miután ugyanott már korábban színészi diplomát is szerzett. Számos horvát filmben és tévésorozatban szerepelt. Filmrendező, producer és író. Šihta című rövid dokumentumfilmjét beválogatták a 25. Szarajevói Filmfesztivál hivatalos diákversenyére 2019-ben. A Wait For Me című középhosszú dokumentumfilmje 2021-ben többek között elnyerte a szarajevói AJB DOC fesztivál fődíját, valamint az Oktavijant, a legjobb horvát dokumentumfilmnek járó horvát FIPRESCI-díjat. Második középhosszú dokumentumfilmje, a Deserters a legjobb közép- és kelet-európai középhosszú dokumentumfilmnek és a legjobb hangnak járó díjat nyerte el a 2022-es Jihlava IDFF-en, ahol a film világpremierje is volt.

Oksana Moiseniuk Ukrajnában született és ott diplomázott újságíróként. Jelenleg Csehországban él. Charón (2021) címmel készített egy rövidfilmet, első dokumentumfilmje A háború nyolcadik napja, amelyet a Jihlava IDFF Czech Joy versenyében mutattak be, és egyben a fesztivál nyitófilmje volt. A film nemzetközi bemutatója a Müncheni 38. DOK.festen volt.

Mózes Gergely Budapesten él, filmrendező. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanársegédje, mellette a Színház és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktorandusza, valamint a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa. Alapszakos tanulmányait Kaposvári Egyetem mozgókép és médiaismeret szakán végezte, majd a Budapesti Metropolitan Egyetem mesterszakán rendezőként diplomázott. Ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem filmelmélet mesterszakán is diplomát szerzett, azóta pedig tanít és a doktori tanulmányait folytatja. A Mindhalálig című animációs történelmi dokumentumfilm az első filmrendezői bemutatkozása.

Tue Steen Müller több mint 20 évig dolgozott dokumentumfilmekkel a Dán Filmtanácsnál mint sajtószóvivő, fesztiválképviselő, filmes tanácsadó és filmügyi biztos. A Balticum Film és TV Fesztivál, a Filmkontakt Nord, a Documentary of the EU és az Európai Dokumentumfilm Hálózat (EDN) társalapítója. 1996 és 2005 között ő volt az EDN első igazgatója. 2006 óta szabadúszó konzulensként és tanárként tart workshopot az Ex Oriente, a DocsBarcelona, az Archidoc, a Documentary Campus, a Storydoc, a Baltic Sea Forum, a Black Sea DocStories, a Caucadoc, a CinéDOC Tbilisi, a Docudays UA, a Dealing With the Past Sarajevo fesztiválokon, valamint programtanácsadóként a belgrádi Magnificent7, a DocsBarcelona, a szentpétervári Message2Man és a DOKLeipzig fesztiválokon. Jelenleg a bolzanói Zelig Dokumentumfilm Iskolában tanít, és a www.filmkommentaren.dk oldalon jelennek meg filmkritikái. 2004-ben a dán és az európai dokumentumfilm kultúrához nyújtott hozzájárulását a dán Roos Díjjal tüntették ki. 2006-ban a portugál dokumentumfilmek támogatásáért kapott díjat, majd 2014-ben az EDN „európai dokumentumfilmes kultúra fejlesztéséért tett kiemelkedő hozzájárulásáért” járó elismerését nyerte el. 2016-ban a Litván Érdemrend Lovagkeresztjével méltatták munkáját. 2019-ben a 15. alkalommal megrendezett ZagrebDox a Big Stamp díjat adományozta oda neki, míg 2021-ben a lett dokumentumfilmek Lettországon kívüli terjesztésében és előmozdításában nyújtott hozzájárulásáért a legmagasabb állami rangú, Három Csillag Rend kitüntetésé,t vehette át. Idén, 2022-ben, a 25. alkalommal megrendezett DocsBarcelona tiszteletbeli díját is elnyerte.

A Dzsiddában, 1990-ben született Ibrahim Nash’at Berlinben élő egyiptomi filmrendező. Újságíróként több műfajban is dolgozott különböző nemzetközi csatornáknál és online platformokon, mint a Deutsche Welle, az Al Jazeera, a Business Insider, az AJ+, az Amerika Hangja és mások. Ibrahim a Met Film Schoolban szerzett mesterdiplomát dokumentumfilm-rendezésből. Az egyik vágója volt az Oscar-jelölt Talal Derki Under the Sky of Damascus című filmjének, amelyet a 2023-as Berlinale Panorama szekciójában mutattak be, és amely elnyerte az Arany Alexander-díjat a 25. Thesszaloniki Dokumentumfilmfesztiválon. Ibrahim rendezte az A Moment With the Wind, a Home Away from Home és a Berlin's Diversity című rövidfilmeket, amelyeket világszerte több filmfesztivál programjába beválogattak. A Hollywoodgate Ibrahim első egész estés filmje.

Miután egész életében úton volt – a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Brazíliában és Svájcban nőtt föl – Nathalie Berger az amerikai Duke Universityn szerezte alapdiplomáját 2014-ben politológiából és közgazdaságtanból, mesterdiplomáját pedig dokumentumfilm-készítésből a zürichi Művészeti Egyetemen. 2019 márciusában készült el első egész estés dokumentumfilmje, A nevem gyakornok, olyan fiatalokról, akik tiltakoznak a fizetetlen gyakornoki pozíciók ellen. Ez a film a legjobb új-zélandi egész estés film és a legjobb vágás díját nyerte el a 2019-es DocEdge Filmfesztiválon, illetve a DOXA fesztiválon a Nigel Moore ifjúsági díjat. Nathalie Berger filmrendező, gyakran egyszemélyes stábként dolgozik, de operatőrként más rendezők dokumentumfilmjeinek készítésében is részt vesz. 2022 óta a Genfi Művészeti Egyetem (HEAD) filmtanszékén tanársegéd.

Peter Nestler 1937-ben született, a háború utáni Németország egyik legkülönlegesebb és legkiválóbb filmrendezője. Az 1960-as évek elején költői filmek sorozatát készítette a vidéki és ipari területek változó valóságáról, valamint a munkásosztály közösségeiről, főként Németországban, de az Egyesült Királyságban is, ahol az 1965-ös A Working Men's Club in Sheffield című filmet forgatta. Ugyanebben az évben rendezte a Görögországból (1965) című, a fasizmus felemelkedéséről és a fasizmus elleni küzdelemről szóló filmjét, amelyet a kíméletlen és szigorú Ruhr-vidéken (1967) követett. Politikai nézeteivel és filmesztétikájával szembeni ellenállás Nestlert Svédországba vitte, ahol főként a televíziónak dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve tovább bővítette első filmjeinek formáját és témáit, rendkívüli rendezői munkássága történelmi kérdéseket, a munkásosztály, az antifasizmus, a munka és a termelés, valamint a bevándorlás kérdését vizsgálják. Az elmúlt 20 évben Nestler filmjei továbbra is a változásra, az emlékezésre és a megóvásra összpontosítottak, ahogy az Észak-Kalotaszeg (1991) figyelemre méltó útirajza is, amely az iparosodásnak az észak-európai szaami közösségekre és tájra gyakorolt káros hatásait követi nyomon.

Floris Paalman, PhD, a filmtudományok egyetemi adjunktusa az Amszterdami Egyetem médiatanszékén, valamint a „Mozgóképmegőrzés és -bemutatás” mesterszakos program koordinátora. Az audiovizuális archiválásról, a kurátorságról, a filmtörténetről és a kutatási módszerekről tanít kurzusokat. Jelenleg a filmarchívumok ontológiáját kutatja a társadalomtörténet szempontjából, továbbá a politikai filmek archiválásával és kurátori válogatásának gyakorlatával foglalkozik. Kulturális antropológiai, városkutatási, filmrendezői és média szakos végzettsége van.

Paczolay Zsófi a Budapest Siló című rövidfilm rendezője, a Portugáliában készülő Estou Aqui  (Itt vagyok) dokumentumfilm társrendezője, Bíró Bálinttal a MOHA films kollektíva alapító tagja Budapesten, az amszterdami MOHA művészeti kollektíva tagja, és szabadúszó alkotó művészeti és filmes munkákban. Háttere építészet, szociális munka, performansz művészet, mozgás és kosárlabda. 

Anna Petrus filmrendező, filmkritikus, kultúrakutató, professzor, jelenleg a DocsBarcelona Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója. Audiovizuális kommunikációból szerzett diplomát a Pompeu Fabra Egyetemen (Barcelona). Számos filmet rendezett, köztük videoművészeti, fikciós és dokumentumfilmeket, amelyek többek között olyan fesztiválokon szerepeltek, mint a Cannes-i Filmfesztivál, a Festival des Films du Monde (Montréal), a Sitges- Festival Internacional de Cinema de Catalunya vagy a FicXixón. Filmkritikusként dolgozott több jelentős spanyolországi filmes magazinban és újságban (például a Dirigido por, a Cahiers du Cinéma -Spain és a La Vanguardia). Jelenleg az Ara című újság munkatársa, ahol a filmművészetről, az audiovizuális médiáról és a feminizmusról ír; emellett tagja a katalán női filmkészítők szövetségének, a Dones Visuals (Vizuális nők) igazgatótanácsának.

Angelos Rallis filmjei a nyers valóság és a fikció közötti határokat feszegetik. Saját élettapasztalataiból merít ihletet, és témái szokatlan családi struktúrák, poszttraumás viselkedés, veszteség és sors köré épülnek. Vizuális és művészi megközelítése valahol a kontemplatív mozi, a színház és a fikciós esztétikával kiegészített kreatív dokumentumfilm között helyezkedik el. A hosszú snittek és az elnyújtott idő lehetővé teszi a rendező számára, hogy a közvetlen környezetükben bemutatott szereplőket részletgazdagon ábrázolja. Munkái a lassúság érzetét keltik, elég időt hagyva a nézőnek, hogy megértsék és kapcsolatba kerüljenek a szereplőkkel, valamint elmerüljenek az előttük kibontakozó történetben.

Johanna Råman tapasztalt művészeti és kulturális, kommunikációs és kreatív produkciós menedzsment szakember, aki több mint 10 éves nemzetközi tapasztalattal rendelkezik Finnországban és Franciaországban egyaránt. Johanna Råman jelenleg a DocPoint - Helsinki Dokumentumfilm Fesztivál ügyvezető igazgatójaként dolgozik, ahol az ügyvezetésért, a tevékenységek tervezéséért és fejlesztéséért, az adománygyűjtésért, a pénzügyekért és a HR-ért felel. A 2001-ben alapított DocPoint a skandináv országok egyik legnagyobb dokumentumfilm-fesztiválja. Finnországban ez az egyetlen, kizárólag dokumentumfilmekkel foglalkozó fesztivál, évente több mint száz, a világ minden tájáról és Finnországból érkező kreatív dokumentumfilmet vetít Helsinkiben. A DocPoint Fesztivált megelőzően Råman vezetői tapasztalatot szerzett a kulturális szcéna számos területén, valamint az animációs és játékiparban betöltött különböző művészeti produkciós, kommunikációs és tanácsadói szerepkörökben.

Anne Rethfeld 2021 májusában csatlakozott a DAE-hoz. Projektmenedzser, kulturális producer, író és podcast-producer, aki 2014 óta dolgozik európai filmfesztiváloknak és dokumentumfilmes szervezeteknek, többek között a DOK Leipzig, CPH:DOX, DOX BOX e.V., European Film Market és a Berlinale számára. A Burg Giebichenstein Művészeti és Formatervezési Egyetem Halle-i Művészeti és Designtudományi Karán szerzett alapdiplomát európai médiatudományból és mesterdiplomát formatervezésből.

Szymon Rogiński (sz. 1975, Gdańsk). Képzőművész, fotós, fotókönyvek szerzője. Varsóban él és dolgozik. Munkásságának és gyakorlatának alapjául a fotózás szolgál, több mint húsz éve sorozatokon dolgozik. Munkái számos gyűjteményben megtalálhatóak (pl. a krakkói MuFo, a wroclawi Kortárs Múzeum és a varsói Nemzeti Építészeti és Urbanisztikai Intézet).Szívesen dolgozik együtt másokkal, mind művészi, mind kereskedelmi kontextusban fotós/rendező szerepében. Műveinek inspirációját David Lynch, a road movie-k, Lengyelország (mint klisé, fantazma és hely), az antropocén, a posztapokaliptikus forgatókönyvek és víziók, valamint az ember által megváltoztatott táj szolgáltatja. Jelenleg a drónfotózás, a fotogrammetria és a VR kreatív felhasználási lehetőségeit vizsgálja.

Michael Seeber 1990 óta több mint 45 dokumentumfilmnek, televíziós dokumentumfilm-sorozatnak és egész estés filmnek volt a producere, köztük olyan, nemzetközi sikereket elért és magasrangú díjakkal kitüntetett filmeknek, mint a Luna Papa (Bakhtiar Khoudojnazarov), Bella Martha (Sandra Nettelbeck), A Velence-szindróma (Andreas Pichler), Hétköznapi forradalom (Riahi testvérek) és A jó amerikai (r.: Friedrich Moser, gyártásvezető: Oliver Stone). Több dokumentumfilmhez forgatókönyvet is írt, valamint több televíziós dokumentumfilmet rendezett. 2009 és 2020 között oktatóként és tanácsadóként dolgozott az Európai MEDIA szövegkönyv-fejlesztési programjának keretében. 2018 óta rendezőként és íróként saját munkáira összpontosít. Díjai: Theodor Koerner Irodalmi Díj (1987), a Legjobb dokumentumfilmnek járó osztrák filmdíj (2013).

Skovrán Tünde Erdélyben, Romániában született. Miután 2005-ben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem dráma szakán BA fokozatot szerzett, a rangos Kolozsvári Állami Magyar Színház repertoárszínésznője lett. 2014-ben meghívást kapott a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál Talent Campusára. A Berlinale Talent egyik végzett diákja. A Puzzle (2013) című filmben nyújtott debütálásáért két amerikai filmfesztiválon is elnyerte a legjobb női főszereplő díját. Jelenleg Los Angelesben él, ahol a The Actors Studio West megfigyelője is volt már. 2016-ban Los Angelesben létrehozta a J.U.S.T. Toys nevű újító, kísérleti színházi produkciós társulatot. Elismert alkotások producere és szereplője, többek között játszott a 2019-ben az Off-Broadwayt megnyitó Yuri Kordonsky rendezésében is. Az Aki nem vagyok első, egész estés filmje rendezőként, amelyet az IDFA-n a Dok Incubator is díjazta, mint készülőben lévő alkotást.

Alexandru Solomon az 1990-es évek elején tűnt fel fiatal operatőrként, és játékfilmek rendezése mellett dokumentumfilmeket is kezdett készíteni. Az első román filmesek közé tartozott, akik elkötelezték magukat a kommunizmus alatt kompromittálódott dokumentumfilmezés mellett; és mára ő az egyik vezető romániai politikai filmkészítő, aki jelen van a nemzetközi dokumentumfilmes színtéren is. Legújabb munkái nyilvános vitákat generáltak a dokumentumfilm közéleten belül betöltött funkciójáról, és hozzájárultak ahhoz, hogy a dokumentumfilm a közelmúltbeli történelem újragondolásának színterévé váljon megint. Korábbi munkája, a The Great Communist Bank Robbery (2004), amelyet az ARTE-n valamint a BBC4 rangos Storyville sorozatának részeként sugároztak, elnyerte a franciaországi Pessacban megrendezett Történelmi Filmek Nemzetközi Fesztiváljának legjobb filmjének járó díját, valamint a Documenta Madrid társadalmi értékekért járó díját. A Hideg hullámok (2007) című filmje a politikai történelem egyik hátborzongató fejezete, amelyet három hónapon keresztül játszottak a romániai színházakban. A Szabad Európa Rádió, a román közönség és a kommunista rezsim közötti imádat és gyűlölet történetét dolgozza fel. A Kapitalizmus a mi titkos receptünk (2010) egy új uralkodó osztály felemelkedéséről szól keleten (az ARTE és az RTBF számára készült a Média támogatásával). A Karlovy Varyban bemutatott Tarzan heréi (2017) utópiákról szól, és egy metaforikus dráma, amely a majmok és az emberek közös sorsát fonja össze.

Somogyvári Gergő Budapesten élő operatőr és dokumentumfilm-rendező. Gimnázium után fotózást és újságírást tanult, majd 2008-ban operatőrként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). Azóta játék- és dokumentumfilmes projekteken dolgozik operatőrként, miközben öt rövid, illetve középhosszú dokumentumfilmet rendezett, amelyeket nemzetközileg is bemutattak televíziókban és fesztiválokon. 2008-ban Csempelevél – Carta Azulejo című dokumentumfilmje elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját. A Fanni kertje az első egész estés dokumentumfilmje.

Jannik Splidsboel 1964-ben született, Koppenhágában és Rómában tanult filmművészetet. Az Európai Audiovizuális Vállalkozók (EAVE) intézményében szerezte diplomáját. Az 1990-es évek elejétől producerként dolgozik a RAI és a ZDF televíziós csatornáknak többek között művészeti, kulturális és ifjúsági programokon. 2004 óta egész estés és rövid dokumentumfilmeket is rendez. Filmjei számos nemzetközi elismerésben részesültek például a Berlinale és az IDFA filmfesztiválokon. Ő írta és rendezte az amerikai Bibliaiövezetben élő LGBTQ fiatalokról szóló Misfits című dokumentumfilmet, amelyet a dán filmkritikusok Bodil díjára is jelöltek. 2008 óta dramaturgi és művészeti konzultáns. Kreatív írást, pitchelést, filmkészítést és filmgyártást oktat.

Szabó András mérnök-informatikus a budapesti Code and Soda Kft. ügyvezető igazgatója, a Random Error Studio társalapítója. A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivállal együttműködésben megszervezésre kerülő Vektor VR társ-kurátora. 2016 óta producerként, alkotóként valamint technológiai szakértőként több immerzív projekt megvalósításában is közreműködött.

Takács Mária dokumentumfilm-rendező, videós újságíró, LMBTQ-aktivista. A rendszerváltás előtti évek leszbikus történeteiről szóló első dokumentumfilmjével, az Eltitkolt évekkel elnyerte a 11. Verzió közönségdíját, valamint az ERSTE Social Award-ot. A Meleg férfiak, hideg diktatúrák (2015), a Több mint egy kapcsolat (2016) és a Kapd el a ritmust! a sportvilág queer felforgatása (2020) című dokumentumfilmjeit számos hazai és külföldi filmfesztiválon vetítették. Bolba Márta evangélikus lelkészről szóló A Mandák ház lelkésze című filmjét (2019) a jelenlegi kormány kortárs politikai témája miatt pénzbüntetéssel sújtotta, de hazai mozikban, vallásos és civil közösségekben vetítették. Jelenleg A második aranykor... című részvételi, emberi jogi szappanoperán dolgozik és videós újságíróként folyamatosan dokumentálja Józsefváros történéseit. Újságírói tevékenységéért 2020-ban Hégető Honorka díjat, leszbikus feminista dokumentumfilmes munkásságáért 2023-ban Emma Goldman Snowball Award-ot kapott.

Tánczos Lilian 23 éves kezdő filmrendező Budapestről, a Lumiere Filmiskola hallgatója. Szereti a megfigyelő, szituatív dokumentumfilmeket, amelyek bemutatják az emberek mindennapi életét és kihívásait. Különösen érdeklik azok a dokumentumfilmek, amelyek animációval is dolgoznak, hogy vizuálisan gazdagabbá és kifejezőbbé tegyék a történetüket. Az egyik kedvenc filmje a Waltz with Bashir, egy animált dokumentumfilm az 1982-es libanoni háborúról.

Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilm-rendező, vágó, mentálhigiénés szakember, coach. A filmszakmában 2006 óta számos játékfilmes és dokumentumfilmes produkcióban dolgozott vágóként, scriptesként, rendezőként. 2017-ben bemutatták Egy nő fogságban című első egész estés dokumentumfilmjét, mely hatalmas nemzetközi sikert ért el. A SOTE-n és a Károli Gáspár Egyetemen folytatott tanulmányai során kezdett el a filmesek és kreatív szakemberek lelki egészségével foglalkozni, mely eredményeként munkatársaival létrehozta a The Well-being Center nevű filmes-mentálhigiénés központot, mely kifejezetten a film- és színházművészeti szakmában dolgozók lelki egészségének védelmére és szolgálatára fókuszál.

Nemanja Vojinović filmrendezőnek tanult a belgrádi Színművészeti Karon, ahol 2012-ben diplomázott a Where's Nadja című film társszerzőjeként, amit osztálytársaival közösen készítettek. Reality, Fuck Off című rövid dokumentumfilmjével helyi és nemzetközi fesztiválokon is nyert díjakat. Első, egész estés dokumentumfilmje a Las Distancias (2017) volt, a Bottlemen a második. Tagja a DokSerbiának, a szerb dokumentumfilmesek szövetségének.

Johanna von Websky spanyolt és anglisztikát/amerikanisztikát hallgatott a berlini Humboldt Egyetemen és a Sevillai Egyetemen. 2008-tól 2011-ig a berlini Világ Kultúráinak Házában projektkoordinátorként dolgozott a vizuális művészetek, film és új médiumok területén, elsősorban a filmre koncentrálva. Olyan filmfesztiválokat koordinált, mint a Première Brazil és a Wassermusik, valamint különböző kiállításokat kísérő filmvetítés-sorozatokat. Miután 2011-ben Münchenbe költözött, a Prix Jeunesse Internationalnál dolgozott, amely a világ legrégebbi gyerek- és ifjúsági televíziós fesztiválja. 2015-ben Johanna csatlakozott a DOK.fest München csapatához. 2015-től 2018-ig a filmes adminisztráció vezetője volt, 2019-től az igazgatótanács tagja mint asszisztens. A partnerekkel való kommunikáció és a projektkoordináció feladatait végezte. Kezdettől fogva a programbizottság állandó tagja, valamint a fesztiválhelyszínekért is felelős.

Helena Kelet-Európában dokumentumfilmes programokhoz nyújt tanácsadást, és a MIDPOINT Intézet programtanácsadója. Korábban hosszú ideig a prágai One World Fesztivál programigazgatója volt, valamint a dél-kaukázusi kreatív dokumentumfilmeket támogató képzési kezdeményezés, a CaucaDoc képzési programjának társvezetője. Helena számos filmfesztivállal dolgozott együtt, és zsűritagként működött közre Amszterdamban, Koppenhágában, Münchenben, Prizrenben és Tbilisziben.

Efthymia Zymvragaki a Barcelonai Egyetem Képzőművészeti karán szerzett mesterdiplomát művészeti produkciók és kutatás szakon, a katalán Institut d'Estudis Fotogràfics de Catalunya intézetében tanult fényképezést, valamint a görögországi Krétai Egyetemen pszichológiát. A 2020-as IDFAcademy és a Circle - Women's Doc Accelerator; továbbá a 2021-es Acció producció - Dones Visuals; a LIM Development Angels; és a 2022-es dok.incubator végzett diákja. Különösen érdeklik a társadalmi és nemi kérdések, és közel áll hozzá az összetett és kevésbé ismert valóságok személyes és érzékeny megközelítése. Az egyénen belüli és az emberek közötti intimitás tereit igyekszik feltárni. Társoperatőrként dolgozott Isabel de Ocampo Serás hombre című dokumentumfilmjén (2018), továbbá Angelo Orlando Rocco tiene tu nombre című játékfilmjének (2015) ő volt az elsőoperatőrje. 2015-ben Refrán címmel rövid dokumentumfilmet rendezett. A Függőlegesen esik a fény az első egész estés filmje.