Verzió..BLOG

A magyar LMBTQ+-közösség életében szerencsétlen módon vált meghatározó évvé 2021. A magyarországi rendszerváltás évtizedeiben soha nem látott módon bélyegezte meg a regnáló kormányzat a szexuális kisebbségeket. Az alapból sem sekély árkok tovább mélyültek, a legagresszívabb homo- és transzszexualitás elleni indulatok nyertek hivatalos validációt. Ilyen körülmények között debütált Bakony Alexa rendező több éven keresztül forgatott filmje, a Tobi színei, aminek nem kívánt keresztjévé vált az LMBTQ+-ellenes hangulat, és amely mégis tudattalanul vált egy árkok betemetésére képes munkává.

Az utóbbi években a magyar filmet is elérték a legfrissebb dokumentumfilmes műfajok és stílusirányzatok. Egyre több olyan alkotás készül, amelyek személyes, egyéni történetek megmutatására helyezik a hangsúlyt, középpontjukba gyakran az identitáskeresés, a traumák, a hétköznapi élet vagy akár a felnövés kihívásai állnak.

Francesco Montagner második egész estés filmje, a Fivérek, a férfiasság, a patriarchátus, az identitás és végzet kérdéseit vizsgálja. Egy intim és időtlen dokumentumfilm, amely három fiatal testvér körül forog, akik apjuk juhfarmján élnek. A rendezővel beszélgetünk.

A móló végében állok.  Teljesen egyedül. A nap lemenőben. Fúj a viharos hideg szél. Előttem a háborgó és örvénylő tenger sötétsége és kopársága. Az ég lassan egybefolyik a vízzel. Teljes félhomály uralkodik már.
Csak a hangok maradnak, ahogy a hullámok a móló cölöpeit verik kegyetlenül, a deszkák és kötelek egymásnak feszülése és recsegése.

A háború véres és erőszakos, azonban Alina Gorlova dokumentumfilmje, az Örökké esni fog (This Rain Will Never Stop) ennek egy kevésbé hangos oldalát mutatja be. A rendezőnek nem ez az első dokumentumfilmje, ami a háborút dolgozza fel, azonban ez az első, ami nemzetközi szintre emeli azt. A film Ukrajnától Németországon és Irakon keresztül Szíriáig kalauzolja a nézőt, és eközben háborús övezeteket, katonai parádékat, humanitárius missziókat, menekülttáborokat, kulturális és vallási szokásokat köt össze eddig nem látott módon.

Ada Ushpiz izraeli filmrendező dokumentumfilmje az izraeli palesztin gyermekek világába kalauzol el minket, három fiatal lány történetén keresztül. A gyermekek személyes történetein keresztül bepillantást nyerünk a palesztin kiskorúak világába, melyben a mindennapok része az erőszak, a megaláztatás, a katonákkal és telepesekkel való összeütközés. A film megmutatja, hogy szereplői hogyan találják meg a módját, hogy megbirkózzanak egy erőszakos konfliktus érzelmi kihívásaival.

2017-ben csupán pár hónap leforgása alatt vált a világ legsűrűbben lakott menekülttáborává a bangladesi Kutupalong. 700 ezer mianmari rohingya kényszerült rá, hogy ezen a mindössze 13 négyzetkilométernyi területen leljen otthonra, mivel szülőföldjükön, Mianmarban a népirtás várt volna rájuk. Az alkotás segítségével betekintést nyerhetünk a tábor lakóinak kegyetlenül nehéz mindennapjaiba. 

A Szaharov-díj kitüntetettje 2021-ben Alekszej Navalnij ellenzéki politikus és aktivista. A Szaharov-díjat az Európai Parlament 1988 óta ítéli oda az emberi jogokért és a gondolatszabadságért kiemelkedő tevékenységet végző egyéneknek vagy csoportoknak. 

A Hopej tartományban található Langfang Kína legszennyezettebb levegőjű városai közé tartozik. Hogyan próbál megoldást találni a Pekingtől mintegy 40 kilométerre fekvő város erre a sürgető, évente több mint egymillió kínai lakos korai halálát eredményező problémára? Az alkotás rávilágít az ügy komplexitására, megjelenítve a környezet- és egészségkárosító hatás mellett a kapcsolódó szociális, gazdasági és politikai tényezőket is, melyek a helyzetet közel megoldhatatlanná teszik.

Giedre Žickyte filmrendezőnő Litvánia szocialista időszakát kutatja dokumentumfilmjeiben: különös ellentétbe helyezi az individuumokat és a kisközösségeket a megváltoztathatatlannak tűnő államhatalommal szemben.