Verzió..BLOG

Észak-Korea híresen zárt társadalmát és politikai rezsimjét a világ többi részén misztikum és kíváncsiság övezi, mely érdeklődés oka részben a saját életünk realitásától oly drasztikusan eltérő valóság, amelyben az ország állampolgárai hétköznapjaikat töltik. 

Nelson Mandela az 1988-ban alapított Szaharov-díj első díjazottja volt, az 1963-1964-es tárgyalásáról szóló dokumentumfilmet az idei Verzió Az igazság nevében szekciójában vetítettük. 

Az Európai Parlament Szaharov-díját idén a belarusz ellenzék kapta meg a demokráciáért és a gondolatszabadságért folytatott küzdelmül elismeréseként. Andrei Kutsila rövidfilmje, a Falak, mely az idei Verzió programjában is szerepelt, a jelenlegi belarusz helyzettel, a rendőri erőszakkal és a bebörtönzött tüntetőkre váró hozzátartozókkal foglalkozik. 

A dokumentumfilm főszereplője egy fiatal aktivista, Silvia Sempeyu, aki a kenyai maszáj törzs tagjaként nőtt fel. Az ötgyermekes édesanya rendíthetetlenül küzd a törzsön belül élő leánygyermekek jogaiért, amely elsősorban az iskoláztatási egyenlőtlenségekre vonatkozik. Az erősen patriarchális berendezkedésű törzsben a lányok a legtöbb esetben még az általános iskolát sem fejezik be, és már nagyon fiatalon elrendezett házasságba kényszerítik őket. 

A 17. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál online díjátadó ceremóniáján november 20-án hat film alkotói vehettek át szimbolikusan díjat a három zsűri tagjaitól. A nemzetközi zsűrik tagjai különböző országokból jelentkeztek be online azért, hogy ismertessék döntésüket, és bejelentsék a  nyerteseket. Olvassátok el, hogyan véleményezték a zsűrik a nyertes filmeket! 

2014. szeptember 26-án este Guerreróban rendőrök és álarcosok megtámadták az Ayotzinapa Tanárképző Főiskola aktivista diákjait, akik éppen egy megemlékezésre tartottak. Az incidens során hatan életüket vesztették, huszonöten megsérültek, negyvenhárman pedig eltűntek. A Vivos (2020) az esemény az érintettek családtagjaira gyakorolt hatását mutatja be.

A 17. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál utolsó hétvégéje közeleg, de még mindig maradt néhány napotok arra, hogy bepótoljátok, ha valamit nem láttatok, és levadásszátok a rejtett kincseket. A fesztiválnyertes, Berlinben, Cannes-ban és Rotterdamban is bemutatott filmeket egyelőre biztosan nem lehet máshol megnézni itthon, tehát érdemes időt keríteni még egy-két utolsó házimozizós estére. Nyolc filmet ajánlunk!

A történet egy svéd kisvárosba kalauzolja el a nézőket. Lessebo egy teljesen átlagos dél-svédországi település. Az élet lassú ütemben zajlik ezen a vidéken, a környék csendes és nyugodt, a város szélén lévő papírgyár távoli képe és a végtelen erdők uralják a látképet. Lindy Larsson számára sokat jelent Lessebo városa, hiszen itt élt gyermekkorában. A környékhez a gondtalan játékon, az erdei kirándulásokon és a svéd tavak hűsítő vizein kívül azonban fájó emlékek is társulnak.

Ha megkérnének minket, foglaljuk össze röviden, hogy mit tudunk Kubáról, legyünk őszinték, valószínűleg a következő választ adnánk: gyönyörű, színes, 50’es évekbeli amerikai autók, hamisíthatatlan kubai hangulatú dallamok, és a híres szivar. Az első név, ami eszünkbe juthat, Fidel Castroé lehet, ezenkívül még el tudnánk helyezni földrajzi fekvése alapján, azaz, hogy a Karib-tenger szigetei közé tartozik, valamint talán a főváros neve is eszünkbe juthat, a 2,2 millió lakossal bíró Havanna.

A koronavírus-járvány kitörése miatt lezárt Wuhanról szóló film, a 76 nap nyitja az idei Verzió Filmfesztivált. Az rendezőjével a forgatás nehézségeiről, a hatósági akadályokról és járvány, illetve a járványkezelés bemutathatóságáról beszélgettünk.