Közelebbi térségünk, Kelet-Európa tavaly november óta nem lett derűsebb hely, ennek ellenére vagy éppen ez okból a Verzió idei magyar versenyprogramjába válogatott alkotások egytől egyig erőt, reményt adnak közönségüknek. A magyar versenyprogram hívószavai – minden nehézség, kilátástalanság dacára – a talpra állás, a helytállás, a túlélésért vívott küzdelem lehetnének, amelyek egyaránt érvényesek társadalmi téren, a mély nyomorban, az előítéletek szorításában, történelmi síkon, a holokauszt sötét árnyékában, és pszichológiai vetületekben, az emberi élet normatív kríziseiben, mint a felnőtté válás, vagy olyan előre nem látható válsághelyzetben, mint egy halálos betegség.
A Fanni kertjében egy idős hajléktalan ember fogad be egy vidéki kirekesztő, ellenséges közegből a fővárosba menekült transzszexuális nőt, egy hórihorgas szubkulturális influenszert. Nehéz elképzelni egymástól távolabb eső világokat, értékrendeket, mint kettejüké; a dokumentumfilm megrendítően mutatja be, hogy a szeretet, az elfogadás áthidalhat társadalmi szakadékokat és egymásra tudnak támaszkodni, segítenek egymásnak. A Keltetőben egy fiatal nő önállósodási törekvéseit követjük nyomon, ahogy különös munkájára támaszkodva megpróbál elszakadni fojtogatóan rátelepedő szüleitől, kialakítani saját identitását és egy párkapcsolatban megtalálni boldogságát. Az Aki még lehetek egy kamaszkorától kezdve sokáig szexrabszolgaságban tartott fiatal nő gyermekei visszaszerzéséért vívott küzdelmét mutatja be. A Szabadítóban egy egykori drogfüggő bűnöző a börtönben töltött évek utáni újrakezdését láthatjuk, hogyan keresi Istent és a szerelmet. A Habiszti egy roma fiú érvényesülésért vívott harcába enged betekintést. A válogatás egyetlen történelmi dokumentumfilmje, a Mindhalálig a múltban veszi szemügyre azokat az emberi habitusokat, személyiségvonásokat, amelyek politikai határhelyzetekben az egyes ember döntéseit befolyásolják, mitől vált a holokauszt időszakában valaki embermentővé, más tömeggyilkossá, hogyan hozza ki valakiből a másokért tenni akarás felelőssége életveszélyes helyzetben a vagány színészt, másból pedig a törvények összeomlása, a kollektív hisztéria a szadista vadembert. Végül némileg más megközelítésben, a társadalmi, politikai, történelmi kereten kívül, egzisztenciális síkon kutatja a túlélésért vívott harcot a Nem halok meg, amely egy sikeres és jómódú művészeti kurátor súlyos rákbetegségének testi-lelki következményeit, kezelésének gyötrelmes hónapjait intim közelségből figyeli meg.
A versenybe válogatott filmek nem csupán égetően fontos témáikkal, fantasztikus karaktereikkel és drámai történeteikkel, hanem a dokumentumfilmes formanyelv következetes, magas színvonalú, helyenként kifejezetten kreatív használatával tűntek ki a mezőnyből. A Verzió idei magyar versenyfilmjei ismét bebizonyítják, hogy a hazai filmiparban mutatkozó válság ellenére a dokumentumfilmesek kitartanak, dolgoznak, művészi és társadalmi felelősségük tudatában reflektálnak mindannyiunk közös ügyeire, múltra, jelenre, jövőre.
Pozsonyi Janka, Stőhr Lóránt, Vincze Teréz
A magyar verseny válogatói
