Hogy is volt?
A nagymamám egy Olympus fényképezőgéppel dokumentált egész életemben, és nemrég nekem ajándékozta az összes fotóját. A képeit nézve, rájöttem, hogy a közös múltunkat mindig is magától értetődőnek vettem és hogy nagyon kevés emlékem van róla. Óvodás koromig a nagymamám és a szomszédja neveltek Egerben kisebb nagyobb megszakításokkal, míg a szüleim az Egyesült Államokban próbáltak új életet kezdeni.
Miután újra összeköltöztem a szüleimmel, eltávolodtam tőlük, és soha nem foglalkoztam életemnek ezzel az időszakával. Ez a dokumentumfilm egy kísérlet arra, hogy újra kapcsolatba kerüljek velük, miközben közösen próbáljuk összerakni gyerekkorom idővonalát és próbáljuk megérteni azokat a döntéseket, amelyek azt eredményezték, hogy külön éljek a családom többi tagjától.
Dorottya nemrég szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mester szakán (DokMA). Diákfilmjei a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon (ZSIFF), az Országos Független Filmfesztiválon (MAFSZ) és a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon voltak láthatók. Dorottya munkássága a dokumentumfilm és a kísérleti film határmezsgyéjén áll, gyakran egyszemélyes stábként forgat, illetve ül a kamera elé, mint szereplő. Munkáiban gyakran absztrakt és diverz elemeket használ (mobil felvétel, fotó, házi videó), melyekkel mélyen személyes témákat dolgoz fel.
