Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla díjas filmrendező. Készít játék- és dokumentumfilmeket egyaránt, amelyeket rangos fesztiválok válogatnak programjaikba. (FIPA Biarritz, Karlovy Vary, Cairo International Film Festival, Visions du Réel Nyon, Prix Europa Berlin, Cinéma du Réel Paris, Golden Gate International Film Festival San Francisco, Dok-Leipzig). Számos nemzetközi díj birtokosa: hat alkalommal nyerte el a Magyar Filmszemle fődíját, ötször a Magyar Filmkritikusok Díját. Filmjeit közel 50 országban vetítették különböző televíziós csatornákon és mozikban. Olyan alkotásai, mint a Ballagás, Kölyköd voltam, Ítéletlenül, Meddő, Szívügyem, Tehetetlenül, Sejtjeink, Puskás Hungary széles körben ismertek.
Almási Tamás professor emeritus a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol korábban maga is végzett. 1999 óta tanít és vezet osztályokat. Tisztelői szerint iskolateremtő művész és tanár. A Dokumentumfilm-rendező DokMa és a nemzetközi DocNomads mesterprogramok megálmodója és egyik létrehozója. Magyar és külföldi tanítványai jelentős fesztiválokon szerepelnek sikerrel, akik mára a filmes szakma ismert és elismert szereplőivé váltak.

Ruth Beckermann bécsi születésű rendező, forgatókönyvíró. Those Who Go Those Who Stay című filmje 2014-ben az osztrák Diagonale fesztiválon megnyerte a dokumentumfilmek versenyét. Két évvel később ugyanezen a fesztiválon a The Dreamed Ones című filmjével aratott sikert. A Jó estét, Mr. Waldheim! A 2018-as Berlinalén nyert a dokumentumfilmek között, ebben az évben az osztrákok Oscar-díjra is nevezték az alkotást. A Mutzenbacher 2022-ben az 'Encounters' szekciót nyerte meg a Berlinalén.

Bíró Danijar a londoni UCL-en szerzett BA társadalomtudományok diplomát, majd videós újságíróként kezdte pályafutását a Partizánnál. Az orosz-ukrán háborút személyes történeteken keresztül feldolgozó portré-sorozata szakmai díjban részesült. Idén készült el a Dalok a Nép Szigetéről című diplomafilmje a Goldsmiths MA dokumentumfilm képzésen.

Adelina Borets forgatókönyvíró és rendező, az ukrajnai Mariupolban született. A varsói Filmfőiskolán rendezést a Wajda filmiskolában forgatókönyvírást végzett, jelenleg a katowicei Krzysztof Kieślowski Filmiskola rendezői mesterképzésén védi diplomamunkáját. Debütáló dokumentumfilmje, a The Wormwood Star (2018) elnyerte a 15. EKOFILM Nemzetközi Ökológiai Fesztivál nagydíját és a közönségdíjat, valamint a Golden Frames fesztivál nagydíját. Az Eden House (2021) című filmet a katowicei Coal Film Fesztiválon a legjobb játékfilmnek választották.

Natalie Chkhartishvili georgiai filmes szakember, aki a társadalomtudományok területén szerzett diplomát. Jelenleg a Chai Khana nevű dél-kaukázusi online médiaplatformnál dolgozik, amely a különböző nézőpontokat és társadalmi kérdéseket feltáró kreatív dokumentumfilmek készítését támogatja. Natalie több mint ötéves tapasztalattal rendelkezik film- és médiatartalmak terjesztése és fundraising stratégia terén. Az elmúlt két évben a cseh Institute of Documentary Film által indított KineDok alternatív filmterjesztő hálózat georgiai csoportját koordinálta, melyet országukban a Chai Khana működtet. Natalie részt vett a 2024-es Berlinale Talents Market Studio közönségszervezői programjában, és ösztöndíjasa volt a Nemzetközi Dokumentumfilm Szövetség Getting Real programjának.

Dan Radu Curean dokumentumfilm-rendező, operatőr, producer és forgatókönyvíró. Munkássága során számos díjat nyert, jelenleg a Román Televíziónál dolgozik operatőrként és kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanít Film és Média szakon.

Czira Sára két évtizede dolgozik játékfilmeken első asszisztensként. Számos kiemelkedő filmben dolgozott, mint a Dealer (2004), a Taxidermia (2006), a Womb (2010) és a Csak a szél (2012). Az utóbbi években az emberi jogokkal és toleranciával foglalkozó performanszokban és képzőművészeti projektekben vett részt, és első rendezésén dolgozott, az HBO koprodukciójában készült Cabin Pressure (2024) című dokumentumfilmen.

Sissel Morell Dargis litván és spanyol szülők gyermekeként született Koppenhágában. Egyetemen filmet és médiát tanult Dániában és Kubában. Később olyan közösségi alapú szociális programokat vezetett mint a Rochina by Rochina, amely a brazil favellákban élő fiatalokkal foglalkozik. Készített dokumentumfilmeket Argentínában és Kubában, valamint városi művészetre összpontosító fotográfiával is foglalkozik. Első egész estés alkotása a Balomania (2024), amely a koppenhágai CPH:DOX-on debütált.

Max Duncan brit rendező, újságíró és operatőr. Munkáit többek között a BBC, az Al Jazeera, a PBS és a New York Times is bemutatta, és olyan galériákban állították ki, mint a Tate Modern. Jelenleg Madridban él, de korábban egy évtizedig Kínában élt. Folyékonyan beszél mandarinul és spanyolul. A Logan and Yaddo ösztöndíjasa, és olyan szervezetektől kapott támogatást, mint a Pulitzer- és a Ford Alapítvány. Down from the Mountains (2018) című félórás filmje World Press Photo-díjat nyert.

Fuchs Máté dokumentumfilm-rendező, aki 2019-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Rendezőként és operatőrként különböző filmekben, dokumentumfilmekben és egyéb művészeti projektekben dolgozott. Emellett MA diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen irodalom- és kultúratudomány szakon, ahol filmelméletet, filmtörténetet és szerkesztői ismereteket is tanult.

2023-ban készült el Keltető című egészestés, kreatív dokumentumfilmje az NFI támogatásával. A film elnyerte a “The Docs in Progress Award” díjat az Astra Film Lab pitch versenyén 2021-ben, valamint szerepelt a Sundance Documentary Fund program shortlistjén.

Alapító tagja a Magyar Dokumentumfilmes Szövetségnek (MADOKE), a FreeSzfe Egyesületnek, valamint a Szendvicsbár közösségi térnek és alkotóközösségének. 2022 óta társkészítője A megtervezett valóság című kulturális magazinműsornak a Tilos Rádión.

Ida Marie Gedbjerg 1990-ben született, rendező és antropológus. A Doc Nomads nemzetközi filmiskolát 2017-ben végezte el. Saját projektjei mellett tanít a Station Next nevű ifjúsági filmiskolában. Első dokumentumfilmje a Qamar (2015), amely egy transznemű menekült küzdelmeiről szól, elnyerte az első díjat a 2017-es Slemani Nemzetközi Filmfesztiválon. Diplomafilmjét az In the Clouds (2018) című alkotást a 2018-as DocLisboa fesztiválon bemutatták.

Gyöngyösi Lilla 1992-ben született Budapesten. Kulturális újságíró, kritikus, a Filmtekercs főszerkesztője, a Litera szerkesztője. Rendszeresen jelennek meg írásai a Filmvilágban és a Filmtetten is.

Sareen Hairabedian örmény-jordániai dokumentumfilmes, jelenleg az Egyesült Államokban él. Intim, megfigyelő filmes stílusával az alulreprezentáltak el nem mondott történeteit örökíti meg. 2016-ban HAI Creative néven produkciós céget alapított, amelyen keresztül nemzetközi koprodukciókban vesz részt, és olyan szervezetekkel és műsorszolgáltatókkal dolgozik együtt, mint a Sesame Workshop, az HBO, és a Wounded Warrior Project. Az Édes otthonom (2024) az első egész estés dokumentumfilmje.

Haragonics Sári a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett dokumentumfilm-rendező mesterszakon. Alapszakos diplomáját az Egyesült Királyságban szerezte, média szakon. Diplomafilmje, a Szembenézés megnyerte a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál ZOOM-IN versenyét 2015-ben. Első egész estés dokumentumfilmje, a Anyáim története (társrendező: Dér Asia) a Hot Docs Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon debütált 2020-ban, és számos fesztiválon mutatták be világszerte. Sári jelenleg újabb dokumentumfilmje, a Szia, Sári! befejezésén dolgozik, amely a családi dinamikák és az őseinktől örökölt minták megértéséről szól. Filmjeivel részt vett többek között a ZagrebDox Pro, az Astra Film Lab, a Docu Rough Cut Boutique és a Documentary Campus Masterschool programjaiban. Doktori kutatásában a részvételi videó hatásait vizsgálja a társas kapcsolatainkra. Az ELTE Média és Film szakán oktatóként is dolgozik.

Małgorzata Imielska lengyel dokumentum- és játékfilm rendező és író. All for My Mother (2019) című filmje a 2020-as IFF Dhaka keretén belül megnyerte a legjobb rendezőnek és a legjobb filmnek járó díjat. A Szerelem és üres szavak (2018) szintén számos elismerést kapott, többek között a hongkongi IFF nagydíját, az újdelhi IFF legjobb dokumentumfilm díját, a kalkuttai Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női filmjének járó díjat, valamint az Ekran torontói lengyel filmfesztivál legjobb dokumentumfilmjének járó díjat.

Kádár Hanna Sára 2022-ben diplomázott a pozsonyi VSMU-n dokumentumfilm-rendezőként. Miután, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet ért kormányzati támadások miatt, félbehagyta budapesti tanulmányait. A 'Látogatások Mamajénál’ című filmmel vette át a diplomáját, a filmben egy számára fontos témával, a generációk közötti kapcsolatokkal foglalkozik. Nagycsaládból származik, gyerekkora óta szereti megfigyelni a családi dinamikákat. Érdeklik a családok funkcionális és diszfunkcionális kapcsolódásai, megközelítése intim bepillantást nyújt bonyolult helyzetekbe, ítélet nélkül. ‘Szuterén’ című kisfilmjét 2021-ben vetítette a Verzió a freeSZFE szekció keretében. 2023-ban a FIPADOC-on a Young European Stories szekció zsűritagja volt. Jelenleg témát keres, hogy az egyetemről kikerülve elkezdhessen dolgozni első nem iskolai keretek között készült dokumentumfilmjén.

Kékesi Attila dokumentumfilm-rendező és operatőr. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) szerzett operatőri (1996), illetve rendezői diplomát (1999). Ugyanitt doktorált és habilitált. DLA diplomamunkáját a dokumentumfilm-rendezők etikai felelősségéről írta. 2001 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2023 óta egyetemi tanárként. A Dokumentumfilm-rendező MA osztály osztályvezetője (Almási Tamással közösen), a nemzetközi DocNomads Joint Master program magyarországi szakmai vezetője, illetve az SZFE Doktori Iskolájának DLA programvezető-helyettese.
Filmes pályafutása során rendezőként eddig mintegy 15 filmet készített, de számos filmnek volt operatőre, vágója, producere. Főbb munkái: „A kor szelleme” (1998), „A forradalom arca – Egy pesti lány nyomában” (2006), „Motalko – Egy benzinkút krónikája” (2011), „A börtön ablakában” (2012), „Közel Capához” (2014), „A virtuóz” (2016). Operatőrként: „tititá” (2015, rendező: Almási Tamás). Vágóként: „Az út vége” (2003, rendező: Almási Tamás). Filmjeit számos fesztiválon mutatták be, illetve díjazták. 2010-ben „Balázs Béla-díjat” kapott.

Anja Koprivšek a zágrábi Színművészeti Akadémia dokumentumfilm-rendező szakán szerzett diplomát. Első filmje, az I Love (2021) a Doclisboa filmfesztiválon debütált, majd bemutatták a ZagrebDox, a Pula Filmfesztiválon az STIFF filmfesztiválon is. A Croatian Film Days 2022-es kiadásán őt választották a legjobb harmic év alatti rendezőnek, ugyanebben az évben a Bistre Reke fesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat is megnyerte. 2022 és 2024 között koordinátorként dolgozott a CIRCLE Women Doc Accelerator-nál, ahol női és nem bináris rendezőknek, producereknek tartanak képzéseket.

Eva Križková a pozsonyi VŠMU Film és Televízió Karának filmtudományi szakán szerzett diplomát. Társalapítója a Filmtopia forgalmazó cégnek és a Kinečko folyóiratnak, ahol 10 évig főszerkesztőként dolgozott. Jelenleg a szlovákiai One World Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál igazgatójaként dolgozik, és nemrég mutatta be Birdhill című első egész estés dokumentumfilmjét. Tagja a Szlovák Dokumentumfilm Szövetség elnökségének.

Askold Kurov 1974-ben született Üzbegisztánban. A moszkvai Marina Razbezhkina Filmiskolában szerzett diplomát dokumentumfilm-készítésből. 2012-ben ő volt az egyik rendezője a díjnyertes Winter, Go Away! című dokumentumfilmnek. Későbbi filmjei, a Leninland (2013), a Children 404 (2014) és A per (2017) szintén sikeresek voltak és számos fesztiválon vetítették őket. Munkái a kortárs Oroszország emberi jogi viszonyaival és társadalmi konfliktusaival foglalkoznak.

Az 1970-ben Mariupolban született Svitlana Lishchynska több mint huszonöt évig dolgozott Ukrajna legnagyobb televíziós csatornáinál. 2014-ben új fejezetet nyitott az életében és forgatókönyvírással és filmkészítéssel kezdett el foglalkozni. Első dokumentumfilmes munkája az Invisible Battalion (2017) című antológiafilmben volt, ahol Alina Gorlovával és Iryna Tsilykkel az orosz megszállás ellen harcoló ukrán nők történetét örökítették meg. Egy kissé idegen (2024) című alkotása az első egész estés dokumentumfilmje, amely személyes történetén alapul.

Marton Krisztián 1989-ben született Szegeden. Tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán és a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakán végezte. Forgatókönyvíróként számos magyar sorozat szkriptjét jegyzi, a Margó-díjra jelölt Bőgőmasina az első regénye.

Meggyes Krisztina magyar rendező, producer és impact producer. 2015-ben szerezte meg mesterdiplomáját Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dokumentumfilm-rendező szakán. Jelenleg doktori tanulmányokat is folytat, kutatási területe a dokumentumfilmek társadalmi hatása és etikai kérdései, amellyel kapcsolatban kurzusokat tartott a nemzetközi DocNomads osztály hallgatóinak az SZFE-n.
Számos rangos nemzetközi fórumon és képzésen vett részt, többek között az IDFAcademy-n, a Documentary Campus Masterschool-on, a DOK Co-Pro Marketen és a Doc Society Impact Distribution Essentials Lab programjában.
2017-ben társalapítója lett a budapesti Little Bus Production-nek, amely elsősorban fiatal tehetségekre fókuszál mind a dokumentum-, mind a fikciós filmek területén. Első két nagyjátékfilmjük, a Nagykarácsony és a Nyugati nyaralás 2021-ben és 2022-ben a legnézettebb magyar filmek lettek a mozikban.
Jelenleg több egész estés dokumentumfilmet is gyártanak, főként nemzetközi koprodukcióban. Ilyen például a magyar-francia Under the Dance Floor, amelyet a Sundance és a CNC támogat, valamint a magyar-szlovák My Father’s Daughter, a Nemzeti Filmintézet és a Kultminor (SK) támogatásával. Legújabb alkotásuk, a dán-magyar The Lost Notebook, a Dán Filmalap támogatásával készült,2024-ben debütált a CPH:DOX fesztiválon és most látható az idei Verzión is.

Filmkritikus, filmes újságíró. 2004-től az Index kultúra rovatának a munkatársa, az akkor alakuló Cinematrix egyik alapítója. 2005-től a Pesti Estben és a Pesti Műsorban jelentek meg filmes írásai. 2006 és 2015 között az Origo Filmklub filmkritikusa, 2022-ig a Filmklub podcast munkatársa. A BIFF (Budapest International Film Festival) programming csapatának tagja, moderátorként dolgozott a Budapest Ritmónak és a Verzió Filmfesztiválnak. Jelenleg a Revizornak ír filmkritikákat.

Miklós Ádám a magyarországi Arrabona Studio társalapítója, filmjei emberközpontú történeteket mutatnak be. Első filmje, a Dolma Lányai, a Nepálban élő szerzetesnők életébe enged betekintést. A Menla Hagyatéka című dokumentumfilmje az Indiában élő tibeti orvosok mindennapjait tárja fel, míg A magyar nóta belga mestere egy vak belga cigányzenész útját követi, ahogyan mesterévé válik a magyar nótának. Miklós filmjeiben nemcsak rendezőként, de operatőrként és vágóként is közreműködik. Legújabb dokumentumfilmje, a Mélypont Érzés, a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült, és a 2024-es Varsói Filmfesztiválon mutatkozott be.

Mikulán Dávid intermédia-művész és filmkészítő, diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett. Filmeket már tizenkét éves kora óta készít. Művészetére hatással volt a gördeszkázás, a punk zene, a fluxus művészeti irányzat és különböző kísérleti zenék. Munkáinak középpontjában a nyilvános terek és a társadalmi struktúrák kapcsolata áll. Mint önkéntes és filmkészítő dolgozott együtt emberi jogi és civil szervezetekkel is.

Anna Mkrtumyan egy Artsakhból származó dokumentumfilmes. A Bars Media független dokumentumfilm-stúdió tagja volt Örményországban. Jelenleg a DocNomads Joint Masters Programban dokumentumfilm-készítésből szerez mesterdiplomát. Mkrtumyan munkája során elsősorban arra törekszik, hogy bemutassa a hazájában uralkodó helyzetet, felhívja a figyelmet a háborús övezetben tapasztalható igazságtalanságokra és harcokra.

Nagy Eszter számos nemzetközileg is elismert magyarországi produkcióban dolgozott már mint colorist. Miután Los Angelesben és Új-Zélandon szakmai tapasztalatot gyűjtött, 2014-ben megnyitotta saját posztprodukciós stúdióját, a Karmazin Filmet. Olyan filmeken dolgozott, mint az Oscar-díjas Mindenki (2016) a Tiszta szívvel (2016) a Szerdai gyerek (2015) a Drifter (2014) című dokumentumfilm és a nagysikerű HBO-s Aranyélet (2015-2018). A Cabin Pressure (2024) rendezői debütálása.

Maja Novaković jelenleg Szergej Paradzsanov örökségét kutatja doktori tanulmányai keretében.Then Comes the Evening című filmje a 2019-es Visions du Reel fesztiválon debütált és mint a Full Frame Documentary fesztivál nyertese, Oscar-díj jelöléssel is rendelkezik. Több mint ötven díjat kapott és több mint százharminc fesztiválon bemutatták. Novaković a Sarajevo Talents és az IDFAcademy programjain is részt vett.

A Filmhu újságírója, szerkesztője, podcast-műsorvezetője. Diplomáját az ELTE Filmelmélet-Filmtörténet mesterszakán szerezte, majd évekig a Daazo, a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválért is felelős cég munkatársa volt. Rendszeresen vesz részt hazai és nemzetközi filmfesztiválokon, budapesti filmes események és vetítések szervezésében. Legújabb projektje a Kontra, egy alternatív filmforgalmazó társulás.

Püsök Botond Kolozsváron diplomázott filmrendezőként a Sapientia EMTE Filmművészet, Fotóművészet, Média szakán. 2016-ban az Angela című dokumentumfilmje legjobb rendezői díjat nyert az Astra Nemzetközi Filmfesztiválon, valamit a DocuArt Filmfesztiválon. Tanulmányait tovább folytatva, 2020-ban diplomázott a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mesterszakán. Első egész estés dokumentumfilmjét, a Túl közelt (Too Close) a Szarajevói Filmfesztiválon mutatták be 2022-ben, az Astra Filmfesztiválon pedig elnyerte a legjobb nemzetközi dokumentumfilmnek járó díjat. Fő érdeklődési területe a kreatív- és megfigyelő dokumentumfilm, az emberi jogokra fókuszáló karakterközpontú történetek, és az emberiesség határainak feltárása kihívással teli élethelyzetekben.

Révész Bálint számos filmes szervezet alapítója, a Gallivant Film, a Roughhouse Project, a Kontra és a Kulturlink mind az ő nevéhez kapcsolódnak. Filmjei középpontjában megosztó témák állnak és aprólékos munkával készülnek. Első dokumentumfilmje a Nagyi Projekt (2017) hét évig készült és több díjat is megnyert. Révész a KIX rendezője és producere.

Rubi Anna 1988-ban született Egerben. Táncművészként kezdte pályafutását, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) média designt, és a Zürichi Képzőművészeti Egyetemen Transzdiszciplináris művészeteket tanult. 2015-ben web-dokumentumfilmet forgatott addis ababai urbanizáció és köztéri művészet viszonyáról ‘Új virág’ címmel. ‘A birodalom utolsó napja’ című rövidfilmje 2017-ben debütált a Raindance Filmfesztiválon. A 2017-2022 közötti időszakban a Társaság a Szabadságjogokért munkatársaként főként fogyatékkal élő közösségekkel, aktivistákkal dolgozott rövid dokumentumfilmeken és kampányokon. Az életed nélkülem az első egész estés munkája, amit 2024 augusztusában a Szarajevói Filmfesztiválon mutatták be, ahol a film elnyerte dokumentumfilmes versenyszekció Emberi Jogi díját.

Alex Shiriaieff az európai dokumentumfilmes piac tapasztalt szakértője, aki közel 30 éves tapasztalattal rendelkezik a posztszovjet térségre és Kelet-Európára összpontosító dokumentumfilmek gyártásában és rendezésében. Az elmúlt 10 évben Alex a B2B Doc - Baltic to Black Sea Documentary Network operatív vezetője és vezérigazgatója volt. Ez idő alatt számottevő tapasztalatot szerzett az érzékeny történetekkel és sérülékeny régiókkal való közreműködésben, és valódi hatással rendelkező eredményeket ért el. Jelenleg Alex egy svédországi székhelyű produkciós cég, az EuroArctic Media Group vezető producere, amelynek munkatársai az összes északi és balti országban megtalálhatók. A cég kreatív dokumentumfilmeket készít mozis forgalmazásra, valamint ismeretterjesztő tartalmakat globális televíziós és streaming platformok számára. Alex különleges szakértelme, hogy zökkenőmentesen képes hidat képezni két világ - a Kelet és a Nyugat - között. Ez lehetővé teszi számára, hogy olyan erőteljes, releváns és aktuális filmeket mutasson be, amelyek széles nemzetközi közönségre találnak. Az általa vezetett EuroArctic Media Group kiváló színvonalat képvisel a gyártásban, emellett pedig az általuk létrehozott filmek minden egyes képkockájukkal a szólásszabadság és a demokratikus értékek mellett szállnak síkra.

Alina Simone Ukrajnában született újságíró és filmrendező, akinek munkái többek között a New York Times, a Wall Street Journal és a Guardian Long Read hasábjain jelentek meg. Cikkei szerepeltek a The Atlantic, az NPR és a Rolling Stone sikerlistáin. Egy esszégyűjtemény és egy regény szerzője, a Yale Egyetemen oktatott is mint szerző. Elnyerte az Andrew Berends Filmösztöndíjat, az NYSCA/NYFA Filmösztöndíjat és a Mountainfilm Emerging Filmmaker Fellowship ösztöndíját is. A Fekete hó (2024) az első dokumentumfilmje.

Marta Smerechynska (1997) ukrán dokumentumfilmes. A kijevi I.K. Karpenko-Kary Egyetemen, a párizsi La Fémisben, valamint a DocNomads mesterképzésen szerzett diplomát. Filmjeit több mint 30 fesztiválon vetítették, többek között a Visions du Réel, a Szarajevói Filmfesztivál, a DMZ Docs, a PÖFF Shorts és a FipaDoc fesztiválokon. Marta első egész estés dokumentumfilmje az apácává lett nővérével való újbóli kapcsolatteremtésre összpontosít, az új otthonában – egy távoli női kolostorban Nyugat-Ukrajnában – zajló élet feltárásával. Az utóbbi időben Marta filmjeiben az ukrán háborús tapasztalatok különböző aspektusainak bemutatására törekszik.

Somogyvári Gergő Budapesten élő operatőr és dokumentumfilm-rendező, jelentős fotós és újságírói háttérrel. 2008-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) operatőrként, 14 éve foglalkozik játék- és dokumentumfilmezéssel. Operatőrként számos különböző projektben dolgozott, és öt dokumentumfilmet rendezett, amelyeket nemzetközileg is bemutattak televíziókban és fesztiválokon. A Fanni kertje című első egész estés dokumentumfilmje egy transznemű személy küzdelmét vizsgálja a kortárs magyar társadalomban, premierje a 2023-as Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon volt. A film elnyerte a Legjobb dokumentumfilm díját és a Közönségdíjat a 20. Verzió Filmfesztiválon.

Marek Šulík studied documentary film direction at the Academy of Performing Arts in Bratislava. After finishing his studies, he established himself primarily as an editor of documentary films that received worldwide acclaim at important festivals. He collaborated on feature projects directed by Peter Kerekes (66 seasons, Cooking History, Velvet Terrorists), Martin Kollár (October 5), Viera Čákanyová (FREM, White on White), Filip Remunda (Czech Journal, Meet the Movie), and many more. In addition, he worked on his own directing projects. His work includes films with social themes, educational films, portrait work, ethnographic documentaries, and films that work with found footage.

Surányi Judit rendező szociológusként és kulturális antropológusként végzett Amszterdamban az UvA-n és Budapesten az ELTE-n. A Tiszta Románc című dokumentumfilmje a 34. Magyar Filmszemle dokumentumfilm rendezői fődíjat, a Diákzsűri oklevelét és Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál rendezői díját nyerte 2003-ban. Fő profilja a különböző társadalmilag érzékeny témák személyes közelségből való bemutatása és az ezekről való tabumentes diskurzus katalizálása. 2014 óta vezeti a Rehab Critical Mass mozgalmat, mely a világon először szervezett több ezer fős felvonulást, hogy láthatóvá tegye a különböző fogyatékossággal élő emberek életminőség javításának igényét. Itt ismerte meg a Nyomik című filmjének szereplőit, akikkel az évek alatti együttműködés során barátság alakult ki. Mozgóképes alkotómunkája mellett rendszeresen vesz részt színházi és táncművészeti előadások létrehozásában szakértőként és alkotótársként. Középiskolákban tart előadásokat és vezet beszélgetéseket, ahol a tabumentes kommunikáció és élménymegosztás eszközeivel dolgozik, amelyek gyakran a filmjeihez és kulturális tevekénységeihez kapcsolódnak.

Sarah Ticho többszörösen díjazott alkotó, stratégiai koordinátor, vállalkozó, aki munkájában az egészséggel, a jóléttel és az immerzív storytellinggel foglalkozik. Több XR-élménynek is rendezője, köztük a SOUL PAINT-nek is. A Rosario Dawson színész és aktivista által narrált alkotás több nemzetközi elismerést is szerzett, többek között az SXSW zsűri különdíját, valamint a ‘Best Health and Wellness at The Games for Change’ díjat is megnyerte 2024-ben.

Ugrin Julianna – EFA-díjra jelölt producer, a magyar és nemzetközi piacra szánt kreatív dokumentumfilmekre specializálódott Éclipse Film alapítója. Az általa készített filmek, mint például az Egy nő fogságban, Könnyű leckék, vagy A monostor gyermekei, olyan fesztiválokon kerültek vetítésre, jelölésre és díjazásra, mint a Sundance, IDFA, Locarno, Hot Docs vagy Sheffield. Juliannát lenyűgözi az élet valósága, amely arra ösztönzi, hogy magas minőségű dokumentumfilmeket készítsen. Doktori fokozatát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte, ahol tíz éve tanít a dokumentumfilm mesterszakon. 2019-ben a cannes-i Producers on the Move programba választották. Az EURODOC és az EAVE programjain részt vett, a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének elnöke, a DAE igazgatótanácsának elnöke, és az Európai Filmakadémia tagja.

Soghakat Vardanyan 1993-ban született az örményországi Jerevánban. Vardanyan hivatásos zenész, 2014-ben a Jereváni Komitas Állami Konzervatórium zongora szakán szerzett diplomát. 2017 óta improvizációkat játszik és tagja lett a Contemporary Sound Orchestra of Yerevan-nak. Részt vett az EurasiaDoc Armenia és a DocTrain Armenia workshopokon, utóbbin az orosz filmrendező és producer Marina Razbezhkina volt a mentora. A 1489 (2023) első filmje.

Chloe díjnyertes dokumentumfilm készítő, fotográfus és a Whalebone Films igazgatója. Filmjei bensőséges, átgondolt portrék, amelyek elsősorban a női tapasztalatokra fókuszálnak.
Ügyfelei és partnerei között olyan szervezetek szerepelnek, mint a Guardian, a Topic, a Nowness, a BBC, a Channel 4, az Oxfam, a Save the Children és a BFI, és filmjei nemzetközi fesztiválokon szerepeltek, többek között a Camden Nemzetközi Filmfesztiválon, az Open City-n és a Sheffield Doc Fest-en. Chloe előadó az Ethnographic and Documentary Film mesterszakon a University College Londonban, és tartott már előadásokat és workshopokat a London College of Communication, a BFI, a Frontline Club és a Roundhouse szervezésében is. Tagja a Macdowell Colony-nak és a BFI Doc/Next-nek.

Matthäus Wörle újságírást tanult az Eichstätt-Ingolstadti Egyetemen, majd videós újságírói ösztöndíjat kapott a Mediaschool Bayerntől. Ezt követően dokumentumfilmes tanulmányokat folytatott a Müncheni Televíziós és Filmművészeti Egyetemen. Dolgozott a Süddeutsche Zeitung, a Bayerischer Rundfunk és a Nautilusfilm munkatársaként. Jelenleg szabadúszó rendező és videóriporter. Filmjeit számos németországi és nemzetközi filmfesztiválon vetítették.

A Kabulban született Ilyas Yourish 2011-ben kezdte multimédiás újságírói és televíziós műsorgyártói karrierjét, miközben a Kabuli Egyetem újságírói karára járt. 2018-ban Kamay Film néven olyan szervezetet alapított, amelynek célja, hogy az identitás, a trauma, a történelem és az emlékezet témáira összpontosító filmeket készítsen, különös tekintettel hazájára és annak népére. 2021-ben kénytelen volt Belgiumba menekülni, ahol azóta él és dolgozik. Legújabb dokumentumfilmjét a Kamay-t (2024) a Visions du Réel keretein belül mutatták be.

Zurbó Dorottya filmrendező és egyetemi oktató. Legutóbbi egész estés dokumentumfilmje, a Agent of Happiness (társrendező: Arun Bhattarai) 2024-ben debütált a Sundance Filmfesztiválon, ahol versenyben volt a Zsűri Nagydíjáért. A film játékos módon mutatja be Bhután boldogságindex-politikáját egy boldogságügynök utazásán keresztül. A film több fesztiválon díjat nyert, többek között a San Francisco FF, a Margaret Mead FF, a Biografilm, a Millenium Docs Against Gravity, a MakeDox és a MAMI fesztiválokon, és több mint 100 fesztiválon vetítették világszerte (CPH:DOX; Sheffield; HotDocs, IDFA, Sydney FF, Zurich FF, Thessaloniki IDF, DocsBarcelona, Durban IFF, MAMI stb.). Mozis forgalmazásba is került, és hamarosan elérhető lesz vezető digitális platformokon.
Első egész estés dokumentumfilmje, a The Next Guardian (társrendező: Arun Bhattarai) - egy bensőséges családtörténet Bhutánban - az IDFA-n (Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) debütált  2017-ben, és azóta több mint 40 nemzetközi fesztiválon szerepelt (True/False, San Francisco IFF, MoMA DocFortnight stb.). Ezzel párhuzamosan dolgozott első önálló rendezésű dokumentumfilmjén, a Könnyű leckék-en, amely egy fiatal szomáliai menekült lány Magyarországra való beilleszkedéséről szól. A film 2018-ban mutatkozott be a Locarnói Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójában, és több mint 40 nemzetközi fesztiválon vett részt (HotDocs, Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál, Camden IDFF stb.), és elnyerte többek között a Magyar Kritikusok Díját a legjobb dokumentumfilm kategóriában 2019-ben.
2014-ben végzett a DocNomads közös dokumentumfilm-rendező mesterképzésének első évfolyamán, amelyre teljes Erasmus Mundus ösztöndíjat nyert el (Lisszabon, Budapest, Brüsszel). A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktori fokozatot is szerzett a dokumentumfilm és transzmédia területén. Berlinale Talent és a Nipkow Fellowship program résztvevője. Az elmúlt tíz évben filmkészítési munkája mellett tanárként és mentorként tevékenykedik a neves DocNomads joint masters programban.

Agnieszka Zwiefka díjnyertes filmrendező, akinek A csend királynője (2014) és Scars (2020) című filmjét is számos fesztiválon bemutatták. Zwiefka filmjei a dokumentumfilm és a fikció határán mozognak, ahol a valóság és a fantázia világa is megjelenik. Tagja az Európai Filmakadémiának. Elvégezte a Dok.Incubator, a Scriptteast, a Nipkow Programme és a Berlinale Talents képzéseit és részt vett Merly Steep és Nicole Kidman The Writers Lab programján is.