Ruth Beckermann bécsi születésű rendező, forgatókönyvíró. Those Who Go Those Who Stay című filmje 2014-ben az osztrák Diagonale fesztiválon megnyerte a dokumentumfilmek versenyét. Két évvel később ugyanezen a fesztiválon a The Dreamed Ones című filmjével aratott sikert. A Jó estét, Mr. Waldheim! A 2018-as Berlinalén nyert a dokumentumfilmek között, ebben az évben az osztrákok Oscar-díjra is nevezték az alkotást. A Mutzenbacher 2022-ben az 'Encounters' szekciót nyerte meg a Berlinalén.

Bíró Danijar a londoni UCL-en szerzett BA társadalomtudományok diplomát, majd videós újságíróként kezdte pályafutását a Partizánnál. Az orosz-ukrán háborút személyes történeteken keresztül feldolgozó portré-sorozata szakmai díjban részesült. Idén készült el a Dalok a Nép Szigetéről című diplomafilmje a Goldsmiths MA dokumentumfilm képzésen.

Adelina Borets forgatókönyvíró és rendező, az ukrajnai Mariupolban született. A varsói Filmfőiskolán rendezést a Wajda filmiskolában forgatókönyvírást végzett, jelenleg a katowicei Krzysztof Kieślowski Filmiskola rendezői mesterképzésén védi diplomamunkáját. Debütáló dokumentumfilmje, a The Wormwood Star (2018) elnyerte a 15. EKOFILM Nemzetközi Ökológiai Fesztivál nagydíját és a közönségdíjat, valamint a Golden Frames fesztivál nagydíját. Az Eden House (2021) című filmet a katowicei Coal Film Fesztiválon a legjobb játékfilmnek választották.

Dan Radu Curean dokumentumfilm-rendező, operatőr, producer és forgatókönyvíró. Munkássága során számos díjat nyert, jelenleg a Román Televíziónál dolgozik operatőrként és kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanít Film és Média szakon.

Czira Sára két évtizede dolgozik játékfilmeken első asszisztensként. Számos kiemelkedő filmben dolgozott, mint a Dealer (2004), a Taxidermia (2006), a Womb (2010) és a Csak a szél (2012). Az utóbbi években az emberi jogokkal és toleranciával foglalkozó performanszokban és képzőművészeti projektekben vett részt, és első rendezésén dolgozott, az HBO koprodukciójában készült Cabin Pressure (2024) című dokumentumfilmen.

Sissel Morell Dargis litván és spanyol szülők gyermekeként született Koppenhágában. Egyetemen filmet és médiát tanult Dániában és Kubában. Később olyan közösségi alapú szociális programokat vezetett mint a Rochina by Rochina, amely a brazil favellákban élő fiatalokkal foglalkozik. Készített dokumentumfilmeket Argentínában és Kubában, valamint városi művészetre összpontosító fotográfiával is foglalkozik. Első egész estés alkotása a Balomania (2024), amely a koppenhágai CPH:DOX-on debütált.

Max Duncan brit rendező, újságíró és operatőr. Munkáit többek között a BBC, az Al Jazeera, a PBS és a New York Times is bemutatta, és olyan galériákban állították ki, mint a Tate Modern. Jelenleg Madridban él, de korábban egy évtizedig Kínában élt. Folyékonyan beszél mandarinul és spanyolul. A Logan and Yaddo ösztöndíjasa, és olyan szervezetektől kapott támogatást, mint a Pulitzer- és a Ford Alapítvány. Down from the Mountains (2018) című félórás filmje World Press Photo-díjat nyert.

Ida Marie Gedbjerg 1990-ben született, rendező és antropológus. A Doc Nomads nemzetközi filmiskolát 2017-ben végezte el. Saját projektjei mellett tanít a Station Next nevű ifjúsági filmiskolában. Első dokumentumfilmje a Qamar (2015), amely egy transznemű menekült küzdelmeiről szól, elnyerte az első díjat a 2017-es Slemani Nemzetközi Filmfesztiválon. Diplomafilmjét az In the Clouds (2018) című alkotást a 2018-as DocLisboa fesztiválon bemutatták.

Sareen Hairabedian örmény-jordániai dokumentumfilmes, jelenleg az Egyesült Államokban él. Intim, megfigyelő filmes stílusával az alulreprezentáltak el nem mondott történeteit örökíti meg. 2016-ban HAI Creative néven produkciós céget alapított, amelyen keresztül nemzetközi koprodukciókban vesz részt, és olyan szervezetekkel és műsorszolgáltatókkal dolgozik együtt, mint a Sesame Workshop, az HBO, és a Wounded Warrior Project. Az Édes otthonom (2024) az első egész estés dokumentumfilmje.

Małgorzata Imielska lengyel dokumentum- és játékfilm rendező és író. All for My Mother (2019) című filmje a 2020-as IFF Dhaka keretén belül megnyerte a legjobb rendezőnek és a legjobb filmnek járó díjat. A Szerelem és üres szavak (2018) szintén számos elismerést kapott, többek között a hongkongi IFF nagydíját, az újdelhi IFF legjobb dokumentumfilm díját, a kalkuttai Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női filmjének járó díjat, valamint az Ekran torontói lengyel filmfesztivál legjobb dokumentumfilmjének járó díjat.

Kádár Hanna Sára 2022-ben diplomázott a pozsonyi VSMU-n dokumentumfilm-rendezőként. Miután, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet ért kormányzati támadások miatt, félbehagyta budapesti tanulmányait. A 'Látogatások Mamajénál’ című filmmel vette át a diplomáját, a filmben egy számára fontos témával, a generációk közötti kapcsolatokkal foglalkozik. Nagycsaládból származik, gyerekkora óta szereti megfigyelni a családi dinamikákat. Érdeklik a családok funkcionális és diszfunkcionális kapcsolódásai, megközelítése intim bepillantást nyújt bonyolult helyzetekbe, ítélet nélkül. ‘Szuterén’ című kisfilmjét 2021-ben vetítette a Verzió a freeSZFE szekció keretében. 2023-ban a FIPADOC-on a Young European Stories szekció zsűritagja volt. Jelenleg témát keres, hogy az egyetemről kikerülve elkezdhessen dolgozni első nem iskolai keretek között készült dokumentumfilmjén.

Anja Koprivšek a zágrábi Színművészeti Akadémia dokumentumfilm-rendező szakán szerzett diplomát. Első filmje, az I Love (2021) a Doclisboa filmfesztiválon debütált, majd bemutatták a ZagrebDox, a Pula Filmfesztiválon az STIFF filmfesztiválon is. A Croatian Film Days 2022-es kiadásán őt választották a legjobb harmic év alatti rendezőnek, ugyanebben az évben a Bistre Reke fesztiválon a legjobb rendezőnek járó díjat is megnyerte. 2022 és 2024 között koordinátorként dolgozott a CIRCLE Women Doc Accelerator-nál, ahol női és nem bináris rendezőknek, producereknek tartanak képzéseket.

Askold Kurov 1974-ben született Üzbegisztánban. A moszkvai Marina Razbezhkina Filmiskolában szerzett diplomát dokumentumfilm-készítésből. 2012-ben ő volt az egyik rendezője a díjnyertes Winter, Go Away! című dokumentumfilmnek. Későbbi filmjei, a Leninland (2013), a Children 404 (2014) és A per (2017) szintén sikeresek voltak és számos fesztiválon vetítették őket. Munkái a kortárs Oroszország emberi jogi viszonyaival és társadalmi konfliktusaival foglalkoznak.

Az 1970-ben Mariupolban született Svitlana Lishchynska több mint huszonöt évig dolgozott Ukrajna legnagyobb televíziós csatornáinál. 2014-ben új fejezetet nyitott az életében és forgatókönyvírással és filmkészítéssel kezdett el foglalkozni. Első dokumentumfilmes munkája az Invisible Battalion (2017) című antológiafilmben volt, ahol Alina Gorlovával és Iryna Tsilykkel az orosz megszállás ellen harcoló ukrán nők történetét örökítették meg. Egy kissé idegen (2024) című alkotása az első egész estés dokumentumfilmje, amely személyes történetén alapul.

Miklós Ádám a magyarországi Arrabona Studio társalapítója, filmjei emberközpontú történeteket mutatnak be. Első filmje, a Dolma Lányai, a Nepálban élő szerzetesnők életébe enged betekintést. A Menla Hagyatéka című dokumentumfilmje az Indiában élő tibeti orvosok mindennapjait tárja fel, míg A magyar nóta belga mestere egy vak belga cigányzenész útját követi, ahogyan mesterévé válik a magyar nótának. Miklós filmjeiben nemcsak rendezőként, de operatőrként és vágóként is közreműködik. Legújabb dokumentumfilmje, a Mélypont Érzés, a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült, és a 2024-es Varsói Filmfesztiválon mutatkozott be.

Mikulán Dávid intermédia-művész és filmkészítő, diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett. Filmeket már tizenkét éves kora óta készít. Művészetére hatással volt a gördeszkázás, a punk zene, a fluxus művészeti irányzat és különböző kísérleti zenék. Munkáinak középpontjában a nyilvános terek és a társadalmi struktúrák kapcsolata áll. Mint önkéntes és filmkészítő dolgozott együtt emberi jogi és civil szervezetekkel is.

Anna Mkrtumyan egy Artsakhból származó dokumentumfilmes. A Bars Media független dokumentumfilm-stúdió tagja volt Örményországban. Jelenleg a DocNomads Joint Masters Programban dokumentumfilm-készítésből szerez mesterdiplomát. Mkrtumyan munkája során elsősorban arra törekszik, hogy bemutassa a hazájában uralkodó helyzetet, felhívja a figyelmet a háborús övezetben tapasztalható igazságtalanságokra és harcokra.

Nagy Eszter számos nemzetközileg is elismert magyarországi produkcióban dolgozott már mint colorist. Miután Los Angelesben és Új-Zélandon szakmai tapasztalatot gyűjtött, 2014-ben megnyitotta saját posztprodukciós stúdióját, a Karmazin Filmet. Olyan filmeken dolgozott, mint az Oscar-díjas Mindenki (2016) a Tiszta szívvel (2016) a Szerdai gyerek (2015) a Drifter (2014) című dokumentumfilm és a nagysikerű HBO-s Aranyélet (2015-2018). A Cabin Pressure (2024) rendezői debütálása.

Maja Novaković jelenleg Szergej Paradzsanov örökségét kutatja doktori tanulmányai keretében.Then Comes the Evening című filmje a 2019-es Visions du Reel fesztiválon debütált és mint a Full Frame Documentary fesztivál nyertese, Oscar-díj jelöléssel is rendelkezik. Több mint ötven díjat kapott és több mint százharminc fesztiválon bemutatták. Novaković a Sarajevo Talents és az IDFAcademy programjain is részt vett.

Révész Bálint számos filmes szervezet alapítója, a Gallivant Film, a Roughhouse Project, a Kontra és a Kulturlink mind az ő nevéhez kapcsolódnak. Filmjei középpontjában megosztó témák állnak és aprólékos munkával készülnek. Első dokumentumfilmje a Nagyi Projekt (2017) hét évig készült és több díjat is megnyert. Révész a KIX rendezője és producere.

Rubi Anna 1988-ban született Egerben. Táncművészként kezdte pályafutását, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) média designt, és a Zürichi Képzőművészeti Egyetemen Transzdiszciplináris művészeteket tanult. 2015-ben web-dokumentumfilmet forgatott addis ababai urbanizáció és köztéri művészet viszonyáról ‘Új virág’ címmel. ‘A birodalom utolsó napja’ című rövidfilmje 2017-ben debütált a Raindance Filmfesztiválon. A 2017-2022 közötti időszakban a Társaság a Szabadságjogokért munkatársaként főként fogyatékkal élő közösségekkel, aktivistákkal dolgozott rövid dokumentumfilmeken és kampányokon. Az életed nélkülem az első egész estés munkája, amit 2024 augusztusában a Szarajevói Filmfesztiválon mutatták be, ahol a film elnyerte dokumentumfilmes versenyszekció Emberi Jogi díját.

Alina Simone Ukrajnában született újságíró és filmrendező, akinek munkái többek között a New York Times, a Wall Street Journal és a Guardian Long Read hasábjain jelentek meg. Cikkei szerepeltek a The Atlantic, az NPR és a Rolling Stone sikerlistáin. Egy esszégyűjtemény és egy regény szerzője, a Yale Egyetemen oktatott is mint szerző. Elnyerte az Andrew Berends Filmösztöndíjat, az NYSCA/NYFA Filmösztöndíjat és a Mountainfilm Emerging Filmmaker Fellowship ösztöndíját is. A Fekete hó (2024) az első dokumentumfilmje.

Marta Smerechynska (1997) ukrán dokumentumfilmes. A kijevi I.K. Karpenko-Kary Egyetemen, a párizsi La Fémisben, valamint a DocNomads mesterképzésen szerzett diplomát. Filmjeit több mint 30 fesztiválon vetítették, többek között a Visions du Réel, a Szarajevói Filmfesztivál, a DMZ Docs, a PÖFF Shorts és a FipaDoc fesztiválokon. Marta első egész estés dokumentumfilmje az apácává lett nővérével való újbóli kapcsolatteremtésre összpontosít, az új otthonában – egy távoli női kolostorban Nyugat-Ukrajnában – zajló élet feltárásával. Az utóbbi időben Marta filmjeiben az ukrán háborús tapasztalatok különböző aspektusainak bemutatására törekszik.

Marek Šulík studied documentary film direction at the Academy of Performing Arts in Bratislava. After finishing his studies, he established himself primarily as an editor of documentary films that received worldwide acclaim at important festivals. He collaborated on feature projects directed by Peter Kerekes (66 seasons, Cooking History, Velvet Terrorists), Martin Kollár (October 5), Viera Čákanyová (FREM, White on White), Filip Remunda (Czech Journal, Meet the Movie), and many more. In addition, he worked on his own directing projects. His work includes films with social themes, educational films, portrait work, ethnographic documentaries, and films that work with found footage.

Surányi Judit rendező szociológusként és kulturális antropológusként végzett Amszterdamban az UvA-n és Budapesten az ELTE-n. A Tiszta Románc című dokumentumfilmje a 34. Magyar Filmszemle dokumentumfilm rendezői fődíjat, a Diákzsűri oklevelét és Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál rendezői díját nyerte 2003-ban. Fő profilja a különböző társadalmilag érzékeny témák személyes közelségből való bemutatása és az ezekről való tabumentes diskurzus katalizálása. 2014 óta vezeti a Rehab Critical Mass mozgalmat, mely a világon először szervezett több ezer fős felvonulást, hogy láthatóvá tegye a különböző fogyatékossággal élő emberek életminőség javításának igényét. Itt ismerte meg a Nyomik című filmjének szereplőit, akikkel az évek alatti együttműködés során barátság alakult ki. Mozgóképes alkotómunkája mellett rendszeresen vesz részt színházi és táncművészeti előadások létrehozásában szakértőként és alkotótársként. Középiskolákban tart előadásokat és vezet beszélgetéseket, ahol a tabumentes kommunikáció és élménymegosztás eszközeivel dolgozik, amelyek gyakran a filmjeihez és kulturális tevekénységeihez kapcsolódnak.

Sarah Ticho többszörösen díjazott alkotó, stratégiai koordinátor, vállalkozó, aki munkájában az egészséggel, a jóléttel és az immerzív storytellinggel foglalkozik. Több XR-élménynek is rendezője, köztük a SOUL PAINT-nek is. A Rosario Dawson színész és aktivista által narrált alkotás több nemzetközi elismerést is szerzett, többek között az SXSW zsűri különdíját, valamint a ‘Best Health and Wellness at The Games for Change’ díjat is megnyerte 2024-ben.

Soghakat Vardanyan 1993-ban született az örményországi Jerevánban. Vardanyan hivatásos zenész, 2014-ben a Jereváni Komitas Állami Konzervatórium zongora szakán szerzett diplomát. 2017 óta improvizációkat játszik és tagja lett a Contemporary Sound Orchestra of Yerevan-nak. Részt vett az EurasiaDoc Armenia és a DocTrain Armenia workshopokon, utóbbin az orosz filmrendező és producer Marina Razbezhkina volt a mentora. A 1489 (2023) első filmje.

Matthäus Wörle újságírást tanult az Eichstätt-Ingolstadti Egyetemen, majd videós újságírói ösztöndíjat kapott a Mediaschool Bayerntől. Ezt követően dokumentumfilmes tanulmányokat folytatott a Müncheni Televíziós és Filmművészeti Egyetemen. Dolgozott a Süddeutsche Zeitung, a Bayerischer Rundfunk és a Nautilusfilm munkatársaként. Jelenleg szabadúszó rendező és videóriporter. Filmjeit számos németországi és nemzetközi filmfesztiválon vetítették.

A Kabulban született Ilyas Yourish 2011-ben kezdte multimédiás újságírói és televíziós műsorgyártói karrierjét, miközben a Kabuli Egyetem újságírói karára járt. 2018-ban Kamay Film néven olyan szervezetet alapított, amelynek célja, hogy az identitás, a trauma, a történelem és az emlékezet témáira összpontosító filmeket készítsen, különös tekintettel hazájára és annak népére. 2021-ben kénytelen volt Belgiumba menekülni, ahol azóta él és dolgozik. Legújabb dokumentumfilmjét a Kamay-t (2024) a Visions du Réel keretein belül mutatták be.

Agnieszka Zwiefka díjnyertes filmrendező, akinek A csend királynője (2014) és Scars (2020) című filmjét is számos fesztiválon bemutatták. Zwiefka filmjei a dokumentumfilm és a fikció határán mozognak, ahol a valóság és a fantázia világa is megjelenik. Tagja az Európai Filmakadémiának. Elvégezte a Dok.Incubator, a Scriptteast, a Nipkow Programme és a Berlinale Talents képzéseit és részt vett Merly Steep és Nicole Kidman The Writers Lab programján is.