Görögországból
Ebben a blokkban az azonnaliság és a jelenidejűség fontossága összpontosul. Nestler filmjei általában a múlttal foglalkoznak, de minden egyes pillanatot saját jelenükre, az átalukuló, lappangó, de fönnmaradó elnyomás kortárs formáira is vonatkoztatják, ahogy az Utlänninger: Del 1 is. Mindez a Von Griechenlandban – ami Nestler svédországi száműzetéséhez vezetett – kulminálódik először. Nestler két évvel a katonai diktatúra megszilárdulása előtt, 1964-65-ben forgatott Görögországban. A sietségben készült képek, Nestler feszült hangja a narrációban érzékeltetik a puccsot előkészítő erőszakos légkört, a nép rettegését, a fegyverek, kamerák, hazugságok fenyegető árnyékát. A Von Griechenland a pillanat filmje, prófécia az eljövendő fasizmusról, miközben az elemzés visszamegy a második világháborúig és az azt követő polgárháborúig (1946-49). Nestler a kaotikus forgatásban is rögzíti az életmű egyik legletisztultabb, legkietlenebb állóképét, amelyet a biztos halál és az előzetes gyász sorai kísérnek a hangsávon.
Peter Nestler 1937-ben született, a háború utáni Németország egyik legkülönlegesebb és legkiválóbb filmrendezője. Az 1960-as évek elején költői filmek sorozatát készítette a vidéki és ipari területek változó valóságáról, valamint a munkásosztály közösségeiről, főként Németországban, de az Egyesült Királyságban is, ahol az 1965-ös A Working Men's Club in Sheffield című filmet forgatta. Ugyanebben az évben rendezte a Görögországból (1965) című, a fasizmus felemelkedéséről és a fasizmus elleni küzdelemről szóló filmjét, amelyet a kíméletlen és szigorú Ruhr-vidéken (1967) követett. Politikai nézeteivel és filmesztétikájával szembeni ellenállás Nestlert Svédországba vitte, ahol főként a televíziónak dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve tovább bővítette első filmjeinek formáját és témáit, rendkívüli rendezői munkássága történelmi kérdéseket, a munkásosztály, az antifasizmus, a munka és a termelés, valamint a bevándorlás kérdését vizsgálják. Az elmúlt 20 évben Nestler filmjei továbbra is a változásra, az emlékezésre és a megóvásra összpontosítottak, ahogy az Észak-Kalotaszeg (1991) figyelemre méltó útirajza is, amely az iparosodásnak az észak-európai szaami közösségekre és tájra gyakorolt káros hatásait követi nyomon.
