Idegenek: Első rész
Nestler a tágan értett dokumentumfilm számos formájával dolgozott, csinált interjúfilmeket, fotókollázst, direct cinemát. A kétrészes Utlänninger szabad asszociációs folyam, önmagát kommentáló jegyzetsor, esszéfilm. Nestler párhuzamosan vizsgált minden kézművességet: a korai ipar- és képzőművészetet éppúgy, mint a hajók és fegyverek gyártásának múltját és jelenét. Gondolkodásában minden impérium alappilléréhez, a vendégmunkások tömegéhez jut el, akiket ezerszámra hoztak távoli országokból, hogy hajókat és fegyvereket gyártsanak a birodalomnak a honpolgárok gyűlöletétől fenyegetve. A reneszánsz csatajeleneteket modern üzemek és munkástitlakozások képei váltják. 1976-ban, nyolc évvel azelőtt, hogy megjelent hadviselés, kereskedelem és reprezentáció összefonódásának paradigmatikus elmélete, Paul Virilio Guerre et Cinéma című tanulmánykötete, Nestler római rajzokon, viking metszeteken és reneszánsz festményeken keresztül vezet végig Gotland-sziget és Svédország gazdaság- és politikatörténetén. A film előzménye a Mitt land/Mi paísnak és a Zeitnak, az első alkalom, hogy Nestler egy egész filmet társművészetekben keresett nyomokra épít. Amikor Nestler bejárja az egykori harctereket, gyerekek jelennek meg, talán az évszázadok árváinak nevében. A direkt, didaktikus életmű egyik legkísértetiesebb, legmegmagyarázhatatlanabb mozzanata, közben persze szorosan kapcsolódik az általános törekvéshez, hogy a gyermekek történelme is a köztudat egyenrangú részévé váljon.
Peter Nestler 1937-ben született, a háború utáni Németország egyik legkülönlegesebb és legkiválóbb filmrendezője. Az 1960-as évek elején költői filmek sorozatát készítette a vidéki és ipari területek változó valóságáról, valamint a munkásosztály közösségeiről, főként Németországban, de az Egyesült Királyságban is, ahol az 1965-ös A Working Men's Club in Sheffield című filmet forgatta. Ugyanebben az évben rendezte a Görögországból (1965) című, a fasizmus felemelkedéséről és a fasizmus elleni küzdelemről szóló filmjét, amelyet a kíméletlen és szigorú Ruhr-vidéken (1967) követett. Politikai nézeteivel és filmesztétikájával szembeni ellenállás Nestlert Svédországba vitte, ahol főként a televíziónak dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve tovább bővítette első filmjeinek formáját és témáit, rendkívüli rendezői munkássága történelmi kérdéseket, a munkásosztály, az antifasizmus, a munka és a termelés, valamint a bevándorlás kérdését vizsgálják. Az elmúlt 20 évben Nestler filmjei továbbra is a változásra, az emlékezésre és a megóvásra összpontosítottak, ahogy az Észak-Kalotaszeg (1991) figyelemre méltó útirajza is, amely az iparosodásnak az észak-európai szaami közösségekre és tájra gyakorolt káros hatásait követi nyomon.
