Idő
Nestlert nem egy-egy elkülöníthető termelési folyamat, hanem általában a kézművesség érdekli. A kéz a Hur gör man glas? (Maskinell) című filmben üzemi munkát végez, az Uppför Donauban a hajó szakácsnője nokedlit szaggat a munkások ebédjéhez, a Zeitban pedig faragó, metszeteket készítő, festő parasztokat látunk. Hét magyar művész mutatja be a kamerának alkotásait. Vannak köztük földművesek és városlakók, de mind a paraszti kultúrához kötődnek. Peter és Zsóka Nestler egész életművükben érdeklődéssel fordultak a hagyományos művészeti formák és az alkotók felé, ebben a munkájukban pedig a budapesti és a kecskeméti Néprazji Múzeum művészeiről készítenek a műtárgyakra koncentráló, figyelmes és értő portrét. Olyan embereket mutatnak be, akik életük tragikus eseményeit, gyermekkori emlékeiket, mindennapos munkafolyamataikat örökítik meg műalkotásaikban. A személyes alkotási formákból a közösség emlékezete is kirajzolódik: a Zeit a tárgyakba zárt idő, a művészekkel élő múlt története.
Peter Nestler 1937-ben született, a háború utáni Németország egyik legkülönlegesebb és legkiválóbb filmrendezője. Az 1960-as évek elején költői filmek sorozatát készítette a vidéki és ipari területek változó valóságáról, valamint a munkásosztály közösségeiről, főként Németországban, de az Egyesült Királyságban is, ahol az 1965-ös A Working Men's Club in Sheffield című filmet forgatta. Ugyanebben az évben rendezte a Görögországból (1965) című, a fasizmus felemelkedéséről és a fasizmus elleni küzdelemről szóló filmjét, amelyet a kíméletlen és szigorú Ruhr-vidéken (1967) követett. Politikai nézeteivel és filmesztétikájával szembeni ellenállás Nestlert Svédországba vitte, ahol főként a televíziónak dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve tovább bővítette első filmjeinek formáját és témáit, rendkívüli rendezői munkássága történelmi kérdéseket, a munkásosztály, az antifasizmus, a munka és a termelés, valamint a bevándorlás kérdését vizsgálják. Az elmúlt 20 évben Nestler filmjei továbbra is a változásra, az emlékezésre és a megóvásra összpontosítottak, ahogy az Észak-Kalotaszeg (1991) figyelemre méltó útirajza is, amely az iparosodásnak az észak-európai szaami közösségekre és tájra gyakorolt káros hatásait követi nyomon.
