Panaszbíróság
Film a "panaszosokról", akik Kína minden tájáról érkeznek a pekingi panaszirodába, hogy fellebbezzenek a helyi hatóságok részéről őket ért igazságtalanság ellen — például elvették a földjüket, felszámolták a munkát adó gyárat, kártalanítás nélkül szanálták otthonukat. Az emberek zöme messziről jön és rendszerint a főváros valamelyik lepusztult nyomornegyedében köt ki, s vár hosszú ideig, hogy ügyében döntés szülessen. A helyi hatóságok gyakran verőlegényekkel próbálják megfélemlíteni és hazakergetni őket, nehogy rossz hírét keltsék az önkormányzatnak. Azok, akik mégis maradnak és várnak, különös, félelmetes világba lépnek be: fokozatosan elveszítik a kapcsolatot családjukkal, otthoni barátaikkal, tulajdon helyzetük rideg valóságával. A film a vereségbe beletörődni nem akaró panaszosok sorsát követi titokban, 12 éven át addig a pontig, amikor a falujukat egyszerűen lerombolják, hogy legyen hely az új vasútállomásnak a 2008-as pekingi olimpiára. Kísérteties kép a mai Kína igazságszolgáltatásáról.
Zhao Liang független dokumentumfilmes, valamint fotó- és videóművész. Az I’m So Sorry (2021) című filmje a történelmi eseményekre és az emberiség nukleáris katasztrófájának jelenlegi helyzetére összpontosít a globális klímaválság kontextusában. A Behemoth 2015-ben történelmet írt azzal, hogy beválasztották a Velencei Filmfesztivál fő versenyszekciójába. A Panaszbíróság című 2009-es dokumentumfilmje szerepelt a New York Timesban, beválogatták a 62. Cannes-i Filmfesztiválra és a 61. Locarnói Filmfesztiválra, valamint elnyerte a 34. Hongkongi Nemzetközi Filmfesztivál Humanitárius Díját (dokumentumfilm kategória) és a 7. Doclisboa Filmfesztiválon a legjobb film díját.
