Az idei Verzió „Képkereső” szekciója azt vizsgálja, hogyan őrzik meg és közvetítik, illetve alakítják át és fedezik fel (újra) a képek közös és egyéni tapasztalatainkat. Akár egy lengyel kisváros zsidó közösségéről 1938-ban, a háború küszöbén készült három perces amatőr filmfelvételt elemeznek (Három perc – Hosszabbítás) akár a II. világháborús hadifoglyok arcának és történetének vizsgálatával igyekeznek egy egyén sorsát a kollektív szenvedésen keresztül feltérképezni (Fordulj a Nap felé), ezek a filmek intenzív, kreatív munkával az archív felvételek különféle szintjeit tárják fel. Az eredeti filmfelvételek újra felhasználása áll Sierra Pettengill Riotsville, U.S.A. című filmjének középpontjában is; az általa felhasznált eredetiket abban a fiktív, díszlet-városban forgatták, ahol az amerikai rendőröket képezték az 1960-as évek zavargásainak idején. A múlt ellentmondásos örökségét helyezi előtérbe a litván Emilija Škarnulytė Temetés című alkotása, amely egy meditatív, kísérteties, olykor szürreális dokumentumfilm a lezárt ignalinai atomerőműről. Egy másik litván rendező, az úttörő jelentőségű Jonas Mekas előtt tiszteleg a Töredékek a paradicsomból, amely Mekas illékony, személyes tapasztalatokat megörökítő vizuális naplóján alapul. Mekas felvételei nem a múltat akarják megörökíteni, hanem a jelen megélt pillanatát hangsúlyozzák, tapintható formába öntve saját szavait, hogy a filmezés és a filmnézés bármely pillanatában „valójában önmagunkon dolgozunk”.^*

^*Jonas Mekas a saját életünk dokumentálásáról.
https://thecreativeindependent.com/people/jonas-mekas-on-documenting-your-life/