A Verzió magyar versenyébe nevezett alkotások idén is tanúságot tettek arról, milyen sokszínű és izgalmas munka folyik a hazai dokumentumfilmes műhelyekben. A program összeállításakor az előzsűri főként arra törekedett, hogy azok az alkotások kerüljenek a versenybe, melyek választott témájukat a legsikeresebben és legizgalmasabban tudták a dokumentumfilmes forma segítségével feldolgozni. A minőségi rosta azonban, és szerencsére, egyáltalán nem tüntette el a sokszínűséget, a filmek sora jól dokumentálja a tematikus és formanyelvi változatosságot, s felsejlenek benne korszakunk égető problémái.

A versenybe került tíz alkotás, habár távoli vidékekre is elkalauzol (az Emlékek őrei egy dél-indiai zsidó közösség sorsáról mesél), többnyire szűkebb környezetünk kulturális, történelmi és emberi dilemmáival szembesít. A döntés, az Ali, a magyar jezidi és a Beauty of the Beast szereplőinek egyéni sorsaiból korunk képe rajzolódik ki korlátozó, elavult tradícióról, a menekült lét nehézségeiről, vagy egy különleges életformáról. Akár a 'művészet hatalma' címet is adhatnánk annak a filmcsoportnak, melyben A magunk módjára üvölteni a kassáki örökség mibenlétét, mai relevanciáját feszegeti; a KIM egy fiatal, tragikus sorsú művész portréját rajzolja meg; az Imádság megfáradtaknak pedig a költészet, a vers segítségével teszi megrendítően átélhetővé egy nem hétköznapi emberi sorsot. A történelmi-társadalmi dilemmák feldolgozása hagyományosan a magyar dokumentumfilm fontos küldetése, az idei programban három nagyon különböző hangvételű film dolgoz fel idevágó kérdéseket: a Feldolgozatlanul a 2008-2009-es rasszista romagyilkosságok emlékezetének őrzését tűzi célul; az Elmúlt, oszt jól van nosztalgikus hangnemben idéz meg egy letűnt kort Ózdon; a Ki kutyája vagyok én? a nacionalizmus kérdéséről elmélkedik a lehető legszórakoztatóbb önironikus humorral.

Megrendítő, elgondolkodtató élményeket és tartalmas szórakozást egyaránt ígér az idei magyar verseny.

Pozsonyi Janka, Stőhr Lóránt, Vincze Teréz
A magyar verseny válogatói