Az identitás, a családi és kulturális, politikai hagyományok keresése mindig központi témája a diák- és elsőfilmeknek – nem lesz másként idén sem. Drámai-intim jelenetek és karcos archív felvételek kombinációjában bontakozik ki egy roma szlovák partizán felmenői után kutató lány története (Hogyan lettem partizán), az ukrajnai háború tragédiája pedig két, a túlélésért és a belső békéért küzdő kamasz játékaiból villan elő (Távol). Megismerhetünk egy transznemű fiatalt, aki modellkarrierről álmodik a háború előtti Ukrajnában (Michelle vagyok), egy taxisofőrt, aki Oroszország távoli csücskében vívja magányos harcát (Golgota az Amur partján) és gyémántlázban élő kalandorokat, akik lehetetlen körülmények között sem adják fel az álmaikat (Portré a boldogság kereséséről). Végigkövethetjük, miként szövődik a mentori kapcsolatból barátság egy egyetemista lány és egy mentális problémákkal küzdő nő között (Yael és én), és láthatjuk, miért és hogyan kezd új életet biciklis futárként egy civil szférában dolgozó menedzser (Majdnem jó). De bepillanthatunk egy fehérorosz falu bizarrnak látszó, mégis teljesen átlagos hétköznapjaiba (A kán teste), és a kazincbarcikai virágos, szép porták mögötti emberi sorsokba is (József ősszel). Jól elférnek egymás mellett a formai végletek: az archív anyagokat klasszikus-lírai módon keverő memoria és a megrázó témát kísérletező képekkel elmesélő Sziklák egy szélcsendes völgyben. Az összeállítás legkülönlegesebb darabjában pedig fikció és a dokumentarizmus feszül egymásnak, hogy egy német bábtársulat afrikai vendégjátékának kulturális sokkját mesélje el (A forradalom felfalja gyermekeit!).

Barkóczi Janka, Margitházi Beja, Varga Balázs
A diák- és elsőfilmes verseny válogatói