Almási Tamás monumentális Ózd-sorozatában több, mint egy évtizeden keresztül követte az Ózdi Kohászati Üzemek és munkásai sorsát. Ózd fénykorában a 40.000 fős város csaknem minden lakója dolgozott, legtöbbjük a gyárban. Mára a lakosság szinte a felére csökkent, de még így is, az országban ebben a térségben az egyik legmagasabb a munkanélküliek aránya. Almási 1987-ben kezdett el forgatni Ózdon, mikor már látni lehetett, milyen változásokat és konfliktusokat fog okozni a város életében, hogy a vas- és acélgyártás megszűnésével a gyár munkásai lassan feleslegessé, majd munkanélkülivé válnak. Több, mint tíz éven át követte egy-egy szereplőjén keresztül a város sorsának alakulását. A Verzión vetítésre kerülő első részben a dolgozók szembesülnek azzal, hogy veszteséget termelnek, és a folyamatos leépítések lassan a gyár teljes megszűnéséhez is elvezetnek.

Debre Zsuzsa 34 évvel később, Almási tanítványaként, az Ózd-sorozatra reflektálva ment vissza, hogy egy eddig háttérben maradt szemszögből – a nők oldaláról – vizsgálja meg, milyen emlékeket, berögződéseket, nosztalgiát hagyott a gyár múltja a városon. Ehhez egy – a helyi lakosok által ismert – semleges, nyilvános teret választott, ahol sokan megfordulnak és általánosan felvetődő kérdéseket boncolgatnak időről-időre. A fodrászat napi történései mellett az ott megforduló nők személyes történeteiből mintegy mellékesen kiderül Ózd múltja és jelene, felszínre törnek a emlékek arról az „aranykorról”, amikor még működtek az Ózdi Kohászati Üzemek.